Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. évi február hó l-én } csütörtökön. 285 sanak a földmunkások, mint önálló vállalkozók. A munkaalkalmak megteremtéséről a nemzet­gyűlésnek szintén gondoskodni kell, erre nagyon sok terv készült már, különösen az Alföldön nagyon sok olyan közmunkát lehetne és kellene végeztetni, amelyek a többtermelés szempont­jából feltétlenül szükségesek. En jól tudom, hogy a földmivelésügyi niinisteriumban ezekkel a tervekkel nemcsak látszólagosan, vagy csak azért, hogy kitöröljék a nemzetgyűlés vagy a közvélemény figyelmét, igen behatóan foglalkoznak,foglalkoznak azzal is, hogy a legközelebbi jövőben ilyen nagyobb beruházá­sokat végezzenek és igy azután a földmunkások helyzetén javítsanak, ezzel a többtermelést tu­lajdonképen elősegitsék. Magától értetődik, hogy ez nem ehhez a törvényjavaslathoz tartozik. Reméljük, hogy a földmivelésügyi ministerium kiegészitésképen majd ezekkel a törvényjavasla­tokkal is rövidesen a Ház elé fog lépni, és re­méljük, hogy ily módon azt a rettenetes hely­zetet, amelyben a földmunkások jelenleg vannak, meg tudjuk javítani. Tényleges munkával a nyomoron sokkal könnyebben segíthetünk, mint a folytonos elvekkel és az elméletekhez való ragaszkodással, és ha azokat az elveket és esz­méket hirdetjük akkor is, mikor tudjuk, hogy ezek épen a reális munkának akadályát képe­zik, ha tudjuk azt, hogy ezeknek az elveknek hirdetésével a társadalmi széttagoltságot még jobban fokozzuk és erősítjük, ha tudjuk azt, hogy ezen széttagoltság által a nemzeti erőt gyengitjük és apasztjuk, a nemzeti erő apasz­tásával és gyengítésével pedig gyengitjük az államnak az erejét is, amelyre pedig szükség van, hogy ezeket a befektetéseket eszközölhessük és munkaalkalmakat adhassunk. Minthogy ezen javaslatnak intenciójával teljesen azonosítom magamat, a javaslatot el­fogadom. (Helyeslés és taps jobhfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Csík József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló t. képviselőtársaim sok tekintetben meg­könnyítették feladatomat, amennyiben rámutat­tak azokra az okokra, melyek folytán ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlják. En a tör­vényjavaslat fontosságát főleg egy szempontból akarom megvilágítani, nevezetesen azon osztály szempontjából, amely osztályt legközelebbről érint a törvényjavaslat, a mezőgazdasági munkás­osztály szempontjából. Nemcsak ma, de már az egész Magyar­országon is társadalmi életünk egyik legégetőbb szociális problémája a mezőgazdasági munkás­kérdés volt. Ennek a problémának előidézésében nagy szerep jutott annak az aránytalan birtok­megoszlásnak, amely Magyarországon még ma is megvan. Epen ezen aránytalan birtokmegoszlás követ­keztében a földmunkásság, a mezőgazdasági munkásság egyik legnagyobb számottevő ténye­zőjévé vált a nemzetnek, a nemzeti társadalom­nak. Természetesnek látszik az a gondolat, hogy a kormányoknak elsősorban azzal kellett volna törődnie, hogy ezt a számottevő osztályt lehe­tőleg emeljék, mert ha ezt emelték volna kultú­rában és gazdagságban, azzal együtt magát a nemzetet emelték volna. Azonban sajnálattal kollett tapasztalnunk a háború előtti kormányok részéről azt a közönyt, amellyel a mezőgazda­sági munkássággal és a munkáskérdésekkel szem­ben viseltettek. Annyira nem törődtek ezzel az osztállyal, hogy sok esetben, amint valamennyien tudjuk, erős turbulens kirobbanásokra adott alkalmat a mezőgazdasági munkásság nyomora, szenvedése és elhagyatottsága. De ha a múltban, egész Magyarországon, nagy fontossággal bírt a mezőgazdasági munkáskérdés, még nagyobb fontossággal bir a jelen napjaink között. Tudjuk ugyanis, hogy a megszállás folytán a mezőgazdasági munkáskérdés szempontjából Magyarországon csak rosszabbodott a helyzet. Amig ugyanis egész Magyarországon 11,399.122 földmiveléssel foglalkozó egyénből 3 millió volt a földmunkás, tehát 25%, addig csonka Ma­gyarországon 4,190.527 mezőgazdasággal foglal­kozó egyén közül körülbelül másfélmillió a föld­munkás, ami 37%-nak felel meg. Csonka-Ma­gyarországon tehát körülbelül 12%-kal több a mezőgazdasági munkások, a földmunkások száma, mint amennyi az egész Magyarországon volt. Ha ehhez a körülményhez hozzászámítjuk azt is, hogy az egész Magyarországon a földmunkások egy nagyobb hányada egyéb gazdasági ágazat­ban, nevezetesen vasútépítésnél, erdőirtásnál stb. kereste meg a kenyerét, addig ma a földmunkás­sá.gnak ez a hányada is a szomorú gazdasági viszonyok következtében kénytelen földmiveléssel megkeresni a kenyerét, már amennyiben a gaz­dasági viszonyok következtében el tud helyez­kedni ennek a földművelési ágnak keretében. Vagyis a helyzet az, hogy ma Magyarországon a nagybirtoknak körülbelül 30%-kal többet kellene eltartani, mint amennyit egész Magyar­országon eltartott. Mi ennek a következménye ? Az, hogy csonka Magyarországon a mezőgaz­dasággal foglalkozó munkásoknak egy nagy hányada, körülbelül 25—30%-a évről-évre munka nélkül vau, nevezetesen arató- és cséplő­munka nélkül íme tehát óriási problémaként nehezedik ez a kérdés a mi gazdasági a társa­dalmi életünkre. Mert hogy társadalmunk 30 ü /o-át nem tud­juk kenyérhez juttatni, vájjon ennél nagyobb problémát el lehet-e képzelni? Tehát ugy a kormányzatnak, mint az egész társadalomnak arra kell törekednie, hogy ettől a túlterheléstől valahogy megmentse a társadalmat, hogy ki­fakassza azt a kelést, amely épen a mai szomorú gazdasági viszonyok következményeként csonka Magyarország testén előállott. Első és legfon­tosabb teendője kell hogy legyen ugy a föld­mivelésügyi kormánynak, mint az egész kormány­40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom