Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

évi január hó 25-én, csütörtökön. 13y A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. Propper Sándor: Internálni fogják! Peidl Gyula: Azt kívánom felhczni, hegy a mai uralom mellett is pár héttel ezelőtt a kezembe került — bizonyára többi képviselőtársaimnak is — egy memorandum, amelyet a tanitók a t, vallás- és közoktatásügyi minister uihcz juttattak el, amelyben kérik évtizedes régi, általam is súlyos hibának tartett bajoknak jóvátételét, amelyben kérik, hegy ők a képzettségüknek megfelelő fizetési osztályokba Boroztassanak. Kimutatják, hogy a fennálló nagy igazságtalanságnak megszüntetése magában véve,talán tiz, vagy tizenöt millió koronába kerülne. Én ezt ismét szíves figyelmébe ajánlom a vallás- és közoktatásügyi minister urnák, de ezt nem csupán ezért hozom fel, hanem azért, hogy rámutassak arra, hogy ezt a memorandumot az én legnagyobb örömömre aláirta mindenféle tanítói szervezet. Volt azon római katholikus és zsidó, volt református és evangélikus; ott nagyon szépen megfértek a mai kurzus idején is egymás mellett mindezek a különböző szövetségek. Ez természetes is, mert a gazdasági érdekközösség ledönti azokat a válaszfalakat, amelyeket olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekeznek a mai uralom idején sokfelé újra felépíteni és az embereket egymástól elválasztani. Szabó István (öttevényi) : Tökéletesen igaza van! Elnök : Szabó képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Egy közbeszólásra száz viszhang felel és a vita újra elfajul. Méltóztassék csendben maradni! Peidl Gyula: Ezeknek előrebocsátása után kívánok én rátérni annak megindokolására, hogy miért vagyok bizalmatlan a kormánnyal szemben ugy bel-, mint külpolitikai szempontból. Erre a célra azonban tiszteletteljesen kérek egy kis szünetet. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Peidl képviselő urat illeti folytatólagosan a szó: Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Sajnos, meg kell állapitanom, hogy amerre tekintünk a magyar politikában, mindenütt hihetetlen nagy ellenmondásokba ütközünk. Olyan nagy ellenmondásokba, amelyek lehetetlenné teszik a bizalom visszanyerését a külföld felé és lehetetlenné teszik a bizalom helyreállítását magunk között. A ministerelnök ur — hogy egynéhány ilyen eilen mondásra konkrété is rámutassak — Hódmezővásárhelyen, az ő programmbeszédében egyebek között a következőket mondta (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A forradalmak annak a következményei, hogy az intézmények a nép szükségleteivel és életfeltételeivel diszharmóniába jutottak.« (Ugy van! a széUöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ez nemcsak igaz, hanem egyenesen klasszikus megállapítása és összetömöritése annak, hogy mi a forradalmak magyarázata. És nem lehetne okunk bizalmatlankodni a kormány és a kormányelnök iránt, lia ő ennek a klasszikus megállapításnak konzekvenciáit levonná. Mert ennek a megállapításnak konzekvenciái volnának, hogy azokat az intézményeket amelyek diszharmóniába jutottak a i.ép szükségleteivel és forradalmat robbantottak ki, átalakítsák, átidomítsák, átformálják a nép szükségleteinek megfelelően. (Ugy van! balfelöl.) Sajnos, a megállapítás klasszikus, amit azonban a kormány cselekszik, az ezzel homlokegyenest ellenkezik. Nemcsak hogy nem látjuk nyomát, jelét az arra való törekvésnek, hogy ezeket az intézményeket a szükségletekhez hozzáidomitsák, hanem éppen ellenkezőleg, akárhány jelből és tényből azt látjuk, hogy igyekeznek visszaforgatni az idő kerekét és a forradalom idején megvolt intézményeket, vagy a háború előtt fennállott törvényes jogszabályokat és intézményeket roszszabb kiadásban alkalmazzák ma és igyekeznek rosszabb kiadásban törvényesíteni is. (Ugy van! half elöl.) Rassay Károly : Ugy van ! Bosszabb a helyzet, az biztos! Peidl Gyula : Három és fél esztendő óta folyik itt egy uralmi rendszer, amely nem áll egyébből — miután a nép, a dolgozók érdekében és a kisemberek érdekében nem történik semmi — mint uszításból, gyülöletfakasztásból, az egyes néprőtegek fgymásnak ugratásából. (Ugy van ! halfelölj És amikor mi, t. uraim, ezzel a politikával szemben ide állunk és a nemzetgyűlés előtt próbáljuk a kormány és a többség lelkiismeretét mozgásba hozni s azoknak a súlyos töviseknek, amelyek a dolgozó nép testét fájdalmasan ellepik, eltávolítását elérni, amikor jogbiztonságot, egyesülési és gyülekezési jogot, sajtószabadságot kívánunk, amikor az internálások megszüntetését, a büntetőjogi szempontból ártatlanok előtt a börtönök megnyitását és az innen csak politikai cselekmények miatt vagy még ilyenek hiányában is, de életbiztonsági szempontból külföldre menekültek előtt az ország határainak megnyitását kívánjuk, akkor nem barátságos szóval, hanem rideg elutasítással találkozunk és a napokban egyik képviselőtársam felszólalása kapcsán olyan közbeszólással, amely azt jelenti s azt célozza, hogy itt pedig békesség és megbocsátás soha nem lesz, mert hiszen Hoyos gróf t. képviselő ur Bismarckra hivatkozva azt süvítette bele a Házba, hogy »nichts vergessen, nichts verzeihen«. Rakovszky István : Büszkén szeretem a spanyolt ! (Élénk derültség.) Peidl Gyula: Én ugyan nem szeretem a komoly tárgyalás közben az anekdotázást, de erre a közbeszólásra nekem mégis eszembe jut Eötvös Károlynak egy anekdotája, a ki ugy mondta el, hogy veszprémi fiskus korában valahová kiment egy közeli faluba és ott az egyik