Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-90
A nemzetgyüUs 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. 153 Karafiáth képviselő ur egyenes kérdést intézett hozzánk, hogy elég-e vagy sem nekünk ez az áldozat, amit a bolsevizmus polgári részről követelt. Azt hiszem, hogy Propper t. képviselőtársam mint mondani szokták, elgaloppirozta magát. Szomjas Gusztáv : Elvetette a sulykot ! (Felkiáltások jobbfelől : Ez igaz ! ügy van !) Rothenstein Mór : Karafiáth is l Karafiáth Jenő: Arról még beszélünk ! Rothenstein Mór : Csak beszéljen ! Peidl Gyula : De provokációra tette, és ha elgaloppirozta magát, akkor ez végtére temperamentum dolga ! Ne méltóztassanak provokálni, ne méltóztassanak bennünket önérzetünkben sérteni, mert ez azután minden alkalommal rosszul fog elsülni. Másrészt azonban én azt hiszem, hogy amit Propper t. képviselőtársam mondott, az a szám, amelyet ő túlzottan kiejtett, az tulaj donképen nem az ugrópontja a kérdésnek. Akár tízezer, akár kevesebb, vagy akármennyi volt az ellenforradalmi áldozatok száma, . .. Szomjas Gusztáv : Nem is volt munkás ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem voltak ?) Propper Sándor : Orgovány mi volt ? Abony, Kaposvár, Devecser ? Peidl Gyula: Méltóztatnak látni, egy ilyenlehetetlen éstarthatatlan közbeszólás hatása az . .. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Peidl Gyula: . . . Hogy itt a községek egész sorozatát emlegetik és esetleg konkrét adatokat produkálnak. Nem tudom, van-e erre szükség ? (Zaj. Egy hang a jobboldalon : Kommunista volt valamennyi !) Az ugrópont nem is az, hogy hány ilyen áldozat volt ; az ugrópont az, hogy ilyen áldozatok voltak. (Egy hang a balközépen ; a Hottánok !) És ha erre kijelentem egyrészt, hogy mélységesen fájlalok minden sérelmet, különösképen minden életet, amely a bolsevizmusnak áldozatául esett, akkor azt is meg kell állapitanom, hogy ezek a gyilkosságok és sérelmek a lehetőség széles területén megtoroltattak, ugyancsak életre vétettek életek helyett. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ezzel szemben mi történt a munkásság áldozatai dolgában ? Nem láttunk megtorlást, ellenkezőleg, ezeket a gyilkosságokat hazafias cselekedeteknek minősítették. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az, ami elkeserít, nemcsak minket, hanem azt a munkásságot is, amely mögöttünk áll . . . Drozdy Győző : Ráj uk erőszakolták az amnesztiát! (Zaj. Halljuk ! Ralijuk ! báljelöl.) Peidl Gyula; Gömböst, képviselő ur ugyancsak egy nyilatkozatában arra utal, hogy a kurzus szép bel- és külpolitikai eredményekre mutathat rá. Én abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy Gömbös t. képviselő úrral szembeállíthatom a rninisterelnök urat, aki Hódmezővásárhelyen ugy a bel-, mint a külpolitikai eredmények tekintetében nyilatkozott, még pedig a külpolitikai eredményekre nézve azt mondta : »Hogy külpolitikai téren nem tudtunk eredményeket elérni, annak az a magyarázata, hogy Magyarország leGyőzőtt ország és ezért nem rendelkezik a sikeres külpolitikához szükséges eszközökkel.« Belpolitikai eredményként a legszorgosabb kutatás dacára sem találtam mást a ministerelnök ur hódmezővásárhelyi nyilatkozatában, mint a következő rövid passzust : »Ki kell irtani a korrupciót, amely teljesen átitatta közint ézm énjeinket.« Rassay Károly: Ez nagyon helyes Programm! Mi is aláírjuk! Peidl Gyula: Én tehát felmentve érzem magamat, hogy a Gömbös t. képviselő ur által említett eredmények dolgában vitába szálljak. T. Nemzetgyűlés ! Itt közbevetőleg a pénzügyminister ur figyelmét kívánnám egy kérdésre felhívni, habár nincs is jelen. Meg kell jegyeznem, hogy a kérdés hozzam csak közvetett utón került, mert az a közalkalmazott-kategória, amelyről itt szó van, azt a figyelmeztetést kapta a maga feljebbvalójától, hogy a sérelmeik orvoslása ügyében mindenkihez forduljanak, csak Peidl Gyulához ne. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez persze jellemző, de szükségesnek tartom itt leszögezni azért, hogy az illetőknek valami kellemetlenségük ne legyen. Sikerült az illetőket megfélemliteni és igy nem fordultak hozzám, csak közvetett utón került mégis a kezeim közé az ügy. Nem is vagyok egészen tájékozott az illetők helyzetéről, de az információbői az tűnik ki, hogy Szegeden »tiszai állami kotrások« cím alatt bizonyos munkálatok folynak a Tisza medrének karbantartása tekintetében. A tiszai állami kotrásoknál alkalmazott tisztviselők egyforma elbánásban részesülnek az egyéb közalkalmazottakkal. Vannak azonban itt néhányan, nem sokan, akik havidíjasokként vannak alkalmazva és pedig már évtizedek óta. Ezek nem kapják meg azt a természetbeni ellátást, amelyet a közalkalmazottak általában megkapnak, azon a címen nem kapják, hogy ők nem állami alkalmazottak, holott állami című vállalkozásnál évtizedek óta dolgoznak és az ott alkalmazott tisztviselők helyzete nem vitás e tekintetben. Én tehát a pénzügyminister ur szíves figyelmét felhívom erre a néhány emberre, akik hosszú, évtizedes szolgálat után nagyon súlyos helyzetben vannak, ami gondolni való is, hacsak a készpénzt kapják meg, — hogy ezeknek a kívánságát teljesítse. T. Nemzetgyűlés! Ehhez a kategóriához tartozik még egy megállapítás, t. i. az utóbbi napokban ugy látszott egyes jelekből, hogy bizonyos hangulatváltozás következett be a szociáldemokrata képviselőkkel szemben. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez talán annak a bizalmas információnak nyomán kezdődött, amelyet a ministerelnök ur volt szives az ellenzéki pártok delegátusainak külpolitikai és egyéb kérdésekben nyújtani. Amíg egyrészt ki kell jelentenem, hogy ennek az információnak befejezése után azt kérdeztem magamtól, hogy tulajdonképen 21*
