Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

230 A nemzetgyűlés 93..ülése 1923. javasoltam volna a Nemzetek Szövetségébe való belépést, ha maga a szövetségi okmány nem mutatna rá a szerződések revíziójának lehetőségére. Nagyon keskeny, nagyon szűk az az ajtó, amelyen oda lehet jutni, de elvileg meg van pendítve a revízió lehetősége, mert a 19. § egyenesen azt mondja, hogy a Nemzetek Szövetségének közgyűlésén minden tag felhívhatja a figyelmet a létező szerződésekben levő olyan határozmányokra, amelyek veszélyeztetik a békét és az egyetértést; erre vagy megindul vagy meg nem indul az eljárás. Mondom, szűk, nagyon szűk, keveset igérő ez a kapu, de kitágulhat, mert hiszen a Nemzetek Szövetsége alapokmányának egyik főhibája, amelynek dermesztő hatását most is érzik sokan, — és azért ez a kérdés állandóan napirenden van, — az egyhangúság követelése minden kérdésben s ameddig az egyhangúság követeltetik, addig természetesen ez a 19. szakasz nekünk nem ér semmit, ámde már abban az irányban is erős mozgalom van, hogy az egyhangúság követelményét elejtsék s akkor a kapu kitágul ós a Nemzetek Szövetségébe beléphetünk anélkül, hogy olyan erkölcsi kötelezettséget vállalnánk, amelyet őszintén és becsülesen nem vállalhatunk. (Ugy van! Ugy van!) Mert nagyon jól mondta a ministerelnök ur egyik, a napokban elhangzott, beszédében, hogy azzal, hogy a trianoni szerződést aláirtuk, nem ismertük el annak igazságos voltát. Nekem alkalmam volt hasonló érdelemben nyilatkoznom nem ugyan ebben a nemzetgyűlésben, de olyan helyen, amelynek tekintélye természetesen sokkal kisebb, mint Magyarország törvényhozó testületének tekintélye, az itt történt nyilatkozatokkal szemben azonban azzal az előnnyel bir, hogy az idegen államok és az entente-államok képviselői által látogatott testület. Most októberben ülésezett itt a Nemzetek Szövetsége előmozdítására alakult ligának főtanácsa. Ebből az alkalomból a magyar csoport, amelynek szerencsés vagyok elnöke lenni, nagygyűlést hivott össze a redoutban. Be akartuk mutatni vendégeinknek nemcsak a magyar szellemi ébt vezetőinek, de a magyar tömegeknek mentalitását is és akkor én azt mondtam az ott levő francia, angol és olasz kollégáknak: ime, itt van a fordítása annak a magyar beszédnek, amelyet én a gyűlésen el fogok mondani; nem akarok az urak háta mögött olyan nyelven, amelyen nem értenek, olyan dolgokat elmondani, amelyeket jelenlétükkel nem szankcionálhatnak. Abban a szövegben, amelyet nekik megmutattam, benne volt ez: Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépése nem jelenti a megnyugvást azokban az állapotokban, amelyeket a trianoni szerződés reá nézve létesített (Igaz ! Ugy van !), hanem jelenti azt, hogy elsősorban és mindenekelőtt a rajtunk elkövetett igazságtalanságoknak békés utón való kiegyenlítésére és javit törekszünk. Az urak egy kissé meghökkentek ezep a évi január hó 31-én, szerdán. nyilatkozaton, de ón azt mondtam nekik, hogy másképen, más alapon a Nemzetek Szövetsége mellett Magyarországon propagandát csinálni nem lehet. Ha ez a rezignációt jelentené, bizom benne, hogy nem akadna egyetlen egy magyar ember sem, aki az abba való belépést kívánná. A vége az volt, hogy az urak köszönetet mondtak őszinteségemért és örömüknek adtak kifejezést, hogy együttműködésünk végre az igazságnak, nem pedig a kölcsönös félrevezetésnek alapjára helyeztetik. Kétféle irányzata van tehát a Nemzetek Szövetségében való működésünknek. Az egyik ma még nem aktuális, mert a lélektani momentumok még nincsenek meg annak érvényesítésére, de el fog jönni az idő — talán gyorsabban, mint hisszük — amikor a revíziónak kérdését a Nemzetek Szövetsége utján fogjuk megpendíteni, napirendre hozni. A másik irányzat az, amely aktuális, vagyis hogy a Nemzetek Szövetsége utján, a Nemzetek Szövetségének hatályos működése által, vagy ha ez nincs, a Nemzetek Szövetségében való fellépésnek nyilvánossága és erről a magas tribünről a művelt világ közvéleményére való hatályos appellálás által szüntessük meg a reánk nézve amúgy is terhes szerződés végrehajtásának azt az anomáliáját, hogy addig, mig e szerződés minden pontocskájának, mely reánk nézve terhes, pontos végrehajtását követelik és kierőszakolják, mindazok a gyér pontok, amelyek reánk nézve biztosítékot és előnyöket állapítanak meg, holt betűk maradnak ós nem vitetnek keresztül, így pl. a lefegyverzés s a kisebbségek oltalma kérdésében. (Igás! Ugy van!) Ezek azok az indokok, amelyek miatt ón pártolom a Nemzetek Szövetsége munkájában való részvételünket. Kívánom, hogy ez minél éberebb, minél erőteljesebb és minél sikeresebb legyen és ez az, amit én részint ma mindjárt, részint a jövő fejlődéséhez képest aszerint, amint a históriának tempója halad, a Nemzetek Szövetsége utján megvalósíthatónak remélek. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nem tehetem, hogy egy pillantást ne vessek az aktuális politikai helyzetre, tekintettel a Nemzetek Szövetségére. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Hogy az aktuális politikai helyzet igen komoly, azt — gondolom — senki sem fogja tagadni. A kisentente és általa vontatva a nagyentente is megtette azt az ismert demarsot, amelynek abszolút alaptalansága kézzelfoghatóvá vált, mely előbb a magyarországi fegyverkezések és csapatmozgósitások, később állítólagos irredentisztikus tüntetéseknek alapjára helyezkedett és a végrehajtásában azután — hogy ugy mondjam — elpárolgott. Mert amikor nyilvánosságra jött a demars, akkor utólag annyira hangsúlyozták, hogy sajnálják a nyilvánosságra jövetelét, és hogy ez tisztán barátságos érzelmű demars volt, hogy — mondhatni — már a tényeknek ebben a láncolatában benfoglaltatik az ellenünk irányuló