Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. évi január hó 31-én, szerdán.. i 33 megindokolnom, mert mindenki be fogja látni, hogy szükség van és pedig feltétlenül szükségünk van, hogy a körülöttünk létesült uj államokkal, valamint a távolabb fekvő nemzetekkel minél előbb és minél közvetlenebb nexusba kerüljünk. A háború teremtette helyzet hullámai mindinkább elsimulnak, a népek mindinkább rájönnek arra, hogy egymás nélkül élni nem tudnak, a mindennapi élet tűrhetetlenné teszi a gátak emelését; a forgalom és a kereskedelem ezeket a gátakat minden körülmények között elsöpri, mint ahogy már nagyon sokat el is söpört és ezért szükséges, hogy a kormánynak ezt a felhatalmazást megadjuk. Igen gyakran hangzottak el itt a plénumban a Ház különböző oldaláról bizonyos óhajok — nem akarom azt mondani, hogy a kormány elleni támadások, — amelyeknek az volt a lényegük, hogy a kormány nem folytat elég aktiv külpolitikát. Epen tegnap hangzott el a baloldalról egy felszólalás, amely figyelmeztette a kormányt, hogy igyekezzék a szomszéd államokkal gazdaságilag megegyezni. De ha ezt akarjuk, ugy módot, felhatalmazást is kell adnunk, szabad kezet biztositanunk a kormánynak arra, hogy ilyen tárgyalásokat, amelyeknek gazdasági megegyezés a célja meg is indíthasson. A külügyminister ur ezelőtt néhány perccel jelentette be, hogy Csehországgal a jelen pillanatban folytatunk ily tárgyalásokat. Azt hiszem, mindannyiunk előtt ismeretes, hogy Lengyelországgal a tárgyalások szintén befejezés stádiumához közelednek, Ausztriával pedig néhány héttel ezelőtt kötöttünk ilyen szerződéseket. Láthatjuk mindezekből, hogy a kormány igyekszik eleget tenni azon kötelezettségeinek, amelyeket a mindennapi élet reá ró és amelyeket a mindennapi élet követelményei parancsolnak ; igyekszik ugy a szomszéd, mint a távolabb fekvő államokkal legalább ideiglenes paktumot kötni, hogy addig is, amig rendes törvény utján becikkelyezendő kereskedelmi és forgalmi szerződéseket köthetünk, Magyarország kereskedelmi és közgazdasági világa lélegzethez juthasson és szabadon mozoghasson. Ezek a körülmények teszik indokolttá a jelen törvényjavaslatot, miért is tisztelettel kérem, méltóztassék azt eredeti szövegében elfogatni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Görgey István! Görgey István: T. Nemzetgyűlés! Egész röviden kivánok hozzászólni a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz, előrebocsátván, hogy azt a magam részéről természetesen elfogadom. Szükségesnek tartom azonban bizonyos eddig tapasztalt körülményekre rámutatni. Ha az elmúlt három esztendőt vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az eddig létesített ilyen provizórikus megállapodások meglehetősen sovány eredményt tüntetnek fel, aminek okát én nemcsak alAin az elzárkózottságban és bizalmatlanságban találom, amellyel a minket körülvevő államok legnagyobb része velünk szemben még mindig viseltetik, hanem abban is, hogy a mi tárgyaló feleink, amikor ilyen gazdasági tárgyalásra kimennek, csupán igen kevés és sovány anyaggal jöhetnek oda. Köztudomású, hogy minden ilyen gazdasági tárgyalás, [illetőleg szerződés a do ut des elvén létesülhet csak és ezzel szemben eddig azt tapasztaltuk, hogy a mi tárgyalóink alig tudtak eddig valamit nyújtani azoknak az államoknak, amelyektől mi viszont valamit el akartunk érni. Hogy csak egy példára mutassak rá, valahányszor borunknak külföldi piacot, kiviteli lehetőséget, akartunk biztosítani, mindig olyan súlyos nehézségekbe ütköztünk, amelyeket eddig úgyszólván egy esetben sem sikerült az eddigi három esztendő alatt eliminálni, (Ugy van!) mert hiszen Ausztriát kivéve, alig kötöttünk olyan megállapodást, provizóriumot vagy szerződést, amelyből a magyar államnak valamelyes haszna lehetett. Ausztriával eddig három rövid lejáratú úgynevezett kontingensmegállapodásunk volt, amely bizonyos áruknak kölcsönös kicserélésére, illetve kontingentáiására vonatkozott ; Lengyelországgal is volt egy ilyen kontingensmegállapodásunk, ezek azonban már mind lejártak. Az első eredményes lépés az Ausztriával legutóbb kötött szerződés, amely már normális kereskedelmi szerződés kereteit mutatja, de nézetem szerint Magyarországnak várható, lényeges haszna ebből a szerződésből sem lesz. A cseh tárgyalások, amelyek folynak és amelyekről a külügyminister ur épen most jelentette ki, hogy azok remélhetőleg eredményre fognak vezetni, nézetem szerint szintén nem jelentenek Magyarországra nézve számbavehető nyereséget vagy előnyt, mert hiszen nekünk nemcsak Csehországgal, hanem a nyugati államokkal szemben is defenzív gazdasági politikát kell folytatnunk. Hiszen ezek valamennyien fejlett ipari államok, amelyeknek sokkal nagyobb érdekük, hogy ipari termékeiket a magyar piacon elhelyezhessék, mintsem az, hogy nyersanyagainkat és terményeinket az ő piacaikra mi kivihessük. De még abban az esetben is, ha előnyök származnának — hogy épen konkrété a cseh tárgyalásokról beszéljek — ennek a szerződésnek a megkötéséből, a tárgyalások folyamán eddig azt tapasztaltuk, hogy mi olyan inferior és annyira kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk a velünk szemben álló tárgyaló féllel szemben, hogy ez helyzetünket felette megnehezíti. Hogy csak egy példával világítsak rá erre a dologra, legutóbb a cseh ipar érdekében erősen forszírozták, hogy különböző festett és nyomott textilárukat, kartonárukat Magyarországba behozhassanak. Minthogy nekünk is igen szép iparunk van ezekből a cikkekből, felmerült az a kérdés, hogy esetleg a reciprocitás alapján lehetne egyezményt kötni, vagyis ugy, hogy a cseh áru bejöhessen szabadon Magyarországba^ 33*