Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

À nemzetgyűlés 88. ülése 192, kap az Adriában, olyan ellenséget, amellyel szemben megállani nem fog tudni. Ez mutatja a francia koncepció zsenialis voltát, mert ezzel a koncepcióval Franciaország úgyszólván összes kontinentális ellenségeit egyik napról a másikra sülyesztené le jelenlegi hatalmi polcukról és fosztaná meg hatalmi súlyuktól és jelentőségüktől. Az olasz birodalom helyzetével ezért legyen szabad csak pár rövid szóval ugyan, de mégis behatóbban foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Olaszországnak a háború, mint mondottam, az adriai poziciót biztositotta volt. Az adriai pozíció jelentőségét pár szóval már ecseteltem. De ez épen az Adriában Olaszországnak egy nagy veszteséget is jelentett, mert amig Olaszország egykori ellensége az Osztrák-Magyar monarchia állt itt, amig ez a nagyhatalmi szervezet politikájának minden erejével táplálta az adriai tengeri kereskedelmet, addig Trieszt és Fiume révén a hmterlandra támaszkodva egy nagy jelentőségű olasz kereskedelem volt ott, mert hiszen nem szabad elfelejteni azt, hogy a hajózás nyelve Ausztriában és a tengeri kereskedelmi bíráskodásban ugy Triesztben, mint Fiumében olasz volt. Mikor azonban Olaszország az adriai poziciót a háborúban kivívta volt, ezzel a győzelemmel elvesztette az olasz Adriának hinterlandját, (TJyy van! Ugy van ! a középen.) kikapcsolta az Adriából azt a területet, amely annak kereskedelmét táplálta ós annak gazdasági szinvonalat biztositotta volt. Azt látjuk, hogy ma ugy a trieszti, mint a fiumei mólók, amelyek a háború előtt, a mi uralmunk idején virágzó kereskedelmet bonyolítottak le, üresen állanak, elgyepesednek, mert sem Triesztnek, sem Fiúménak nincs meg a kellő forgalma. Ezért mondták az olaszok az Adriára gondolva, hogy »Il mare nostro« — mert »a mi tengerünk«-nek nevezték — diviene un mare morto«. Azaz: a mi tengerünk holt tenger. Holt tenger, mert tényleg megölték az Adriát, gazdaságilag tényleg null színvonalra szállították le az Adria mostani életét. Olaszországnak ezért egyik legfontosabb problémája az, — már csak azért is, hogy az újonnan oda csatolt népeket elégedetlenekké ne tegye — hogy azoknak a gazdasági boldogulás lehetőségét biztosítsa — hogy Triesztnek és Fiúménak megfelelő hinterlandot biztositson, hogy az Adriának azon az alapon, mint régen, megfelelő kereskedelmet tudjon biztosítani. Triesztnek és Fiúménak, különösen pedig Fiúménak hinterlandja Magyarország, erre rá mutatni bátor leszek és későbbi fejtegetéseim során később vissza fogok térni. Második problémája Olaszországnak a nagy kivándorlás kérdésének megoldása. Olaszországból évente százezrek vándorolnak ki. Különösen Dél-Olaszországból nagy a kivándorlás, ahol a lakosság főleg déligyümölcs termeléssel foglalkozik. Ezért az olasz politikának évek óta az évi január hé 23-án, kedden. 15 volt a legfontosabb problémája, hogy olyan gyarmatot biztositson az országnak, amely le tudja vezetni ezt a kivándorlást, amelyben lehetővé van téve az, hogy a kivándorlók azt a foglalkozásukat űzhessék továbbra is, amelyet saját hazájukban, otthonukban folytattak volt. Innen adódott az abesszíniai vállalkozás, amely kudarccal végződött és ezzel magyarázható meg a tripoliszi vállalkozás, amely szintén nem hozta meg azt a gyümölcsöt, amelyet várt tőle az olasz politika. Mert Tripolisz ugyan nagy terület, de kevés benne a müvelésre alkalmas terület, az oázis, túlnyomóan homoksivatagból áll, és igy a kivándorló nép elhelyezésére egyáltalában nem alkalmas. Pedig Tripolisz fekvésénél fogva erre a lehető legalkalmasabb volna, hiszen klímája csaknem ugyanaz, mint Dél-Olaszországé, és igy a Dél-Olaszországból kivándorlók ott minden további nélkül azt a foglalkozást űzhetnék, amelyhez otthon szokva voltak. Tripolisz tehát ebből a szempontból ideális gyarmata lehetne az olasz birodalomnak. A természet azonban nem kedvezett a politikának. Olaszország csak másutt érhetné el azt, hogy ilyen értékes gyarmatot biztositson magának, a Földközi-tengeri medencében s ez a terület Algir, Tunisz vagy pedig Marokko, amelyek mind Franciaország kezében vannak. Innen adódott már a háború előtt is az az ellentét, amely Franciaország és Olaszország között fennállott, ez is egyik oka volt annak, hogy Olaszország Franciaországgal szemben Bismarck felszólítására a hármasszövetséghez csatlakozott. Giesswein Sándor : Az olasz nép arról nem tudott semmit sem! Bogya János : Akkor még nem a nép intézte a diplomácia ügyeit. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : És most ?) Akkor a diplomácia teljesen titkos volt, a hivatalos tényezők azonban tudták ezt és ők csinálták meg. T. Nemzetgyűlés! Ez a körülmény arra vall, hogy Olaszország és a mi kérlelhetetlen ellenségünk, Franciaország között nagy érdekellentét van. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ebből azt a reményt kellene mentenünk, hogy közöttünk és Olaszország között érdekazonosság van, amely megértésre fog ott találni. Mégis azt látjuk, hogy Olaszország az, amely tőlünk jóvátételt követel, és amely a jóvátétel túlnyomó részét magának követeli. Pikler Emil". Mussolini állítólag a mi barátunk. Kiss Menyhért: Majd elengedi. Szeder Ferenc : Ha Kiss Menyhért megkéri szépen, majd elengedi. (Zaj.) Bogya János : Ebben mindenesetre meggondolandó politikai jelenséget látok, mert meg vagyok győződve róla, hogy most, amikor Franciaország annyira a helyzet ura, amikor a maga koncepcióját annyira meg tudja valósítani ugy Németországban, mint Európa keletén