Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

164 A nemzetgyűlés 90. ülése 192S. kormány csak addig lehet erős, amig módjában van, hogy a nemzet igazságait képviselje, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) mert azt a kormányt, amely nem á nemzet igazságait képviseli, hanem arra volna kész, hogy a nemzet igazságainak elfojtásához nyújtson segédkezet, ennek a nemzetnek haragja abban a percben elsöpörné. (Êlénh helyeslés és taps a jobbóldalon és a középen.) Es nem felelhet meg Európa érdekeinek, de nem felelhet meg a béke érdekeinek sem az, hogy ha bizonyos megfélemlítő kísérletekhez segédkéz nyujtatik. Mert evvel talán lehet a békét biztosítani, de viszont evvel minden lehetősége elvétetik annak, hogy Európa ezen pontján valaha is az igazság uralkodjék, (ügy van! ügy van!) En a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormány a kisebbségi jogok érvényesítése terén a maga kötelességét nem teljesítette volna. Mintegy két-három év óta minden egyes alkalmat felhasználtunk, úgyszólván jegyzékekkel bombardiroztuk a nagyhatalmakat, a párisi követek tanácsát, a népszövetséget; magam Génuában, a volt külügyminister ur pedig Genfben személyesen tettük szóvá ezeket az ügyeket, tehát nem a magyar kormány mulasztása volt az, hogy ezen a téren a mai napig sikereket felmutatni nem lehet. Ennek oka kizárólag az, hogy a kisebbségi kérdés papíron van rendezve és hogy papirgaranciák adattak a kisebbségeknek. Ma a helyzet ebben a tekintetben sokkal rosszabb, mint bármikor a háború előtt volt. Mi volt a háború előtt a kisebbségi jogok garanciája? A kisebbségi jogok garanciája ugyanaz volt, ami volt a béke garanciája. Az a hatalmi egyensúly, amely lehetetlenné tette azt, hogy valamely állam, amely az egyik szövetséghez tartozott, a másik szövetséghez tartozó valamely állam kisebbségeit elnyomja, mert ezzel a békét veszélyeztette volna. Megvolt ugyanez a garancia az illető hatalmi csoporton belül is, mert hiszen, ha Magyarország, vagy bármelyik állam egy vele szövetséges államnak Magyarországon élő kisebbségét elnyomta volna, veszélybe került volna az a szövetség és lehetővé vált volna, hogy az illető állam a másik csoporthoz csatlakozzék. A háború befejeztével ezek a garanciák felborultak. Az egyik hatalmi csoport legyőzetett, s tőle területeket vettek el, és az illető területekkel együtt a magyar nemzetnek es mindazoknak a nemzeteknek, amelyektől ezeket a területeket elvették, bizonyos kisebbségi csoportjait szakították el. Ezek most a népszövetség garanciái ra, vannak utalva. En azt hiszem, hogy a Népszövetség garanciája addig, amig papíron van, talán rosszabb, mint ha semmiféle garancia nem volna, mert az európai közvéleményben, ott, ahol a viszonyokat nem ismerik, azt a hitet kelti, hogy ez valóságos garancia és hogy csak mi vagyunk azok, és egyik-másik középeurópai állam az, évi január hó 25-én, csütörtökön. amely okvetetlenkedik de amelynek nincs igaza ebben a tekintetben. Pedig ez a kérdés nem egyedül magyar kérdés, hanem nagy európai kérdés is. Ha végignézünk Európa néprajzi térképén, azt látjuk, hogy a német és az orosz nemzet települési helye között egy széles terület vonul a Finn-öböltől végig le a Balkán legdélibb csúcsáig s ezen a területen körülbelül 110 millió ember él, de e területnek úgyszólván egyetlen négyszögcentiraétere sincs a térképen, amelyen nem lakik vegyes lakosság, amelyet a kisebbségi kérdés nem érintene. Ezt a területet, amelyen ezerévi történelem bizonyos nyugalmi állapotot teremtett és a történelmi, gazdasági fejlődés az erőviszonyok bizonyos stabilitását fejlesztette ki, ezt a hangyabolyt, hogy ugy fejezzem ki magamat, a békeszerződések fenekestül fölfordították, és létesítettek egy olyan állapotot, amelyben irtó hadjárat folyik a többségek részéről a kisebbségekkel szemben. (Ugy van! ügy van!) Ma már valóban európai érdek, hogy egy ilyen nagy területen a rend valamely formában helyreállíttassák és a kissebbségek kérdése, amely csak papíron rendeztetett, a valóságban rendeztessék. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Nálunk az ellenőrző bizottságok egész tömege vizsgálja minden lépésünket, és ugyanakkor Európa behunyja mind a két szemét, (Halljuk! Halljuk!) ha arra a millió tonna ekrazitra figyelmeztetjük, amely a kisebbségi kérdés rendezetlensége folytán Európa nyugalmát veszélyezteti. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk nincs hatalmunk ahhoz, hogy ezt a kérdést rendezzük. Mi a magunk és a nemzetek békéje érdekében megtettük eddig is kötelességünket, és meg fogjuk tenni a jövőben is; ezt a kérdést azonban valóban csak azok rendezhetik, akiknek hatalmuk van hozzá. Szép dolog az a hatalom és nagy érték a nemzetek életében, de igazi érték csak akkor, ha az erkölcsi jogcímet ehhez az adja, hogy a kicsinyek, a letiportak, a háborúban vesztesek igazságát kellő pillanatban meghallgatják és órvónyesitik. (ügy van! Ugy van! Élénk taps a jobb- és a baloldalon.) Hébelt Ede : Ebből tanuljanak önök ! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon és a középen.) Elnök : Hébelt képviselő urat figyelmeztetem és kérem, hogy mint soros jegyző, szíveskedjék helyét az emelvényen elfoglalni. (Élénk helyeslés és derültség. Félkiáltások: Helyre! Helyre !) Gr. Bethlen István minísterelnök: T. Nemzetgyűlés! A képviselők egész sora rámutatott arra, (Halljuk! Halljak!) hogy a sikeres külpolitikának előfeltétele a helyes belpolitika. Különösen Eassay t. képviselőtársam volt az, aki ezt a tételt egyes példákkal is illusztrálta. A magam részéről osztom ezt a felfogást, de ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, hogy a