Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
16 A nemzetgyűlés 88, ülése 1923. évi január hó 28-án/ kedden. akkor Olaszország külpolitikai hatalmi jelentőségét elvesztheti, akkor Olaszország is aggódva kell, hogy nézzen a jövő felé. Franciaország látrehozta a nagy Jugoszláviát s az olaszok már most panaszkodnak, hogy a volt osztrák-magyar monarchiánál sokkal veszedelmesebb ellenfelet kaptak a hátukba; az Adriához. Képzeljük csak el annak az ellenfélnek a súlyát, vegyük először is a gazdasági súlyát, ha Jugoszlávia Csehországgal egyesül, akkor a cseh ipar egyik napról a másikra fogja birtokba venni az Adriát s az Adriának egykori olasz kereskedelmét egyik napról a másikra fogja szlávvá tenni, mert igenis, ennek a szláv állami alakulatnak meg volna a maga hinterlandja, mely a jelenlegi olasz alakulatnak nincs meg, amely pedig előfeltétele a kereskedelmi életnek. De képzeljük el, hogy ez a hatalmi alakulat a majdan talpraálló hatalmas orosz birodalomhoz csatlakozik. Mi lesz akkor? Akkor Olaszország nemcsak Jugoszláviát fogja magával szembentalálni, hanem az egész szláv tömeg nyomásával fog szembekerülni. Ugyanúgy, mint Németország, az olasz birodalom is két malomkő közé kerülne, amelyek előbb-utóbb megőrölnék és legalább is politikai függésbe hoznák ellenségével, Franciaországgal szemben, s akkor egyszersmindenkorra el lenne véve előle a gazdasági fellendülésnek lehetősége ; akkor lehetetlenné lenne téve reá nézve a külpolitikai expanzió. Már pedig az életben megállás nincs sehol, s igy van ez a nemzetek életében is ; azok is vagy fejlődnek, vagy visszaesnek. (Ugy van ! a jobbotdalon.) Ha a visszaesés útjára szoritaná őket Franciaország, akkor ez rájuk nézve csakis a vég kezdete lenne. Épen ezért meg vagyok győződve róla, hogy Magyarország a jelenlegi politikai helyzetében nem tekinthető olyan elhagyottnak, mint amilyennek látszik. Meg vagyok győződve róla, hogy megfelelő propaganda kellő eredményeket biztositana nekünk az olasz nemzetnél is. Meg vagyok győződve róla, hogyha a kormány gondoskodnék arról, hogy épen az olasz birodalomnak propaganda szempontjából legérzékenyebb pontjain Triesztben és Fiúméban üsse meg a dobofc és ha ezeket a tényeket kifejtené, akkor ez a propaganda nemcsak Triesztben és Fiúméban találna megértésre, de a sajtóorgánumok révén kellő publicitással birna egész Olaszországban s ez a propaganda visszhangra találna az egész olasz birodalomban. Én bizalommal és szeretettel tekintek Olaszországra, habár bevallom, hogy Olaszország eddigi tényei kevés alapot nyújtanak erre a bizalomra és szeretetre. En azonban szeretettel és bizalommal nézek rájuk azért, mert az általam adott diplomáciai koncepció hozzájuk utal engem; az általam előadott elvek azt mondják nekem, hogy lehetetlen az, hogy ez az ellentét tartósan megmaradjon. Én bizva-bizom a megértésben, bizva-bizom abban, hogy Olaszország meg fogja .látni a tényleges helyzetet és ez a tényleges helyzet kettőnknek megértésére fog vezetni, ha a politikánk kellő eszközökkel, kellő technikával dolgozik. De bizva-bizom Olaszországban azért is, mert a politika realitásán kívül még a világnézlet hasonlósága is Mussolini Olaszországhoz kapcsol bennünket. Magyarország, mely keresztülment a bolsevizmus betegségén, meggyőződött róla, hogy itt az államalkotó erőnek, annak az isteni szikrának, mely csak a magasabb fajokat jellemzi, előfeltétele a keresztény nemzeti gondolat. (Ugy van! Taps a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Mi nem tudtuk ezt a keresztény nemzeti gondolatot oly céltudatosan képviselni és annak uralmát oly erővel biztosítani, mint ahogy azt Olaszország tette. Ma, amikor a kereszténységről van szó, igenis, eszünkbe kell, hogy jusson, — annál inkább, mert Kelet felől a keresztény és nemzetellenes irányzattal állunk szemben — hogy egy évezreddel ezelőtt Szent István király véghetetlen bölcsesége teremtette meg Magyarország mai kultúrájának alapját, s azt az előkelő pozíciót, melyet egy ezredéven keresztül játszottunk Európa életében, annak köszönhetjük, hogy Szent István Olaszország felé fordult; Magyarországot Olaszország kultúrájába, a Nyugat kultúrájába kapcsolta bele, s onnan hozta a magyar nemzetnek a keresztény hitet. A Kelet ebben a súlyos helyzetben már adott nekünk egy ajándékot s ez a Lenin bolsevizmusa volt. Ennek köszönhetjük ma azt a nyomorúságot, azt a szegénységet, amelyre alapítják a nyomorúság vámszedői politikájukat, melylel izgatják és lázítják a népet, mellyel beleviszik a nép lelkébe az elégedetlenséget, szítják a gyűlöletet és megakadályozzák az egységes nemzeti front kiépülését. Én ebben a tényükben határozott összhangot látok az entente diplomáciájának törekvéseivel, mert a modern diplomatának első törekvése az, hogy az ellenségét szociális bajokkal kezdje ki. Helyesen mondotta Bismarck, hogy Angliának, amely a diplomácia terén példát adott a modern kornak, mindig az volt a főtörekvése, hogy az ellenfelét forradalmasítsa. Ezt tette a háború alatt, és ezt a módszert tanulták meg tőle a kisentente államai, amelyek most ezt teszik velünk. Ha tehát a szélsőbal ez irányban folytatja működését, kérdem tőlük, hogy a politikai élet naivjai-e ők, vagy pedig céltudatosan dolgoznak az entente érdekében és tudják, hogy igenis, az ország forradalmasítása, a belső front felbomlasztása a modern diplomáciának első követelménye. Tovább akarom fűzni ezt a gondolatot, mert azok a jelenségek, amelyek itt a nemzetgyűlésen előfordultak, arra vallanak, hogy itt bizonyos- megértés van a szélsőbal és a mi ellenségeink között, mert hiszen láttuk, bogy p. o,
