Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-90
A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. 145 Peidl Gyula : ... a szakszervezeti szabadság minden tekintetben való visszaállítása iránt a kormány máris jelentős lépéseket tett,... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Peidl Gyula : .. amennyiben utasította a helyi hatóságokat a közgazdasági helyzet megvitatását célzó összes munkásgyülések engedélyezésére. Szeder Ferenc : Jaj de nagy hazugság ez ! (Halljuk! Halljuk jobb felől.) Peidl Gyula : A politikai gyűlések bizonyos felügyelet alatt maradnak ezután is és a helyi hatóságoknak joguk van ezeket engedélyezni, vagy szükség esetén az engedélyt megtagadni, bár bizonyos felügyelet korlátai között a kormány azelőtt is mindig elismerte a tisztán közgazdasági tárgyú gyűlések tekintetében a munkások társulási jogát.« Egészen röviden azt kívánom e tekintetben megállapitani, hogy a valóságos helyzet ma, ennek az expozénak a kelte után körülbelül másfél esztendővel, az, hogy amire a háború előtt sem volt példa Magyarországon, még a szakszervezetek bizalmiférfi-értekezletein és vezetőségi ülésein is sok helyütt rendőrfelügyelők, rendőri közegek vannak jelen. Peyer Károly: Belügyi nyomozók! Peidl Gyula: Erre a háború előtt nem volt példa. A valóság tehát, szemben ezzel az expozéval, az, hogy nemcsak hogy nem történt a háború befejezte után javulás ezen a téren, de ma még rosszabbak az állapotok, mint amilyenek a háború előtt voltak. Halász Móric : Némi kis kommunizmus is volt közben ! Györki Imre : Abból akarnak 600 évig élni ! Esztergályos János: Hat vezetőségi tag és tiz rendőr megy oda! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni Peidl Gyula : Meg kell itt emlékeznem a szociáldemokrata párt képviselőinek egy passzív szerepléséről a közel múltban, amelyért ugyancsak támadásoknak voltunk részesei. Mert a mi sorsunk már az, hogyha valamit teszünk, akkor azért, ha valamit nem teszünk, azért támadnak bennünket. Mi ugyanis nem vettünk részt a Bécsben megtartott interparlamentáris konferencián, nem vettünk részt megindokoltan, előre bejelentve. Kénytelen vagyok azokra a támadásokra, amelyek ennek kapcsán bennünket értek, leszegezni azt az álláspontunkat, hogy nem mentünk el Bécsbe azért, mert nem tartottuk lehetségesnek, hogy ott megjelenjünk anélkül, hogy beszélnénk is. Mivel pedig akkor, ha beszédre vállalkoztunk volna, a becsületességünk parancsolja, hogy az igazat mondjuk el, (Ugy van ! a sBélsobaloldalon.) . . . Halász Móric : Ezt pedig nem akarták elmondani ! Rassay Károly: Ugy van! Ügy van! Peidl Gyula : ... ezt pedig az ország erkölcsi károsodása nélkül nem mondhattuk volna el, tehát itthon maradtunk. Rassay Károly : Mit mondtak volna el ? A választásokat? Peidl Gyula: így ha passzivitással is, de legalább is nem ártottunk az országnak. Szeder Ferenc : Ha a kurzust dicsérjük, az tetszett volna! Elnök : Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Peidl Gyula : Hadd mutassak rá ezzel kapcsolatosan egy ugyancsak szomorú aktusra. Baross János t. képviselő ur ma itt napirend előtt felszólalt és bemutatott nekünk egynéhány idézetet külföldi, különösen romániai lapokból. Ezek az idézetek olyanok voltak, amelyeket a magyar sajtó ma Magyarországon nem irhát meg a beszüntetés fenyegető veszélye nélkül. (Ugy van! Ugy van! a SBélsobaloldalon.) Ez is olyasvalami, ami lecsökkenti az arra irányuló törekvésnek súlyát, hogy az elszakított magyarság helyzetén javíthassunk. A ministerelnök ur nemrégiben volt szives felállítani azt a tételt, — hogy kissé gazdasági területre menjek át — hogy Magyarország a legolcsóbb ország Európában, kivéve talán egyet, Romániát Másik alkalommal pedig azt mondotta a ministerelnök ur, fentartván ezt az állítását az olcsóság tekintetében, hogy van ugyan drágaság Magyarországon, de ez relativ . . . Meskó Zoltán : A szegények érzik ! Rassay Károly : Optikai csalódás ! Peidl Gyula : ... és ezt a szervezett munkásság kevésbbé érzi, mint a középosztály. Halász Móric: Aminthogy igaz is! Peidl Gyula: Kötelességemnek tartom, hogy köszönetet mondjak a ministerelnök urnák azért az elismerésért, amely ebben a nyilatkozatában a szakszervezetekkel szemben megnyilvánul, amelyekről megállapítja, hogy tagjainak életfeltételeit a lehetőség szerint javítják. De másrészt nem hallgathatom el, hogy az, amit a ministerelnök ur az olcsóságról mondott, a féligazság, ami szerény véleményem szerint nem egészen méltó az ország első funkcionáriusához. Féligazság azért, mert ha dollárokért vásároljuk a magyar árukat, akkor igaza lehet a ministerelnök urnák, hogy ez a legolcsóbb ország. Halász Móric : Igaza u van ! Rassay Károly : De nincsenek dollárok ! Peidl Gyula: De miután nincsenek dollárok és magyar koronákban kapják . . . Halász Móric : Pénzről, aranykoronáról beszélünk ! Rassay Károly: Kinek van ma aranyjövedelme?! Hol az arany? Halász Móric: Az ententenél. Ha ezt nem tudják, tanulják meg! 20*
