Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-94
272 r A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. évi február hő 1-én, csütörtökön. Möser Ernő eiöadő : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel indítványozom, hogy a XXII. cikk második bekezdésében az »Állam« és »között« szavak közé beiktattassék a »kikötői« szó. Hasonlóképen a pótegyezmény XXII. cikkébe a »rendes« szónak beiktatását kérem, minthogy ez a szó a fordításból kimaradt. Elnök : Elsősorban fel fogom tenni a kérdést, hogy a 3. §-t méltóztatnak-e változatlanul elfogadni. Amennyiben nem méltóztatik változatlanul elfogadni, fel fogom tenni a kérdést külön-külön az előadó ur által javasolt módosításokra. Amennyiben azokat el méltóztatnak fogadni, a 3. §-t ezekkel a módosításokkal fogom elfogadottnak kijelenteni. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést : méltóztatnak-e a 3. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (Nem 1) A' nemzetgyűlés az eredeti szöveget nem fogadta el. Kérdem : méltóztatnak-e a 3. §-t az előadó ur által a XXII. cikkhez javasolt módosítással elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés az előadó ur által a XXII. cikkhez javasolt módosítással fogadta el a 3. §-t. Kérdem: méltóztatnak-e a zárójegyzőkönyv XXII. cikkéhez az előadó ur által beadott módosítást elfogadni ? (Igen!) A nemzetgyűlés a zárójegyzőkönyv XXII. cikkét az előadó ur által beadott módosítással fogadja el. így tehát a 3. §-t az előadó ur által javasolt módosításokkal elfogadottnak jelentem ki. Következik a 4. §. Kérem annak felolvasását. Hébelt Ede jegyző (olvassa a 4 §4). Elnök : Az előadó ur kivan szólni ! Móser Ernő előadó: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy ez a törvény már rendeleti utón életbeléptetett, tisztelettel javaslom, hogy a 4. § a következő módosítással fogadtassák el : »A jelen törvény kihirdetése napján, azonban az egyezmény életbelépésétől, vagyis 1922. évi október hó l. napjától kezdődő hatállyal lép életbe.« Elnök: Következik a határozathozatal. Fel fogom tenni a kérdést, hogy móltóztatnak-e a 4. §-t eredeti szövegezésében elfogadni. Amennyiben eredeti szövegezésében nem méltóztatnak elfogadni a 4. §-t, fel fogom tenni a kérdést az előadó ur által javasolt módositásra, Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a 4. §-t eredeti szövegezésében elfogadni : igen vagy nem ? (Nem !) A nemzetgyűlés nem fogadta el eredeti szövegezésében a 4. §-t. Kérdem ,tehát : méltóztatnak-e a 4. §-t az előadó ur által javasolt módosítással elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A t. Nemzetgyűlés a 4. §-t az előadó ur által javasolt módosítással fogadta el. így ez a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok a t. Nemzetgyűlésiek javaslatot tenni. Következik az állat forgalmi szavatosságról szóló törvényjavaslat (írom. 93, 142) általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Pesthy Pál előadó : T. Nemzetgyűlés! A jogrend és jogbiztonság egyik alapfeltétele a jogbizonyosság. A jogbizonyosság megteremtésének eszköze pedig az, ha az igazságügyi törvényhozás és az igazságügyi szervezeteknek munkája a változó életviszonyokkal, a mindennapi élet előforduló kontroverz kérdéseivel, azoknak elintézésével lépést tart. Ezt az állításomat a contrario bizonyos eseteknek elő tárásával akarom bizonyítani, ugy a magánjog mint a büntetőjog terén. Hogy milyen anomáliák állanak elő abból, ha az igazságügyi törvényhozás nem tart lépést az élettel, e tekintetben rá akarok mutatni a magánjog terén a köteles résznek kérdésére. Az Országbirói Értekezlet által megállapított »Ideiglenes törvénykezési szabályok« a köteles résznek az értékben való megállapítását rendelik ; az ennek alapján kifejlődött birói gyakorlat a köteles részt a köteles részre jogosítottnak mindig pénzértékben állapítja meg és ítéli meg. A köteles rész megállapításának alapját a hagyatéki vagyon értéke képezi, a hagyatéki vagyon értéke pedig az, amellyel az a vagyon az öröklés megnyílta idejében bir. Méltóztatnak tudni arról, hogy a háború folyamán a hadbavonulás folytán — akár a fél, akár a fél képviselőjének hadbavonulása folytán — a perek felfüggeszttettek. Ez megtörtént sok esetben, és nagyon sok per van még ma is folyamatban, amelyben az öröklés a háború előtt nyilt meg. Ezekben a perekben a leltározás a háború előtt történvén, a leltár az akkori értékben vétetett fel. Már most a bíróságok a koronaértékben beállott valutáris különbségeket a legutóbbi időkig figyelembe nem vévén, ennek következménye az lett, hogy mai koronákban Ítélik meg azt a csekélyszámu koronát, amelyet a hagyatéki vagyonérték a háború előtt képviselt. Csak azt hozom fel például, hogy 1913-ban leltároztak egy lovat 400 koronaértékben. Ez az örökösödési per elhúzódott a háború utáni időig és ebben a perben ma hozatik Ítélet. Felteszem, hogy két örökös van. A köteles részre szorított örököst illeti a végrendelet nélkül jutandott résznek fele, a bíróság tehát megítél a köteles részre jogosítottnak a ló árának negyedrésze fejében 100 koronát, holott ma a lónak egész árát legalább 100.000 koronával számítva, 25.000 korona lenne a köteles része. Ez az az anomália, amely előáll a magánjogi törvényhozásnak elmaradásából. Ugyancsak ilyen zavar van a büntetőjogi törvényhozás elmaradásánál is. Rá kell itt mutatnom azokra az egyszerű életviszonyokra, amelyek a büntető törvénykönyv megalkotásának idejében, 1878-ban fennállottak és rá kell mutatnom azokra a komplikált, bonyolult életviszonyokra, amelyek
