Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. 139 udvarból végtelen sivalkodást hallott, betért az udvarra és megkérdezte az asszonyt, aki a fiát páholta, hogy tulajdonképen miért bántja azt a szegény gyereket. Hogyne bántanám uram, mondta az asszony, amikor ez a kölyök nagyzási hóbortba esett, folyton az apját kivánja utánozni és eközben elszakad a nadrágja. (Derültség.) Ez az adoma jut nekem eszembe, még pedig különböző okokból. Egyrészt azért, -mert Bismarck a maga idejében ós a maga helyén mégis csak egy nagy államférfiú volt, másrészt azért, mert egy hatalmas, nagy, egységes birodalomnak állott az élén, egy győztes országnak, de meg azért is, mert ennek a győztes, hatalmas, nagy és egységes birodalomnak ez a nagykaliberü vezetője ezt a kijelentését módosította, és miután Bismarck rájött arra, hogy ez esztelenség volt, ugyanaz a Bismarck később a szociális olajcseppekkel jelentkezett. (Ugy van! a baloldalon.) Propper Sándor : Ezt Hoyos már nem olvasta. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Peidl Gyula : Én azt hiszem, hogy Hoyos gróf ur nagyon helytelenül választotta ki Bismarckot, és nem volt illő és semmi esetre sem állott az ország érdekében, hogy az ő jelmondatát akarta Magyarország helyzetére applikálni. Ehelyett sokkal méltóbb az én szerény véleményem szerint egy magyar emberre hivatkozni, Széchenyi Istvánra, aki a maga idejében azt mondta, hogy olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosoknak is meg kell bocsátani. Ha valamikor, akkor ma kellene ezt minden magyar embernek a szivébe zárnia,... B. Lers Vilmos: Helyes! Peidl Gyula : ... kellene ennek megfelelően nemcsak beszélni és szónokolni, hanem cselekedni is. Ez állana az ország érdekében, (Ugy van! a baloldalon.) annál is inkább, mert én nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy mi soha egy pillanatig nem kértünk és nem kivántunk kegyelmet bűnösöknek, mi soha nem kértük a börtönajtók megnyitását olyanok előtt, akik a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményeket követtek el. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mi az olyanoknak befogadását kívántuk, változatlanul kívánjuk és fogjuk kivánni végig, akikkel szemben semmi egyéb kifogás nem hozható fel, mint az, hogy más a politikai felfogásuk és más politikával, más úton-módon kívánnak az ország hasznos polgárai lenni. (Ugy van! balfelöl.) Az ilyenekkel szemben pedig az üldözés méltatlan és az országnak csak kárára lehet. Kívánunk igazságot szolgáltatni a közalkalmazottak egy tekintélyes rétegének, akiket nemcsak igaztalanul, hanem sok esetben az illetőknél nagyobb hibákat elkövetett bűnösök, az úgynevezett igazoló-bizottságokba bekönyökölve magukat, Ítéltek el és mozdítottak el állásuktól és fosztottak meg kenyerüktől, (Ugy van! Ugy van! ß bal- és a szélsobaloldalon,) . : Rassay Károly : Fordermannok ellen SzentBertalan-éjt rendeztek. Peidl Gyula: Itt már elhangzott egy felszólalás és be is nyújtottak egy határozati javaslatot, mely azt kivánja, hogy az októberi kormányokat helyezzék végre vád alá. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Es eddig nem történt meg. Azt a kérdést vetem fel: hol van az erkölcsi jogosultsága bárkinek arra, hogy addig, amig az akkori kormányokat és ministereket vád alá nem helyezik, . . . Rakovszky István : Ugy van ! Igaza van ! Peidl Gyula : . . . kenyerüktől és állásuktól fosszanak meg olyanokat, akik alárendelt állásokat töltöttek be ós csak köteles végrehajtói voltak az akkori kormányok intézkedéseinek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Ilyenkor hallgatnak az urak, de a kormányban most is bent maradnak ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Nagyatádi !) Szomjas Gusztáv : Az nem volt forradalmár ! Rassay Károly: Azt majd a bíróság döntse el! Rakovszky István: Tessék a bíróság elé állítani ! (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nincs bátorságuk !) Szeder Ferenc : Sok volna a vádlott ! Elnök : Csendet kérek, Szeder képviselő ur ! Peidl Gyula : Hogy ez elvi és morális lehetetlenségen felül az igazolási eljárások során a részletekben is mennyi igazságtalanság történt, arra én két-három, önök előtt is elfogadható tanút kívánok megszólaltatni. Ebben az ügyben Vass József ezidőszerinti munkaügyi és népjóléti minister ur 1920 júliusában mint kultuszminister itt a nemzetgyűlésben a következőket mondotta (olvassa) : »Csődöt mondott az igazolási eljárásnak nevezett humbug az egész vonalon. Van hangulat legalább is olyanokkal szemben, akiknél a botlást meg lehet érteni, tehát lehet megbocsátani, ellenben nincsen ilyen irtóháborút hirdető és máglyarakó hangulat azokkal szemben, akik bent ülnek az igazoló-bizottságban. (Ugy van! Ugy van! a bal-és a szélsobaloldalon.) Megfosztják kenyerüktől megtévedt szegény tisztviselőtársaikat, ők maguk pedig bent ülnek nyugodt helyükön és nincs kéz, nincs ököl, amely reájuk sújtson és nincs hang e teremben, amely merje megbélyegezni ezt a rendszert és merje azt az erős szót használni, amelyet használok felelősségem teljes tudatában, hogy az igazolási rendszer humbug.« Fábián Béla: Ezt a minister mondtál (Felkiáltások balfelöl: Igen! Vass!) Propper Sándor: Le fogja tagadni! B. Podmaníczky Endre: Ha mondta, nem fogja letagadni! Pikler Emil : Hihetetlen, hogy mondta volna. Peidl Gyula: De ez nem az egyetlen ilyen tanú. Vagyokbátor,egy masikat is megszólal-