Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-90
A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. 137 Halász Móric ; Én nem ! Ne tessék tehát általánosítani ! Elnök : Kérem a képviselő arakat, méltóztassanak csendben maradni ! Horváth Zoltán : Akisemberek nem kellettek ! Elnök : Oáendet kérek, Horváth képviselő ur ! Amennyiben a képviselő urak folytonos közbeszólásaikkal zavarják a szónokot és igy a vita elfajulására okot adnak, kénytelen leszek a házszabályokat szigorúbban alkalmazni. (Helyeslés.) Méltóztassék folytatni, képviselő ur ! Peidl Gyula : Az azonban kitűnik abból a felszólalásból is (Halljuk! a szélsőbahldalon.), hogy azt az októberi forradalmat olyan kiváló államférfiú is, mint Apponyi Albert gróf abban az időben olyannak tekintette, amelynek a célkitűzése egyrészt egyetlen lehetősége annak, hogy az országot megmentsék, (Mozgás.) másrészt az esemény maga egy olyan természetes kirobbanás volt, amely ellen ő minden lépést hibásnak tartott. B. Lers Vilmos: Kérem, ilyen modor mellett távolabb megyünk egymástól, mint amennyire : voltunk ! Peidl Gyula: Lehetséges, de ennek én nem leszek oka ! B. Lers Vilmos: Nem lehet dupirozni. Peidl Gyula : Ha ugy képzelik el a közeledést, hogy az bennünket elhallgattat és az igazságot belénk fojtja, akkor nem lehet közeledni ! (Helyeslés és taps a szélsőbahldalon.) Eőri-SzabÓ DeZSŐ : Az októbristák tapsolnak S Rassay Károly : Ami igaz, az igaz ! (Felkiáltások jobbfelől : Csakhogy ez nem igaz !) Rainprecht Antal : Az összes püspökök felesküdtek. Rakovszky István : Restellik a multat ! Horváth Zoltán : Patayis főispán volt ! (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Patay Tibor : En ? Horváth Zoltán : Maga ! Patay Tibor : Én októberi főispán ? Horváth Zoltán : Igen ! Patay Tibor: Rágalmaz I Ilyet nem lehet mondani ! Horváth Zoltán : Majd elmondom ! Elnök: Kérem Horváth képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassanak olyan rossznéven venni, ha itt valakire azt fogják rá, hogy Károlyi-féle főispán volt. Mert aki visszaemlékezik a 18-as októberi időre, az körülbelül, csak igen kevés kivétellel, kétféle emberre emlékezik ; olyanra, aki volt Károlyi-féle főispán és olyanra, aki szeretett volna lenni. (Derültség, helyeslés és taps a szélsőbahldalon.) Pikler Emil : Károlyi előszobája mindig tele volt ! Halász Móric: Na, csak kár ezt az októbert itt nagyon piszkálni ! Drozdy GyŐZŐ * Minden szomszédod októbrista volt l A hátad mögött is ! Rupert Rezső: Hát Istenem, ott van Nagyatádi, a ministerük ! Eőri-Szabó Dezső : Ne tessék rágalmazni, az nem csinált forradalmat soha ! Azok az aljasok, akik a forradalmat csinálták. Rupert ReZSŐ : Olvassa el a jegyzőkönyveket ! Én már itt felolvastam ! Rainprecht Antal : Az ötéves háboru csinálta a forradalmat, de nem személyek ! Farkas István : Az ezeréves elnyomás ! A nemzetiségek elnyomása ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bessenyey Zenó : Hát, hagyjátok a saját szónokotokat beszélni ! (Helyeslés a szélsőbahldalon.) Peidl Gyula : Én nem azért hoztam fel ezeket a dolgokat, mintha októbert kívánnám védeni, (Felkiáltások jobbfelől : Dehogy nem !) mert az én meggyőződésem az, hogy az októbert a történelem fogja igazolni. (Ugy van! a szélsőbahldalon.) Bessenyey Zénó : Attól függ, ki fogja imi a történelmet ! Peidl Gyula: Nem mi fogjuk irni, más fogja irni ! Rassay Károly : Nem az, aki a Fehér Könyvet irta ! Elnök : Csendet kérek! Peidl Gyula : Csupán azért hoztam fel ezeket a példákat, hogy bizonyitékokra mutassak rá, amelyek a történelmi materializmus igazságát igazolják, amely szerint, amint emiitettem, az adott viszonyok alól nemcsak cselekedeteiben, hanem gondolkozásában sem vonhatja ki magát az egyes ember. Ha pedig itt a nemzetgyűlésben egyik-másik képviselőtársunk ebből azt olvassa ki és azt vágja a mi fejünkhöz, hogy mi tehát materialisták vagyunk, hogy a szocialisták csak gyomoremberek ; akkor ez súlyos tévedés, mert hiszen a valóság az, hogy ezek a szociáldemokraták tényleg a történelmi materializmus tudományos alapján állanak ugyan, de amellett nincs a társadalomnak egyetlen olyan rétege, amely viszont aránylag olyan áldazatkészséggel támogatja a saját ideáljait, törekvéseit, amely annyit áldoz nevelésre és kultúrára, mint amennyit ez a szociáldemokrata munkásság áldoz. Nincs a társadalomnak egyetlen rétege, amely a szolidaritás igazi magasztos, általános emberi érzésére összehasonlithatóan is annyi áldozatot tudna hozni, és tényleg hoz is, mint épen a szociáldemokrata munkásság. Sulyc s tévedés és hamis beállítás tehát az, ha ugy akarják a történelmi materializmus kérdését feltüntetni, mintha ez a szociáldemokratákból kiölhetné az ideálokat, a szép, nemes és kulturális után való törekvést és őket falanszterré és gyomoremberekké alakitaná át. Csak még egy ilyen példát kívánok felemlíteni. Nem hinném, hogy ártok ezáltal, mert ez nem célom, én használni kívánok. De sajnos, az adott viszonyok között egészen bizonytalan, hogyha valamely érdekeltség mellett egy szociáldemokrata képviselő felszólal, vájjon ez nem az ellenkező hatást éri-e el. 19*
