Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-92
214 A nemzetgyűlés 92. ülése 1923, B. Lers Vilmos : Nem addig van. Hát nem gondolt-e a képviselő ur arra, hogy amikor ezeket itt felolvasta és elmondta, hogy egy hamisítónak az önleleplezéseit és fényképeit közli a lap, aki maga bevallja, hogy szándékosan ferditett és hamisított, . . . (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly : Ez a kormány rendszere S B. Lers Vilmos : . , . vájjon nem-e ugyanolyan szemen-szedett hazugság volt az is, amit az illető annál a bécsi lapnál kiszí nez és ül elmondott ? ! (Ugy van ! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Miért nem mondta meg a ministerelnök az igazat ? B. Lers Vilmos: Én azt hiszem, a parlamentek történetében nem kaphatott Eassay képviselő ur szebb elégtételt, mint amilyent egy közelebbről nem ismertethető zárt ülés folyamán. ö akkor levonta a konzekvenciákat, midőn kijelentette, hogy az ismeretlen hamisítók ellen ám megindítja a pert. Igaz, hogy T később jobbnak látta ezt a pert meg nem indítani. Rassay Károly : Kommunistákkal én nem pereskedem. Elnök : Kérem Rassay képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! (Zaj.) Csendet kérek ! B. Lers Vilmos : Arról az oldalról épen Rassay Károly képviselőtársam mellett, hangoztatta Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur, azt a kifejezést, hogy az »önmérséklés« a parlamentarizmus egyik alapelve. Én erre a kitételre pontosan emlékezem. Az az önmérséklés azonban, amelyet a túloldalról három hétig gyakoroltak, inkább torzó volt, ha nem komikum. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Farkas István : Komikum az a kormányzati rendszer, amely itt van ! Rassay Károly: Kormánypénzen hamisítanak! Peyer Károly : 50.000 koronát adtak az állam pénzéből ! Rassay Károly : Ki adta ? Kállay Tamás : En adtam ! (Derültség.) Rassay Károly : Te adtad, hogy ellenem hamisítsanak ! B. Lers Vilmos: Hiszen politikailag nagyon jól állt önöknek a dolog és nagyon kihasználható volt Rassay képviselő ur helyén. Egészen természetes, hogy eléggé ki is használta, (Nagy zaj.) de ebből is már elég volt. Az imént felszólaló Peidl képviselő ur azt mondotta, hogy ők azért nem mentek el Wienbe — ezt én nem hoztam volna fel, nem hánytorgattam volna fel — mert a szociáldemokraták kénytelenek lettek volna saját hazájukról kellemetlenségeket mondani, tehát tiszta hazafiságból itthon maradtak. »Szépen !« — mondaná a pesti zsargon ; hogy azután Pesten mondjanak el olyan gyönyörű beszédeket a saját hazájukról, hogy erre még a külföldiek is kedvet kapva, rádupláztak. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon .* Mi van Zalaegerszeggel ? A pápai rendőrkapitánnyal l) Erről ne velem méltóztassék vitatkozni .(Folytonos nagy zajj évi január íiá 30-án, kedden. Klárik Ferenc : Becsületes emberek, akik künn vannak ! Elnök (csenget) : Osendet kérek ! B. Lers Vilmos: Azokat a nagyon szép szólamokat, amelyeket Peidl képviselő úrtól hallottunk a világbékének boldogitó, a munkásságra is kiható kellemes hatásáról, mi mind ismerjük.... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : De nem hiszik ! Nem csinálják 1 Nagy zaj.) de hiszen a világbéke-okmánynak a lefegyverzésről szóló 8., 315. és 385. szakaszaiban megvannak, amelyek önöket közelről érdeklik, benne vannak ezek az elvek (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak papíron /), nem monopolizálhat ják tehát a szociáldemokraták ezt a felfogást és nem lehet szó nélkül elviselni ezt a beállítást, mert hiszen nemcsak ők voltak azok, akik a béke művén dolgoztak. A mi legnagyobb vértanunk, Tisza István sem volt a háború mellett... Pikler Emil : Hát akkor miért csinálta ? (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Kállay Tamás : Hazudik, aki ezt mondja. HajÓS Kálmán : Hogy mondhat ilyent ? Nem csinálta a háborút ! Ezt mindenki tudja Î (Nagy Elnök (csenget) : Szabó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! B. Lers Vilmos : Nem hallgathatjuk el, ha a szociáldemokraták az ilyen dolgokba ily modorban beleszólnak. (Nagy zaj a széhőbaloldalon. Elnök csenget.) Gróf Tisza szellemét nem engedhetem bántani ! Az előttem szóló Peidl képviselő ur szavaiban folytonosan felcsillan a szociáldemokrata harci felfogás az osztályuralomról és egyebekről, amelyeket ő egy héttel ezelőtt tartott rengeteg hosszú beszédében ugy fejtett ki, hogy ők a társadalmi rétegezés ellenében nem harciasan indulnak, csak a domináló osztályuralom ellen mennek. De mi másnak lehet ezt nevezni, amikor azt látjuk, hogy bizonyos uralmi pozíciók ellen csak azért küzdenek, hogy ugyanazt a pozíciót ők érjék el. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Bezzeg lenne aztán nemcsak osztályharc, hanem osztályuralom is. Láttuk mái. Esztergályos János : Egyenlőséget, jogot és szabadságot akarunk ! (Felkiáltások jobbfelől : Láttuk a kommün alatt !) Kállay Tamás : Láttuk a nagy szabadságot 1919-ben ! Saly Endre : A pápai rendőrkapitány most csinálja, 1923-ban ! Esztergályos János : Szabadság nélkül nincs béke ! (Nagy zaj.) Farkas István : Látjuk Pápán a szabadságot, ahol az embereket verik ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Dénes István: önök megelégszenek alamizsnákkal ! Elnök: Dénes képviselő urat kérem, tessék csendben maradni ! (Folytonos nagy, zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak esendben maradni. Amikor a 'baloldali szónok beszélt, az
