Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-94
268 r A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, meg is fog történni ennek a megállapodásnak a ratifikálása. Természetesen arra kell törekednünk, hogy más államokkal is minél előbb megállapodásokra tudjunk jutni. Ezen megállapodások alatt én nem speciálisan, csak épen kereskedelmi szerződéseknek a létesítését értem, hanem általában azt, hogy gazdasági téren különböző kérdésekre vonatkozólag egyes megállapodásokra jussunk; és pedig megállapodásra vagy szerződésekre jussunk nem azért, hogy szerződésünk vagy gazdasági megállapodásunk legyen, hanem azért, hogy azt megfelelően ós oly módon csináljuk meg, hogy az érdekeinket tényleg fedje és ennek alapján megfelelő gazdasági forgalom alakulhasson ki. Az államok közül bennünket elsősorban szomszédaink érdekelnek, mert hiszen az a terület fontos reánk nézve, amely azelőtt velünk egy közös vámterületet képezett. Itt alakultak ki bizonyos összeköttetések, itt vannak bizonyos kapcsok, amelyeket nekünk a jövőben is fel kell használnunk, s itt van meg a lehetősége egy egészséges forgalomnak. Természetesen akkor, amikor mi arra törekszünk, hogy a szomszédainkkal valamelyes megállapodásokra jussunk, arra kell igyekeznünk, hogy érdekeink mindenképen kj legyenek elégítve. A dolog ugy áll, hogy bizonyos összefüggés van a különböző szomszédokkal való gazdasági viszonyunkban, mert hiszen olyan államokkal szemben, amelyekből mi importálunk, bizonyos határon túl csak akkor mehetünk a megállapodásoknál, ha látjuk más államokkal szemben a saját exportlehetőségünket; ezekre a szempontokra nekünk a legnagyobb mértékben figyelemmel kell lennünk. Természetesen szomszédainknál a régi viszonyból kifolyólag bizonyos pénzügyi kérdések is kapcsolódnak be s ezeknek a kérdéseknek megoldása is szükséges ilyen megállapodások létesítése esetén. Van egy különösen fontos momentum s ez a békeszerződésnek a legtöbb kedvezményre vonatkozó rendelkezése. A békeszerződés szerint mindazokat a kedvezményeket, amelyeket mi valamely államnak nyújtunk, a békeszerződést aláiró összes államoknak nyújtanunk kell. E tekintetben csak egy kivétel van a békeszerződésben, és pedig az, amely Ausztriára és Csehországra vonatkozik. Itt megvan a lehetősége annak, hogy Ausztriával és Csehországgal egyes megállapodások létesíttessenek anélkül, hogy a legtöbb kedvezmény alapján ezt a többi állam is igényelhetné. Gyakorlatilag azonban a békeszerződésnek ez a rendelkezése magyar szempontból nem bir jelentőséggel, mert hiszen az, hogy mi egymagában Ausztriával és Csehországgal lépjünk szorosabb gazdasági összeköttetésbe, a mi helyzetünkben nem lenne megfelelő. Nekünk arra keli törekednünk, hogy mi egyidejűleg a különböző államokkal jussunk megfelelő gazdasági összeköttetésbe, s e tekintetéi február hő 1-én, csütörtökön. ben határozott rokonszenvvel kell kisérnünk azt az akciót, amelyet ezidőszerint a nemzetek szövetségénél Ausztria indított meg s amely arra irányul, hogy a különböző államokkal, amelyek a volt monarchiából alakultak, jöjjön létre valamelyes gazdasági kapcsolat. Az egészen kétségtelen, hogy mi gazdasági fejlődésünkben előbbre lennénk abban az esetben, ha máris lennének megfelelő gazdasági megállapodások. Abban az adott helyzetben azonban, amelyben most vagyunk, szintén megvolt az ipar fejlődésének a lehetősége, ami nem azt jelenti, mintha az iparnak a fejlődése a most adott, elzárkózott szituációval lenne kapcsolatban. Iparunk fejlődésének a lehetősége meglenne és meglett volna akkor is, ha mi olyan megállapodásokat létesítenénk vagy létesítettünk volna, amelyek a mi érdekeinket kielégítik, úgyhogy ezt, amit mondok, nem szabad ugy értelmezni, mintha azt mondanám, hogy ennek a mostani szituációnak határozott előnye van reánk nézve, mert bizonyos, hogy ha lennének megfelelő megállapodásaink, akkor is egy szép ipari fejlődési folyamatban lennénk benn. Ez mindenesetre mutatja azt, hogy igy is megvan az ipari fejlődésünk lehetősége, mutatja azt, hogy azok az intézkedések, amelyek a korlátozások terén történtek, és amelyek egy adott általános helyzetből folynak, és nem a speciális magyar viszonyokkal kapcsolatosak, hanem amelyekhez hasonlók mindenütt történtek, ezek nálunk olyan mértékben és ugy alkalmaztattak, amint az tényleg az adott szituációban a mi érdekeinknek megfelelő volt. Azt hiszem, hogy ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy ezek a korlátozások olyanok voltak, hogy ezáltal mi — hogy ugy mondjam — egy melegházi ipart tenyésztettünk. Nekem az a meggyőződésem, hogy az az ipar, amely ma ezen korlátozások között Magyarországon létesült és amely főleg az itteni nyersanyagok feldolgozásával kapcsolatos, olyan ipar, amely tényleg egészséges ós amelynek megvan továbbra is a fejlődési lehetősége. Azért emiitettem az iparnak a fontosságát, mert azt hiszem, hogy egy mezőgazdasági államban, mint Magyarországban, különös súlyt kell helyeznünk az iparra. Különös súlyt kell helyeznünk erre azért, mert van olyan iparra lehetőségünk, amelyre nincs meg minden ipari államban a lehetőség. T. i. épen azáltal, hogy Magyarország mezőgazdasági állam, van meg a lehetősége egy olyan mezőgazdasági iparnak, amelynek másutt a kellő talaja nem volna meg. Ezenkívül fontossága van egy mezőgazdasági államban az iparnak abból a szempontból is, hogy határozottan vannak bizonyos olyan könnyebbségei az iparnak, amelyek más államban, amely nem mezőgazdasági állam, nincsenek meg. Ertem ez alatt különösen az ellátási, élelmezési lehetőségeket. Yan azonban még egy különös nagy fontos-
