Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-91

"A nemèetgyûlês 91. ütése 1923. gyalások között azokról a tárgyalásokról is, amelyeket a fővárossal szemben kell folyamatba tennünk, a főváros külföldi adósságainak rendezését illetőleg. Méltóztatnak tájékozva lenni arról, bogy a főváros a maga külföldi adósságainak egy részére, a francia részre nézve, Parisban már megegyezést létesített. Ebből a megegyezésből kifolyólag igen jelentékeny terhek hárulnak a fővárosra. Ezeknek egy része olyan megterheltetés, amely a békeszerződés határozatai értelmében elsősorban az állam által lenne fedezendő akkor, ha ezek a követelések belemennének abba a clearingbe, amely a franciákkal létesített általános pénzügyi egyezmény értelmében közöttünk és a franciák között a tartozások rendezésére nézve fennáll. Ezekre az összegekre nézve, illetőleg ezen valamivel túlmenő összegre nézve tehát akceptálni kivánom az állam fizetési kötelezettségét olyképen, hogy ezzel szemben azután a fővárossal létesítsek egy olyan megállapodást, amely ezeknek a szóbanforgó összegeknek a főváros részéről való méltányos visszafizetését biztosítja, immár nem francia részre, hanem az állam részére. Azt hiszem, ilyképen olyan megegyezésről, illetőleg olyan arrangement-ről van szó, amely egyrészt nem terhesebb az államra, mint amilyen lenne abban az esetben, ha clearingben bonyolittatnának le az ügyek, másrészt pedig a fővárosnak azt az előnyt biztosítja, hogy legalább a tartozások egyik részére nézve kötelezettsége nem a franciákkal, hanem az állammal szemben áll fenn. A főváros adósságainak többi részét illetőleg is folyamatba tétettek a tárgyalások Londonban és azután az adósság harmadik részére nézve is, s mindezek kapcsán természetszerűleg szükségessé fog válni a főváros egész háztartásának olyan berendezése, olyan kialakulása, amely lehetővé teszi az igy ujonnan előállott, illetőleg már meglevő, de most aktuálissá vált terhek kiegyenlítését és rendezését. Ebben a tekintetben a fővárossal mindenesetre karöltve fog kelleni eljárnunk, s létesítenünk kell egy olyan berendezkedést és megállapodást, amely az állami érdekek mellett a főváros érdekeit is megfelelő módon biztosítja, és nem hárít túlságos és elviselhetetlen terheket a főváros lakosságára. Az örökké aktuális kérdés, amelyről szintén szólanom kell ez alkalommal, a reparáció kérdése Ebben a tekintetben jogi helyzetünk, azt hiszem, egészen biztató. Hiszen mi egy szubszidiárius felelősséggel tartozunk és ugy olvasom a békeszerződésből, ha annak rendelkezéseit szigorúan szem előtt tartom, hogy ezidőszerint ezekből a szerződésekből és a szubszidiárius felelősségből kifolyó-, lag ilyennek megállapítására már jog szerint sem kerülhetne a sor. Ami pedig a gazdasági és a pénzügyi részét illeti a kérdésnek, kétségtelen, hogy azokkal a veszetségekkel, amelyeket elszenvedtünk a háború és az azután következő események hatása..alatt, nevezetesen a békeszerződésből kifolyólag terüle* évi január hó 26-án, pénteken. ttf teinknek elvesztésével és azután a románok áitaí foganatosított megszállással, mi már megfizettük mindazt, ami egyáltalán ettől a közgazdaságtól még a legszigorúbb mérték mellett is kívánható és megkövetelhető volna, (Igaz! ügy van! a jobbés a baloldalon.) és azt hiszem, hogy továbbmenve, a békeszerződésnek azok a rendelkezései, amelyek arra vonatkoznak, hogy egy ilyen reparáeiós terhet csak olyképen és oly mértékben lehet megállapítani Magyarországra, Jiögy az az.ő gazdasági exisztenciáját. az ő szociális struktúráját és az ő ipari termelését meg ne rendítse, mondom, ezek a rendelkezések olyanok, amelyeknek megfelelő, még pedig nemcsak a békeszerződés szellemének, hanem a szerződés betűinek is megfelelő végrehajtása mellett kizáratik az, hogy Magyarországra reparáeiós teher legyen megállapítható. (ügy van ! jobbfelől.) Sajnos, azonban azt kell látnom, hogy a reparáció. kérdése tulaj donképen már nem is pénzügyi kérdés, hanem politikummá vált. (Igaz! ügy van! jobbfdôl.) Es az, hogy politikummá vált, semmi esetre sem segít,

: nem mozdítja elő a helyzetet, sem minket, sem azokat illetőleg, akiknek ilyen határozatokat kellett ' hozniók. Hiszen a politikumban nagyon könnyen hajlik az ember arra, bogy napi kívánalmakkal, napi lehetőségekkel és napi elismerésekkel számoljon. És én félek, hogy ezeknél a határozatoknál ilyen szempontok juthatnak majd előtérbe. De viszont figyelmeztetnem kell arra, amit tapasztalatból is látunk az egész történelem folyamán, bogy egy ilyen összegnek, egy ilyen reparációnak megállapítása egy olyan gazdasági testre, amely mint pl, a háború előtti tartozásokból kifolyólag is igen jelentékeny összegeket kénytelen a külföldnek kiszolgáltatni, meg nem állhat, csak rabszolgamunkára vezethet, arra, hogy mint rabszolgáktól igyekezzenek szerezni valamit a maguk közgazdasága számára. Ezekkel az eszközökkel, ezekkel a módokkal sohasem lehetett elérni megfelelő eredményt. Már a régi egyiptomiaknak, de azután az egész történelemnek példája is igazolja, hogy a rabszolgák végtére is csak sirt tudtak épiteni uraiknak. (Mozgáj. Ezeknek az ügyeknek ismertetésével befejeztem felszólalásomat, megjegyezve és kérve, hogy az aktuális pénzügyi és gazdasági kérdések ismertetésére akkor térhessek vssza, amikor a legközelebbi-időben költségvetést lesz szerencsém előterjeszteni.. Most csupán még egy megjegyzést vagyok bátor tenni : ez az értékpapírok forgalmára vonatkozik. Az utóbbi időben a tőzsdén az értékpapírok forgalma óriási arányokat öltött és igen nagy áremelkedéseket is értek el. Ezt a jelenséget magában véve nem tartom aggályosnak, sőt sok előnyt látok abban, hogy ilyen módon a piacon tőkéket beszerezni és ujemissziók számára a talajt biztosítani sikerül. * • ' - - ^ Iátok azonban egy bizonyos ideges momentum • mot, illetőleg egy ideges momentum kifolyását fái I torn abban, hogy ja emberek most, amikor valutát *