Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

'A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. a háború után állottak elő. Ha e mellett tudjuk, hogy a büntetőjognak revíziója tárgyában alig történt valami 1878 óta, azt hiszem, mindenki előtt nyilvánvaló és plauzibilis, hogy most már ezekben a késő időkben nem lehetett egyebet tenni, mint a kivételes hatalom gyakorlásáról szóló törvényhez fordulni, ennek megszűnte után pedig a rendtörvényhez. Már pedig az én nézetem szerint is akár a kivételes hatalommal, akár a rendtörvénnyel való dolgozás és operálás nem felel meg a jogi követelményeknek, mert a polgári szabadság legnagyobb és legfőbb biztositéka az életviszonyoknak megfelelő büntetőtörvénykönyv és bűnvádi eljárás. (Helyeslés.) Ezért én nagy örömmel hallottam a ministerelnök ur múlt heti nagy beszédében foglalt azt a kijelentését, hogy ezt a rendtörvényt ideiglenesnek tekinti a kormány is, . . . Rothenstein Mór : Mi még annak sem tekintjük ! Pesthy Pál előadó :.. . mert igenis a kormánynak is az a véleménye, hogy ezek a kérdések a büntetőjogban és a bűnvádi perrendtartásban oldandók meg, mint szabadságbiztoksitki tényezők. Ugyanilyen a helyzet a biróságoé, illetve az igazságügyi szervezetek működésének a restanciájánál. A hadbavonulások folytán történt felfüggesztések következtében nagyon sok pör zúdult a bíróságok elintézése alá a háború után. Ez a restanciákat megnövelte, a perek késedelmesen intéztetnek el, másrészt a törvényes kamatlábra vonatkozó rendelkezés megváltoztatva nem lévén, az adósok ezt a helyzetet akként használják ki, hogy még a liquid-tartozással adós sem fizeti meg a tartozását, nem pedig azért, mert ha veszi a törvényes 5 százalék kamatot, ha ehhez hozzászámítja a perköltséget, még ugy sem jön ki az a heti 2—3—4 százalékos percent, amely a mai gazdasági életben divik. Ennek következménye azután az, hogy a perek restanciái szülik a pereket ós további restanciába dobja a bíróságokat. A büntetőbíróság terén pedig a restancia a törvény elévüléséhez, a törvény meglazulásához, a törvénybe vetett hit és bizalom meggyengüléséhez vezet. Minden igazságügyi kormányzatnak ebből levonhatőlag az a feladata, hogy az igazságügyi szervezetek működését kurrenciában tartsa. Ez azonban nem könnyű feladat, mert igazságügyi törvényt hozni csak akkor lehet már, ha az életviszonyok bizonyos megállapodottságot, állandóságot mutatnak, és csak azon a téren, ahol ilyet mutatnak az életviszonyok. Ilyen törvény az, amelyre a most tárgyalásra kitűzött javaslat vonatkozik, az állatforgalmi szavatosságról szóló törvényjavaslat Amikor ezt előterjesztem, bátor vagyok kérni, méltóztassék a javaslat ismertetésére vonatkozó élőadásomat meghallgatni. Á szavatosság kérdésében az átadás időpontja a döntő momentum. Nevezetesen a döntő kérdés az, hogy az átadás időpontjában valamely dolog, évi február hó l-én, csütörtökön. 273 amely az ügylet tárgyát képezte, hibátlan szenvedett-e, vagy nem. A szervetlen dolgoknak ez időpontra való állapotának fixirozása lehetséges, azonban az állat szerves dolog, organikus lény lévén, fejlődésnek van kitéve. Megtörténhetik az, hogy az átadás időpontjában annak a hibának csirája még felismerhetetlen állapotban volt meg abban az állapotban, ami azután rövidebb idő multán kifejlődhetik olyanná., hogy azt az állatot használhatatlanná teszi vagy értékében lényegesen csökkenti. Ez az indoka annak, hogy az állatszavatosságot nem lehet egy fix pontra bazirozni, és a törvényhozás nem is egy fix pontra bazirozza, hanem egy bizonyos rövidebb időszakot állapit meg, mint szavatossági időt. A törvényhozások ezt általában elfogadták és a törvényhozásokban három szavatossági rendszer ismeretes : a római jogi, német jogi rendszer és a vegyes jogi rendszer. A római jogi rendszer megfelel az általános magánjogi szabályoknak. Nevezetesen a római jogi rendszer szerint szavatossággal tartozik az eladó minden lényeges, az értéket vagy használhatóságot befolyásolható vagy lényegesen csökkentő hiányért és nem korlátozza a vevőt abban sem, hogy a szavatossági igényt milyen időpontban, későn-e vagy korán, vagy a teljes magánjogi elévülési idő alatt érvényesíthesse. A nehézség ebben a?; — bár az felel meg az igazságosságnak, — hogy itt a vevőt terheli annak a bizonyitása, hogy az állat az átadás időpontjában abban a hibáhan igenis szenvedett-e. Ez a perek nagy lehetőségére vezetett és ez szülte meg a másik jogi rendszert, nevezetesen a német jogi rendszert, amely pedig az egyszerű pervezetést célozva, ugy állította be rendszerébe ezt a szavatossági kérdést, hogy csakis bizonyos úgynevezett főhibákra nézve enged és állapit meg szavatosságot, azonban a bizonyítás megkönnyítése céljából ezekre a főhibákra vélelmet állapit meg ; megállapítja nevezetesen azt, hogyha a hiba, amelyet főhibának minősit, a szavatossági idŐ kezdő szakában bizonyos rövidebb időponton belül jelentkezik, akkor ugy vél el mezt etile a dolog, mintha az már az átadás időpontjában meg lett volna. Ezzel szemben van az úgynevezett vegyes rendszer. Ez a rendszer tulaj donképen a római jogi rendszernek a kiegészítése és kibővítése a német jogi rendszerrel ; nevezetesen a vegyes jogi rendszer is különböztet meg főhibákat, azonban a főhibákon kívül is biztosit szavatossági felelősséget, illetve szavatossági igényt a vevőknek azokra a hibákra, ha azok rövid időn belül jelentkeznek, amelyek az állatnak értékét vagy használhatóságát lényegesen csökkentik. A főhibákra nézve elfogadja a német jogi rendszernek a vélelmi tételét, a főhibákon kivül azonban a szavatossági hiba fenforgásának bizonyítási kötelezettségét a vevőre hárítja, A mi javaslatunk a korlátolt vegyes rendszeren alapszik, állapit meg főhibákat, emellett állapit meg szavatossági hibát a főhibán kivül is, korlátozza a szavatossági időt a magánjogi elévülési időt

; de korlátozza a perindítási időt is bizo-