Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. 125 Urbanics Kálmán: Ez az ízetlen! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Mint minister és mint ember minden jóizlésü embertől elvárhatom, hogy ha állítom, el is higyje, hogy azt folyamatba tettem. Ily körülmények közt az ellenkezőjét itt állítani és annak alapján engem itt megtámadni, ez a legnagyobb fokú politikai illojalitás. (ügy van! Úgy van! jobb felől és a középen.) Igen csodálom, hogy Rassay t. képviselő ur Fábián Béla (közbeszól). Erdélyi Aladár : Hallgasson ! (Zaj.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Méltóztassanak engem meghallgatni. (Nagy zaj.) Elnök : Fábián képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: És én csodálkozom azon, hogy Rassay Károly igen t. képviselőtársam erre a kérdésre visszatért, mert az igen t. képviselő ur ez ügyből kifolyólag egyszer már engem megtámadott, s ezt a támadást mi ketten, mint férfiak elintéztük; mondom tehát, igen csodálom, hogy egy ilyen ügyet, amelyet mi egymás közt egyszer már elintéztünk, ismét idehoz. Fábián Béla : Ez az ország ügye, nem magánügy. (Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Elnök: Kérem Fábián képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Gr. Klebelsberg Kunó: Konstatálom, hogy az az eljárás folyamatba tétetett, és konstatálom azt, hogy nem felel meg a valóságnak az, amit az igen t. képviselő urak itt politikai könnyelműségből mondottak, s aminek alapján engem méltatlanul megtámadtak. (Élénk helyeslés és taps jobb felöl és a középen.) Rassay Károly : Nincs módomban felelni ! Ezzel élnek vissza ! Este félnyolcig kell várnom. Fábián Béla: Személyes kérdésben lehet felszólalni ! (Felkiáltások jobbfelöl : Nincs joga !) Elnök : Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. Áttérünk a napirendre, az indemnitási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Muszti István! Muszti István: T. Nemzetgyűlés! A vita során az előttem szólott Hegymegi-Kiss Pál igen t. képviselőtársam beszédéből kénytelen vagyok megállapítani, hogy abban bizonyos mérsékelt közeledés hangját véltem feltalálni. Mikor ezt bizonyos megnyugvással megállapítom, kénytelen vagyok őszintén és nyíltan kijelenteni azt, hogy örömmel nyúlnék a békejobb felé még a jelenlegi ellenzékkel szemben is, hogyha a múlt idegen rezgésü atmoszférája olyan áthidalhatatlannak látszó, tátongó ürt nem vájt volna közöttünk. •. Én nem vagyok a. megalkuvás embere, de a felém közeledőtől, bárki legyen is az, csak azt kívánom, hogy magyaros becsületességgel, magyar őszinteséggel és következetességgel történjék a közeledése. Hogy ezen állításomat bebizonyítsam, hivatkozom a szerencsétlen szűkebb hazám, Baranya megszállása alatt velem, illetve köztem, mint az abban az időben megalakult kisgazdapárt elnöke között, és a szerencsétlen, félrevezetett munkástestvéreink, a szociáldemokratapárt között megtörtént dolgokra. Amikor, nem a magyar katona hibájából, hanem belső árulás folytán kiütötték kezünkből a fegyvert, mi baranyaiak, sajnos, mondhatnám azonnal megszállás alá kerültünk. Abban az időben mindenkin egy bizonyos fásultság vett erőt, s mert éreztük azt, hogy mindent kockára tettünk a háború alatt, s mindent elvesztettünk, nem a mi hibánkból, és éreztük a rettenetes megpróbáltatások idejét, mi egyszerű falusi emberek szembetalálva magunkat az akkor már erős, megszervezett és tobzódásaiban szinte határokat nem ismerő szociáldemokrata párttal, mi magunk is igyekeztünk, hogy azon a megszállott területen pártunkat megszervezzük, a kisgazda-társadalmat tömöritsük. E munkából csekélységem is kivette a részét. 1919 tavaszán a legnehezebb körülmények között, idegen megszállás alatt minden nehézséget leküzdve tömöritettük kisgazdatársainkat. 1919 május 4-én meg is alakult ez a párt csekélységem elnöklete, Patacsi Dénes, Simon János, G-oszmann Márton alelnöklete alatt. Nekünk, intranzigens keresztényeknek és sovén magyaroknak abban a nehéz időben csak egy vágyunk volt, az, hogy szerencsétlen hazánkat, mint jó magyarokhoz illik, segítsük ezekben a nehéz időkben, s annak akkor már Szegedről kiindult kormányát, a keresztény nemzeti irányú kormányt, alátámasszuk csekély erőnkkel. Örömmel kell megállapítanom azt, hogy abban az időben nem voltunk mi egészen egyedül Baranyában, hanem az akkori szociáldemokrata párt is bizonyos fokig velünk tartott, és az úgynevezett 1919-iki februári tizennyolcnapos nemzeti sztrájkot csinálta meg azzal a célzattal, hogy ezzel ártson a szerb megszállásnak, illetve hogy azt megröviditse annyira, amennyire lehet. Valami hasonló volt ahhoz, mint ami most a Ruhr vidékén történik. Csak egy hibája volt : nagyon rövid ideig tartott, ( Úgy van ! balfelol. ) Hogy rövidre fogjam a dolgot, ennek a februári, ellenállást j^lző sztrájknak azért lett olyan hamar vége, mert itt benn, a demarkáción innen, történt valami, az, hogy már akkor megalakultak a munkástanácsok és a szerbek annak idején — amit előre kellett volna bocsátanom — mintha bizonyos tekintetben a magyar törvényeket, a magyar szokásokat tiszteletben tartották volna, inkább a szociáldemokrata párt ellen forduitalç § bennünket, nemzeti érzésű magya-