Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

À nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január %ó 25-én, csütörtökön. 123 Mi magyarok egyedül és testve rtelen ül állunk a világban, nekünk nincs más nemzeti tartalékalapunk, mint az az amerikai egy millió magyar, akik szabadon és aránylag elég jó anyagi viszonyok között élnek és akik mint egy nagy, szabad kulturországnak polgárai, függetlenül beszélhetnek, szabadon megmondhatják az igazat és nem kell félniök attól, hogy az igaz szóért, mint nekünk, körülzárt rab magyaroknak majd másnap egy demarssal beverik a fejünket. {ügy van ! balfelöl.) Az amerkai magyarokból, hála Istennek, nem halt ki a közös anya, szegény Magyarországunk iránt való szeretet. Impozáns és megható példája volt ennek az, hogy a trianoni békekötés idején, 1920március 29-én nagy tömegekben zarándokolt az amerikai magyarság Washingtonba, nagy nyilvános népgyűléseken követelték a népszavazást az elszakított területekre és határozati javaslataikat elvitték Amerika elnökéhez is. Az amerikai magyarság ezen nagy, egyöntetű megmozdulásában oroszlánrésze volt az egész amerikai magyar sajtónak. Most még nagyobb a veszedelem. Akkor csak arról volt szó, hogy megcsonkítsanak bennünket, ma azonban arról van szó, hogy teljesen megsemmisítsenek ! Biztos vagyok azonban abban, hogy ha az amerikai magyarság teljes erővel megteszi ezt a kötelességét és ha a magyar nemzetnek ezen tiltakozó propagandája mögött az egész magyarság belső, egységes frontban áll, akkor ellenségeink nagyon meg fogják gondolni azt, hogy végrehajtsák-e azokat a békebontó terveket, amelyek néhány túlfűtött agyú balkáni politikus, néhány fizetésképtelenség előtt álló prágai gyáros és néhány hazárd tőzsdespekuláns fejében megfogamzottak ! De körülöttünk a határokon túl nemcsak fizetésképtelenség előtt álló gyárcsok, nemcsak tőzsdespekulánsok, nemcsak hazárdpclitikusok laknak, hanem sok-sok milliónyi békés népek, amelyekkel mi ezer év óta jó szomszédságban éltünk és amelyeknek nagy tömegei ezekről a hazárdériákról nem tudnak semmit. Népek laknak a szomszédságunkban, amelyek nem gyűlölnek bennünket, amelyeket mi sem gyűlölünk és amelyek, mint a Duna völgyében lakó népek, itt teljesen egymásra vagyunk utalva. Hogy nem gyűlölnek bennünket a mi szomszédaink, a román, szerb és cseh nép, az abból is látszik, hogy ezeknek a politikai spekulánsoknak a múlt hetekben is hamis hírekkel kellett megrágalmazni a magyar nemzetet saját népeik előtt, hogy odahaza megint ne okolják a fegyvercsörtétést és ha csak pár órára is, gyűlöletet és háborús hangulatot teremthessenek ellenünk. Hallják meg tehát a mi szomszédaink, románok, szerbek, csehek, hogy a magyar nemzet sem gyűlöli őket, hogy a magyar nemzet nem. forral ellenük semmi támadást, mint ahogy Magyarország sok száz év óta mindig békés szomszédságban élt velük. (Helyeslés a közéin.) Vegyék végre tudomásul azt is, hogy a magyar nemzet mindezen népekkel békés szomszédságban akar élni és maradni. Hiszen velünk magyarokkal az összes szomszéd népek könnyen megértethetik magukat, ha mellékgondolat nélküli, békés jó szándékkal közeledünk egymáshoz. Ez a béke azonban nem lehet a temető békéje és csendje, hanem csak egy élő, eleven békés élet. (Helyeslés balról.) íme a magyar parlamentnek erről az oldaláról, amelyet túlsovinisztának szoktak tartani, nyújtjuk ir.cst a békejobbot à román, szerb és cseh nép felé. Vajha meglátnák ezt a békejobbot, meghallanák ezt a békehangot túl a határokon is a szomszéd népek, akkor nem hagynák beugratni magukat hamisított, uszitó, rágalmazó hírekkel egy Magyarország elleni támadásba, hanem, az ezen népek közhangulata rákényszerítené politikusaikat is arra, hogy keressék a Magyarországgal való békés megegyezést az igazságnak és a józan észnek alapján. (Helyeslés.) Ezek a szomszéd népek, amelyeknek jelenlegi vezetőit az utóbbi évek szokatlan szerencséje, ugy látszik, kissé megszédítette, ne feledjék el azt, hogy a szerencse kereke forgandó (Ugy van!) és hogy egy igazságcs alapon, őszintén megbékélt magyar szomszéd többet ér nekik, mint egy leigázott, meggyalázctt, megkínzott, kifosztott magyar nemzet, am.elyet akárhcgy is megszállanának, akárhogy is újra feldarabclnának, sohasem szűnnék meg arra törekedni, hegy a rabláncot lerázza magáról, amig csak egyetlen önérzetes férfi is feg élni ebből a 12 milliós magyar fajból. (Helyeslés a középen.) Adja Isten, hogy ezt az őszinte, békés szándékú magyar békehanget meghallaná a szerb, román és cseh nép és az ő politikusaik ezt hasonló őszinte békeszándékkal viszonozzák. Akkor elsősorban a saját, szintén sok megpróbáltatáscn átment népüknek érdekeit szolgálnák, de hálára köteleznék egész Európa összes népeit is, am.elyek szintén sóvárognak már egy állandó, becsületes, tartós béke után. Felhívom tehát a magyar kormányt, hogy erre alkalmas férfiak utján kísérelje meg a végleges békés megértést szomszédainkkal. De talán ez nem is elég. Több szóból többet ért az ember. A hivatalos eljárás mindig döcögős, mindig lassú. A hivatalos akció mellett, azt hiszem, előmozdítaná a Duna völgyében élő és egymásra utalt népek között a megértés müvét az, ha a magyar parlament tagjai keresnék, a hivatalos formák mellőzésével, a fesztelen társadalmi érintkezést is a szomszédos népek parlamentjének tagjaival. Ha ezt a most felkínált békejobbot elfogadják szomszédaink, akkor hiszem, hogy rövidesen jobb idők következnek a Duna völgyének sokat szenvedett népeire. Ha azonban az ilyen békekinálás magyar részről a pusztában elhangozó marad, akkor legalább a békétlenkedés ódiuma egyszersmindenkorra lekerül a mi yállainkról és a világ közvéleménye előtt visszaszáll oda, ahonnét eddig is valótlan mesékkel rágalmazták meg békeront ónak a magyar nemzetett. Ebben az esetben azután nekünk, test vértelen, árva magyar népnek ezekben a nehéz időkben nem lehet más