Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

232 A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. évi január hó 31-én

} szerdán. egyenest ellenkező kívánság felmerülhessen. Ami a cseh külügy minister ur tegnap elhangzott beszédét illeti, én is osztozom abban a nézetben, hogy ezt lehet ugy felfogni, mint egy konciliánsabb atmoszféra reményét Mégis, miután ott felmerültek és nemcsak ebben a beszédben, hanem a kisentente sajtójában is ezek a vádak minduntalan újra felvetődnek, egy-két szóval ezekre a vádakra is kénytelen vagyok reflektálni. A legsúlyosabb vád az, hogy a magyarromán határon nyugtalanság keletkezett. Ez a nyugtalanság nem a mi katonai fegyverkezésünk, hanem a román katonai fegyverkezés folytán állott elő. Ezt a román katonai fegyverkezést senki kétségbe nem vonta; ami pedig a mi állítólagos fegyverkezésünket illeti, azt az egyetlen kompetens fórum, amely arra egyenesen hivatva van, a katonai ellenőrzőbizottság megvizsgálta és teljesen alaptalannak találta. Ezt a katonai ellenőrzőbizottságot pedig nem lehet azzal vádolni, hogy pártos volna, hiszen abban az ellenséges főhatalmak képviselői ülnek, azoknak a hatalmaknak képviselői, amelyek a kisententenak még ma is szövetségesei, tehát ennek a nyilatkozatában, azt hiszem, mindenki teljesen megnyugodhátik. Ami a határincidenseket illeti, tudjuk, hogy azokat mértéktelenül felfújták s tulajdonképen egyéb nem történt, minthogy idegen területről lőttek a mi határőreinkre, akik a tüzet egyszer viszonozták, egyszer pedig nem. Azt is állítják néha, hogy mi indokolatlanul üldözzük a kisentente államainak polgárait. Erre nézve csak arra akarok utalni, hogy mi mindig hajlandók voltunk és vagyunk a politikai foglyok kicserélésére és ha ebben nehézség volt, az inkább azon múlt, hogy minálunk sokkal kevesebb ilyen politikai fogoly volt, mint az ellenkező részen. Azt is halljuk néha, mintegy fenyegetésképen, hogy ezeket a dolgokat az európai közvélemény elé akarják vinni. Erre csak azt felelhetem, hogy ebben a mi óhajaink teljesen találkoznak, (Helyeslés.) mert hiszen, mint tegnap említettem, mi az igazság tiszta fegyvereivel küzdünk és ennek folytán az európai közvéleményt nemhogy kerülnők, hanem egyenesen keressük. Hogy ezt mennyire keressük, igazoltuk akkor is, midőn a román határincidensek megvizsgálásának dolgát egy nemzetközi fórumra akartuk bízni és nem rajtunk múlt, hogy nem fogadták el és hogy ennek folytán az európai közvéleménynek nem volt alkalma ezekkel a kérdésekkel teljes részletességgel foglalkoznia. Azt is halljuk néha, hogy a magyar kormány békeszeretetet hangoztat ugyan, de nincs elég ereje az ezzel ellenkező irányzatú organizációkkal szemben. Erre nézve csak azt válaszolhatom, hogy ebben az országban csak egy külpolitika van és ez a^ magyar kormány külpolitikája. (Mélyedés.) És teljesen bizik a kormány abban, hogy e tekintetben a nemzetgyűlés minden pártjára számithat. (Helyeslés,) Azt is elégszer hangsúlyoztuk és igazoltuk, hogy a mi politikánk teljesen békés ; senkit egyáltalán nem provokálunk, de másrészt a szerződésekre hivatkozva minden provokációt kénytelenek volnánk: visszautasítani. Békés szándékainkat legújabban igazoljuk azzal is, hogy mi mindig hajlandók vagyunk egy normális, szomszédos élet megteremtése végett a szomszédos államokkal gazdasági és egyéb kérdésekben egyezségeket kötni. Most ilyen tárgyalások folynak a cseh kormánnyal és nagyon remélem és óhajtom, hogy ezek eredményre vezetnek. Remélem, hogy ezeket és a vádaknak az ismétlését, amelyek a tegnapi beszédben elhangoztak és a kisentente sajtójában felhangzanak, ugy lehet felfogni, mint azt a jelenséget, amikor zivatar után még néha mennydörgés és villámlás mutatkozik. Remélem, hogy ezután egy olyan atmoszféra fog jönni, amely lehetővé fogja tenni a normális szomszédos élet előfeltételeinek megteremtését. A javaslat elfogadását kérem. (Általános élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólani. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a . kérdést: méltóztatik-e a Nemzetek Szövetsége egyességokmányának módosításáról szóló külügyministeri törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a címet felolvasni szíveskedjék. Hebelt Ede jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait, amely eh észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : így a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok előterjesztést tenni. Napirend szerint következik az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Móser Ernő előadó: T. Nemzetgyűlés! A békében szokás volt, hogy a mindenkori kormányokat az országgyűlés felhatalmazta, hogy az egyes külállamokkal nem hosszabb, mint egy évre szóló ideiglenes kereskedelmi és egyéb forgalmi megállapodásokat létesítsenek. Ha ezekre a felhatalmazásokra békében szükség volt, mennyivel inkább szükséges ma, hogy ilyen felhatalmazást a kormánynak megadjunk, amikor a trianoni és egyéb békeszerződések következtében Európában a közgazdasági helyzet teljesen felborult, amikor uj államok létesültek, régi államok megcsonkíttattak, eltűntek a föld színéről és amikor Európa térképet úgyszólván teljesen újra rajzolták. Én azt hiszem, hogy e törvényjavaslat szükségét. bővebben talán nem is szükséges itt