Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

154 A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. mivel tudok most többet, mint korábban, mert azt, amit ott hallottam, a ministerelnök ur egyes nyilvános felszólalásaiból és nyilatkozataiból túlnyomó részben, nagy részben már amúgy is ismertem, — másrészt ennek kapcsán azt gondolom, hogy a t. túloldalnál bizonyos tévedés áll fenn. Mi nagyon szívesen vesszük, ha az itten működésünk részére az eddiginél megfelelőbb légkört teremtünk. Nekünk nem tetszik, nem szerelmünk az, hogy itt egymással mint ellenségek állunk szemben, (Ugy van ! a szélsőhalóid álon.) Én nem érzem magamat ellenségként az egységes párttal szemben, vagy akármelyik más párttal szemben, hanem ellentétes felfogásban levőnek érzem magam, és azt hiszem, hogy az ügy érdekében ilyen körülmények között nem szükséges a helyzetet ugy kiélezni, hogy ne ellenfeleknek, hanem ellenségeknek lássuk magunkat és e szerint kezeljük egymást. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt tehát szivesen vesszük és a magunk részéről készséggel honoráljuk. De az ilyen irányú akció eltévesztett kell, hogy legyen, ha egy ennél messzebbmenő célt tüz maga elé, és pedig — amint itt különböző oldalról hangoztatták — bizonyos megegyezést, bizonyos közös plattformot, bizonyos kibékülési aktust vagy micsodát. A helyzet az, hogy — amint emiitettem — az egymással való érintkezésben készséggel állunk rendelkezésre és segítségre, hogy ez barátságos és az együttműködésre kötelezett embereknek megfelelő legyen. Ha azonban kibékülésről vagy közös plattformról, vagy ehhez hasonlóról van szó, akkor ne velünk méltóztassék békülni, mert velünk nem lehet e tekintetben békülni. A munkásság helyzetét kell olyanná tenni, hogy ez lehetővé tegye a közös munkát. (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Itt van a kérdés ugrópontja, mert mi itt nem magunkat képviseljük, mi itt egy világnézetet képviselünk, egy demokratikus alapon álló pártot képviselünk. Az a meggyőződésünk, hogy ennek a pártnak a törekvései az ország érdekeivel nem lehetnek és nem is ellentétesek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy pártot képviselünk tehát és a párt nélkül jogszerűen sem csinálhatunk semmiféle kibékülési jelenetet. Ez az egyik. A másik az, hogy ne méltóztassék a t. kormánynak bevárni egy legközelebbi alkalmat, amikor megint pillanatnyilag szüksége lesz egy ilyen egységes frontra, mert én nem hiszem, hogy a külföldön el ne tévesztené a hatását bármilyen egységes frontnak a hangoztatása, ha e mögött nincs semmi reális valóság. (Az elnöki széket Almásy László foglalja él.) Egy ilyen egységes front mögött keli annak a reális valóságnak lennie, amely Németországban minden tűzijáték nélkül, a dolog természetéévi január hó 25-én, csütörtökön. bői folyó egységes frontot mutat, és amelynél fogva, ha az ellenség megtámadja az országot, minden német összeáll és egyesitett erővel védi az országot. Minden mesterséges és erőszakolt jelenet rögtönzése nélkül. (Mozgás a jobboldalon.) Rassay Károly: Ott népképviselet van! Peidl Gyula: Ezt a légkört méltóztassanak megteremteni. Ez azonban csak azon a módon lehetséges, t. kormány, ha itt a nyugati demokráciának megfelelő állapotot teremtünk. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt ne csak kényszerhelyzetben méltóztassék hirdetni, amikor a külfölddel érintkezni kivan, hanem tessék meg is valósítani. Ez az alapja annak, hogy itt egy igazi, bensőséges, egy meggyőződésből fakadó nemzeti egységes frontot lehessen megteremteni. Szeder Ferenc: Becsületes választójogot! Peidl Gyula : Röviden megemlékezni kívánok a kormány külpolitikájáról is, amelyet tulajdonképen, mint emiitettem, nem ismerek. Nemcsak a pártom nem ismeri, de nem ismerem én egyénileg sem, aki ezen a bizalmas információn részt vettem. Ezzel szemben azonban ismerem az egységes párt illusztris alelnökének, Gömbös Gyula t. képviselő urnák külpolitikai orientációit. 0 a nemzetgyűlés múlt év július 24-iki ülésében a következőket mondotta (olvassa) : »Lehet, hogy ezen kis államok egy más mentalitású Magyarországgal szivesen kötnének szerződést. Elsősorban olyan Magyarországgal, amely a nyugati államok mintája szerint van berendezve, de mindaddig nem akarunk senkivel sem kezetfogni, amíg a nemzeti keresztény Magyarországot nem akarják faktorként elismerni. Rassay Károly: A politikai rezsim fontosabb az országnál! Peidl Gyula : Nekem imponál a férfias önérzettől duzzadó magatartás, és én ezt ilyennek tartom, de azt gondolom, hogy amikor az ország érdekéről van szó, akkor talán nem lehet előtérbe állítani semmiféle még olyan dicséretreméltó egyéni érzelmeket, mert ha a dolgot közelebbről megtekintjük, igy külpolitikai vonatkozásban, akkor az én igénytelen megítélésem szerint az, amit az uralmi rendszar három és fél esztendő alatt cselekedett, jó lehetett ennek az uralmi rendszernek látszólagos megerősítése szempontjából, az ország szempontjából ez semmiképen nem volt hasznos. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek az uralmi rendszernek tulajdonítom elsősorban Benes ur taktikai érzésének azt, hogy a kisentente összekalapácsoltatoti Rassay Károly: TTgy van! Ugy van! Peidl Gyula : Ezt én a magyar uralmi rendszer eredményének tekintem elsősorban ós csak másodsorban Benes ur eredményének. (Mozgás a jobboldalon.) Nézzük meg ebből a szempontból is Németországot. Németország ugyancsak szemben áll kétségtelenül egy veszedelmes, egy engesztelhetetlen ellenféllel

} Franciaországgal, de Francia-