Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-92
A nemzetgyűlés 92. ülése 1923. évi január hó 30-án, kedden. 213 Ez íiem elégít ki engem, ezzel jelezni akartam, hogy a legközelebb tárgyalandó és elfogadandó amendementok nem meritik ki a mi kívánalmainkat, de azért azt tartom, hogy nekünk ebben a kulturmunkában részt kell vennük. En bízom abban, hogy a magyar népben, amely már többször lerázta magáról az abszolutizmus rabláncait, igazán él a szabadság szeretete, és ha most a reakció béklyókat rak nemzet akarata le fogja ezeket rázni és méltóképen oda fog állani a népek szövetségébe, hogy együtt dolgozzék Európa többi népeivel a haladásért és a szabadságért. Ebből a szempontból elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Perlaki György jegyző' : Báró Lers Vilmos ! . B. Lers Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Eszemágában sem volt a javaslathoz hozzászólni, de erkölcsi kötelességem, hogy ezen az oldalon ne hagyjam a béke eszméjét monopoliumszerüleg a szociáldemokraták kezében. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az nem baj !) akiknek vezére ma itt fehér tógában akép jelent meg, mintha minden ellenmondás nélkül ők fedezték volna fel a békeeszmét. (Mozgás.) Peidl Gyula t. képviselő ur egy sorozat szocialista kongresszusokkal és konferenciákkal azt igyekezett bizonyítani, mintha a világboldogító békeeszme csak a szociáldemokrata kongresszusokon lett volna megtalálható. Én értem az önök politikáját, az itthoni taktikai politikát, a közhangulatra számító, a hatásra való törekvést, de tagadom, mintha ezt a gondolatot bármiféle lokális pártcélokra ugy lehetne kihasználni, mintha az nem volna valamennyi párt programmját is kitöltő eszme, mintha ezt nem méltányolná bármely más párt. Farkas István : Lásd numerus clausust ! B. Lers Vilmos : A képviselő ur felsorolt különféle szociáldemokrata kongresszusokat és konferenciákat, de véletlenül elhagyott olyanokat, amelyekből igazán nagy tanulságokat lehetett volna levonni a szociáldemokraták szerepkörének magyarországi vonatkozásaiban ; kár, hogy mellőzte azon tanulságokat, amelyeket hetek óta levonhattunk a magyar parlamentben történtekből. Peidl Gyula t. képviselő ur helyén nagyon szép példát lehetett volna felhozni, például azzal, ha kiterjeszkedett volna a múlt év december 12-én Hágában tartott nemzetközi szakszervezeti békekonferenciára, amelyből citálhatta volna Fimmen intelmeit és Dumoulint, aki kitanította a szociáldemokratákat arra, hogy tessék a polgári pártokkal együtt dolgozni az államon belül és az államon kívül is, mert ez még nem lemondás a saját elvekről. (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon : Èzt csinálják !) Sándor Pál : Csak önökkel nem lehet dolgozni ! B. Lers Vilmos : Nem mondhatok csupa kellemetességet . . . (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Rothenstein és Esztergályos képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni ! B. Lers Vilmos: Azon a hágai konferencián a szociáldemokrata szakszervezetek együtt ültek Radeckkel is, aki a patriotizmus gondolata ellen szólott, és nem volt megelégedve azzal, hogy a világháborúban a szociáldemokraták itt-ott saját hazájuk épségét is védelmezték. Szemrehányást is tett nekik, szóval voltak ott kinos véleményeltérések, amelyekből, ha ilyesmik feltálalásában kéjelegni akarnék, (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Tessék kéjelegni !) sok minden tanulságot vonhatnék le. Szerencsére azonban Giesswein prelátus ur megmondotta itt, — és nekem nincs más célom, mint hazafias érzésből ezt a gondolatot kibontani, — hogy a békeeszme ép olyan köztulajdona és közkincse az egész magyarságnak, mint ahogy a szociáldemokraták a maguk beállításában szeretnék ezt kiaknázni. Ismétlem, engem más aggály nem töltött el azon 10—15 perc alatt, amig Peidl Gyula képviselő uv beszlét, mint az, hogy mégsem lehet ellenmondás nélkül megengedni azt, hogy a világbékéről hangoztatott kenetteljes szavakat kizárólag a szociáldemokratizmus folytonos említésével kvázi nemzetközi pártállás reflexként állítsák itt be. Ép ezért örömmel hallottam itt pár perc előtt Szent István nagy nevének megemlítését, aki ezt az univerzális nemzetköziség nagy gondolatát már akkoriban megértette és képviselte ; ő szervező erő volt befelé és kifelé épugy, mint azok a nagy magyar vértanuk, akik a békeeszméí; megértették, mielőtt csak létezett volna is szociáldemokrácia, csakhogy az ő idejükben ezt máskép fejezték ki. (ügy van! a jobboldalon.) Nem hagyhatom ellenmondás nélkül erről az oldalról azt a kijelentést, mely a túloldalon elhangzott, hogy »veszedelmes uri mentalitás« észlelhető a magyar társadalomban, mely nem engedi a világbéke kifejlődését. Ez a veszedelmes uri mentalitás olyan kifejezés . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly : A pápai rendőrkapitány ! Elnök : Csendet kérek ! B. Lers Vilmos : . . . amely ellen tiltakoznom kell. Ha én konzekvens, jobban mondva, inkonzekvens volnék a szociáldemokrata tábor methodusához, szigorúbban kellene nyilatkoznom. Hiszen két hétig egyebet sem tettek, mint a békülékenység és a kölcsönös megértés ideáját hangoztatták, de akkor, épen a most közbeszóló Peyer képviselő ur óraszámra felolvasott szennycikkeket a bécsi Magyar Újságból és egy csirkefogó hazugságait tálalta itt fel, holott a képviselő ur maga vallotta be, illetve olvasta fel, hogy az az illető hazugságokat mondott . . . (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Rassay Károly: A kormány fizetett azokért a hazugságokért ! Szeder Ferenc : Vagy igaz, vagy nem ! Elnök : Kérem Szeder képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni !
