Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. diplomáciai akció első részének kudarca. De én távolról sem vagyok megnyugtatva az iránt, hogy ezzel a dolognak vége. Én inkább ebben és abban, ami tovább történt, látom a szimptomáját egy rendszeres akciónak, amelyet a kisentente Magyarország ellen folytatni akar és amelyet nem akarok olyan néven megnevezni, amely a diplomáciai argot-val nem egészen egyezik. Hogy a Magyarországnak fenyegető fegyverkezéseiről való beszéd mennyire nélkülöz minden komolyságot, ennek bizonyítására elég csak azokra a számokra rámutatni, amelyeket Eckhardt Tibor t. képviselőtársam itt a nemzetgyűlésen részletesen előadott, — melyek különben ismeretesek — amelyeknek eredménye, hogy a kisententenak békelétszámon fentartott 500.000 emberével és körülbelül 3000 ágyujával szemben Magyarország 35.000 emberrel és 105 ágyúval rendelkezik. Ilyen körülmények között támadó szándékról beszélni, annyira nélkülözi a komolyságot, hogy csak belső politikai motívumokra, vagy — hogy ugy mondjam — az alkalmi politikának követelményeire vezethető vissza, hogy ilyesmivel egyáltalán próbálkoznak. De ezzel kapcsolatosan felmerült még az a jelenség is, melyről, hogy hivatalosan megtörtént-e, nincs tudomásom, de az egész sajtóban ós a sajtóban közölt ministeri nyilatkozatokban is szerepel, hogy t. i. a kisentente hatalmai, nevezetesen Románia, nem fogadják el perdöntőnek a nagyhatalmak katonai ellenőrző bizottságának megállapításait azért, mert ők abban az ellenőrzésben nem voltak képviselve. Hát mélyen t. Nemzetgyűlés, nem tudom, hogy ilyen követelmény felállittatott-e és fel fog-e állíttatni. Nem hiszem azért, mert egyenesen szerződésellenes volna, egyenesen beleütköznék a trianoni szerződésbe. Mondom, nem hiszem, de hát a hihetetlen dolgok is megtörténnek manapság. A trianoni békeszerződésnek 133. §-a világos szavakkal megmondja, hogy a magyarországi lefegyverzés keresztülvitelének ellenőrzésére a főhatalmakból alakult bizottság működik, amely e tekintetben határoz. Ez a bizottság működik a lefegyverzés azon részének keresztülvitelét illetőleg, amely határidőhöz van kötve. Később pedig, amikor az a határidő lejárt, ugyancsak a trianoni szerződésnek 143. §-a azt mondja, hogy a Nemzetek Szövetsége tanácsának jogában áll ilyen ellenőrzővizsgálatokat elrendelni. Két tényező van tehát : a nagyhatalmak által kiküldött katonai ellenőrző bizottság és későbbi stádiumban a Nemzetek Szövetsége által eszközlendő vizsgálatok. Minden ilyen határozat megszorítása a magyar állam szuverenitásának, mely tehát egész szorosan magyarázandó. Magyarország állami szuverenitása e tekintetben való meghatározásának csak ehhez a mértékéhez járult hozzá a szerződésben ; más tényezőknek ellenőrző jogkörét nem ismerte el és Magyarország elismerése nélkül semmi idegen tényező JUP.L0 IX. évi január hó 31-én, szerdán. 231 nem gyakorolhat ellenőrző befolyást Magyarországnak sem lefegyverzési, sem egyéb ügyeire nézve. (Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Ezeket csak azért mondom, hogy amennyiben csakugyan volna ilyen gondolat a láthatáron, nem lehet azt elég korán a limine elutasítani, nem lehet elég korán, talán még mielőtt egy valóságos propozicióban testet öltött volna, ennek a nemzetközi jog szempontjából való teljes tarthatatlanságát kimutatni. (Ugy van!) Egyébként nem szándékozom mélyebben belemenni azoknak a szimptomáknak ecsetelésébe, amelyek a szomszéd államok ás a kisentente részéről bizonyos támadó szándékot mutatnak. Nem szándékszom ebbe belemenni azért, mert az utóbbi napokban a cseh külügyminister részéről a prágai parlamentben olyan beszéd hangzott el, amely bár lényegében fentartja a velünk szemben való hamis vádakat, mégis konciliáns hangjával reményt ad arra a feltevésre, hogy a felhő elvonul és hogy a szomszéd államok is arra az álláspontra fognak helyezkedni, amelyen Magyarország áll, hogy Magyarország a jogai és méltósága respektálásának feltételével nyugalmat akar és azt, hogy a békés fejlődés lehetőségét kívülről meg ne zavarják. (Igaz! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Ebből a szempontból egy szimptóma« van, talán csak egy múló szimptóma, de egy szimptóma, mely arra enged következtetni, hogy hasonló hangulat talán a mi szomszédainknál is lábra fog kapni és el fog terjedni, ezért tartózkodom olyan tények ecsetelésétől, amelyek bővebb fejtegetése csak irritáló szándékkal lehetne. Én azt hiszem, hogy mindenki helyeselni fogja azt, hogyha mi azt mondjuk : a mi részünkről nem dobunk be irritáló anyagot a helyzetbe, hanem annál erősebb a helyzetünk, ugy erkölcsileg kifelé, ugy befelé népünk egész erejének összefoglalásával, hogyha akaratunk ellenére, mások akaratából, mások jóvoltából ilyen helyzet mégis reánk erőszakoltatik. A törvényjavaslatot különben elfogadom. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző: Nincs több felszólaló! Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A külügyminister ur kivan szólni. Daruváry Géza, a külügyministerium vezetésével megbízott igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előttem szólott mélyen t. képviselő ur nagy érdekű és rendkívül érdekes fejtegetésének csak egy részéhez akarok egy-két szót fűzni ; ezek a politikai aktualitásokra vonatkozó reflexiók. Mindenekelőtt arra vonatkozólag, hogy felmerült-e az az óhaj, hogy a kisentente kép viseltesse-e magát a katonai ellenőrző-bizottságban, kijelentem, hogy ez az óhaj nem merült fel és politikailag és erkölcsileg teljesen lehetetlennek tartom, hogy ilyen, a a szerződések szavaival és szellemével homlok33