Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

286 A nemzetgyűlés 9á. ülése 1923. zatnak, hogy erős kézzel nyúljon a mezőgazdasági munkáskérdéshez és lehetőleg törekedjék arra, hogy ezt a kérdést a mai nehéz viszonyok között is valahogy megoldja. Többféle ut és mód mutatkozik arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkáskérdést megoldhassuk. Az indemnitási vita során tartott beszédemben voltam bátor egy szempontra rámutatni, nevezetesen a földbirtokreform kérdésére, amelylyel ennek a kérdésnek egy méregfogát kihúzhatjuk. Ezenkivül ügyes és alkalmas módszernek látszik a kérdés megoldására például a közmunkák létesítése. Már a múlt nemzetgyűlésen, de ha jól emlékszem, most is, többször hangoztak el felszólalások, hogy a kormány kezdje meg a közmunkálatok folyamatba tételét, hogy ezáltal azoknak a munkanélkülieknek, akik főleg a földmunkásság köréből kerülnek ki, módot tudjon adni munkára és igy kenyérkeresetre. Egy jelét, egy útját és módját látom a munkáskórdés megoldásának a szóbanforgó, előttünk levő törvényjavaslatban is. Én is hangsúlyozom azt, amit Szeder Ferenc t. képviselőtársam mondott, hogy bár nem olyan jelentőségteljes javaslat, de azért mégis egy határozott lépés, amely azt célozza, hogy a munkáskérdést ugy ahogy megoldja, és minthogy nekünk, az én és pártom felfogása szerint, nem szabad akadályokat gördítenünk semmi olyan irányzat elé, amely ebben az országban csak a reményét is nyújtja egy jobb helyzet megteremtésének, ezen indokból kifolyólag örömmel üdvözöljük és örömmel szavazzuk meg ezt a törvényjavaslatot, (Helyeslés a baloldalon.) Mondom, a törvényjavaslat egy ut arra nézve, hogy a munkáskérdésnek legalább egy kicsinyke része megoldassék. Nem akarom ennek a javaslatnak a jelentőségét sem túlozni, sem lekicsinyelni ; nem akarom túlozni, mert tisztában vagyok azzal, hogy ez a javaslat azt a nagy mezőgazdasági és földmivesproblémát, melyet az előbb érintettem, nem fogja a maga teljes egészében megoldani. Erre nézve sok más egyéb, apró-cseprő kellékek szükségesek, amelyek révén ezt a kérdést megoldhatjuk. Elsősorban munkaalkalmak teremtésével lehetne leküzdeni azt a nagy munkanélküliséget, amely ina Magyarországon van. (Ugy van!) De, ismétlem, ez a törvényjavaslat is határpzott lépés ennek a kérdésnek a megoldására. Épen azért távol áll tőlem az a gondolat, hogy a törvényjavaslatot lekicsinyeljem, ellenkezőleg, örömmel veszem tudomásul ós elvárom a földmivelésügyi kormánytól, hogy az nem lesz az egyetlen javaslata, nem ez lesz az egyedüli taraszi fecske, hanem más, a kérdés érdemébe vágó javaslatok is következnek utána. Méltóztassanak megengedni, hogy a javaslat formai részére néhány megjegyzést tegyek. Én is osztozom az előttem felszólalt Perlaki t. képviselőtársamnak abban a felfogásában, hogy az évi február hó 1-én, csütörtökön. a 25 millió korona, amely két év költségvetésére van kontemplálva, nem lesz elégséges egy nagy obbszabásu vállalkozás anyagi fedezésére. Epen azért célszerűnek tartanám, ha főleg az 1922/23. évre az 5 millióban megszabott összeg felemeltetnék. Ami az 1923/24-ik évet illeti, itt 20 millió koronát szabott meg a javaslat. Erre nézve, azt hiszem, határozott Ígéretet senki sem tehet, mert hiszen ezen összeg jelentősége attól függ, hogy ^pénzügyi viszonyaink hogyan fognak alakulni. En a magam részéről nagyon fontosnak tartom, hogy ha már egy határozott lépést tett a földmivelésügyi kormányzat a földmunkáskérdés megoldása terén, tegye azt hatékonyabbá azáltal, hogy a törvényjavaslatban a folyó évre kontemplált 5 millió korona összeget legalább 10 millióra emelje fel. A törvényjavaslat 6. §-ában említés tétetik arról, hogy méltányos esetekben, ha az árajánlatok közti különbözet 10%-nál nem nagyobb, a közmunkák versenytárgyalásánál elsősorban ezeket a földmunkásvállalkozó szövetkezeteket kell előnyben részesíteni. Nagyon helyesen, ügyesen és céltudatosan van kontemplálva ez a gondolat, de egy szó ebben a mondatban alkalmat nyújthat arra, hogy kibújjanak ez alól a rendelkezés alól. Én a magam szempontjából azt tartanám helyesnek, ha ezt a kifejezést »méltányos esetekben« elhagynók és kötelezővé tennék, hogy igenis minden versenytárgyalásnál, amennyiben az árajánlatok között 10°/o-nál nem nagyobb a különbözet, a törvényhatóság, illetve íz a hatóság, amely a közmunkák versenytárgyalására kiküldetik, a földmunkásvállalkozó szövetkezetek árajánlatát részesítse előnyben. A 7. §-ban szó van arról, hogy a törvényhatóság első tisztviselője legyen köteles gondoskodni arról, hogy a törvényhatóság a területén lévő földmunkásvállalkozó szövetkezeteknek tudomására hozzon minden olyan akciót, mely a vállalkozó szövetkezetek ügykörébe vág. Fontosnak tartanám, hogy ha nem is büntető szankcióval, de bizonyos nyomatékkal látnók el ezt a rendelkezést, pl. ha a törvényjavaslat szövegébe beiktatnók, hogy fegyelmi felelősség terhe mellett köteles a közigazgatás első tisztviselője a versenytárgyalásról a földmunkásvállalkozó szövetkezetek vezetőjét értesíteni. Azért tartanám ezt szükségesnek, mert, őszintén szólva, sokszor kalap alatt szokták az ilyen dolgokat elintézni és csak azután, post factum jutnak az egyes szövetkezetek vezetőinek tudomására, hogy itt és ott alkalmuk nyílott volna ilyen versenytárgyaláson résztvenni. Még egy dolgot legyen szabad felemlítenem, és ez az, mely a 8. §-ban van megemlítve, hogy t. i. a földmivelésügyi kormány közegének joga van a szövetkezet igazgatósági ülésein, közgyűlésein bármikor résztvenni, ott kifogásokat emelhet, javaslatokat tehet stb. Ezt egészen természetesnek tartom

3 mert hiszen ha a földmivelés-