Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

144 A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. a nemzetgyűlésnek, ha akarna, akkor személyesen is tanúskodhatna amellett — hogy t. i. aki elmegy Magyarországról a művelt Nyugatra, ott nem tud megállni. Itthon bármilyen hiba lehet a kormányzati rendszerben, ott nem tud emiatt megállani, ott kénytelen vagy hallgatni, vagy pirulni és letagadni az itthoni állapotokat. Erre nézve én bátorkodom egy dokumentumot ismertetni és pedig Bánffy volt külügyminister urnák egy jegyzékét a magyar munkásság helyzetéről és a magyarországi állapotokról, amelyet 1921 szeptember 17-én — azt hiszem — a nemzetközi munkáshivatalhoz küldött. Ennek egy része a következőt mondja: A bizottság, t. i. ez a munkaügyi hivatal előzőleg ideküldött, mint bizonyára tudják, egy vizsgáló-bizottságot — ha nem tévedek, a magyar kormány meghivására — amely aztán vizsgálódásának eredményéről jelentést tett közzé. Ehhez a jelentéshez fűzte hozzá Bánffy volt külügyminister ur a maga memorandumát, melyegyebek közt a következőket tartalmazta (olvassa) : »A bizottság által felsorolt tények és vélemények konklúziója az, hogy a magyarországi viszonyok sem a szakszervezeti szabadság, sem a közhatóságok működése tekintetében nem normálisak.« Erre azután a maga részéről azt mondja a volt külügyminister ur (Olvassa): »Az alábbiakban nem polemizálni akarunk, hanem ki óhajtjuk bővíteni a bizottság jelentését avégből, hogy megjelöljük, hogy a szakszervezeti szabadság és a közszabadságok visszaállítása terén, ami a kormányprogramm leglényegesebb része, minő haladást értünk el a bizottság ittjárta óta és egyúttal rá akarunk mutatni arra is, hogy ha csak az ország és, merjük mondani, egész Európa biztonságát kockára tenni nem akarjuk, miért kell e haladásnak fokozatosnak és nem ugrásszerűnek lennie. Magyarország átesett a kommunizmus összes borzalmain és pusztitásain. A szocialista párt vezéreinek túlnyomó része hitt a kommunizmusban és magával sodorta a munkások többségét. Igaz viszont, hogy épen egyes szakszervezetek ábrándultak ki leghamarább a kommunizmusból, bizonyos ellenállást fejtve ki ellene már akkor, amidőn a polgárság és a falusi lakosság még fel sem ocsúdott a váratlanul reázudult események okozta kábulatból és abból a rémületből, melyben a vörös terrorbandák tartották őt.« Halász Móric: Ez is igaz! Peidl Gyula : Hivatalos elismerése ez annak a külföld felé, hogy a magyar szakszervezetek voltak azok, amelyek korábban kiábrándultak a bolsevizmusból, mint akár a parasztság, akár a polgárság. (Mozgás a jobboldalim.) Erdélyi Aladár: És a vezetők? (Zaj.) Halász Móric: Az a baj, hogy csak egy része! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! 'vi január hó 25-én, csütörtökön. Peidl Gyula: Más alkalommal készséggel állok rendelkezésre ezen a téren s az urak még nagyon érdekes dolgokat ismerhetnek meg ebből a szomorú időből, de nem kívánom most túlhosszura nyújtani felszólalásomat, tehát nem térek itt ki rá bővebben. Azt mondja továbbá a külügyminister ur (olvassa) : »A magyar kormány ép annyira ragaszkodik a szabadság, a demokrácia és a társadalmi progresszió nagy és korunk becsületére váló elveihez, mint a többi civilizált államok kormányai.« Szeder Ferenc : Hipokrizis ! Peidl Gyula: Ez, mint emiitettem, 1921 szeptember 17-én keit. Halász Móric: Másfél éve! Ma is igaz! Propper Sándor: Kirakatba való papir! (Zaj.) t Peidl Gyula : Méltóztassanak megengedni, de a külügyminister ur által kifelé bemutatott eme expozé nyomait majdnem másfél esztendővel később ón itthon még felfedezni nem tudom. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez is igazolja tehát azt, hogy mennyire nem tud megállani sem a kormány vagy annak valamely képviselője, sem bármely magyar ember, ha a külföldre megy, ha a külfölddel érintkezik, a tényleges magyar állapotok mellett. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon. ) Azt mondja továbbá a külügyminister ur (olvassa) : »E tekintetben eddig a Bureau Internationale du Travail ankétja óta a kormány a következő eredményeket érte el:« Esztergályos János: Halljuk az eredményeket ! Peidl Gyula: »1. Ami a nemzetközi munkahivatal jelentésében emiitett katonai sub-altern személyek által elkövetett bizonyos és a magyar kormány szerint is menthetetlen túlkapásokat illeti, a vétkesek már részben elnyerték részben el fogják nyerni . . . Propper Sándor: A kormány kegyeit! Peidl Gyula : . . . büntetésüket. . . Pikler Emil : Lásd Héjas Iván ! Peidl Gyula : ... és a jövőben, hála a rendőri erők máris befejezett reorganizációjának és a kormány által ezek felett gyakorolt direkt ellenőrzésnek semmiféle hasonló eset nem fordulhat elő.« Farkas István : Láttuk ! Amnesztiát kaptak ! Peidl Gyula: Azóta subaltern katonai személyek vagy nem katonai személyek követtek el Magyarországon ujabban kárhozatos akciókat, dehogy azok tetteseit megbüntették volna, arról én nem tudok. Ha szórványosan, vagy talán kivételesen valaki tényleg illetékes bíróság elé került is, akkor is az illetők csakhamar amnesztiát kaptak. (TJuy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja továbbá ez az expozé (olvassa): »5. A munkásság gyülekezési szabadsága, Pikler Emil: Az is van? . .