Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. hisz egyetlenegy olyan ténykedésről sem tudok, amely a szabálytalanságnak még csak a lát­szatát is magán viselte volna. Nagy Ernő: Ő gavallér volt! Hegymegi-Kiss Páí: Azt is meg kell álla­pitanom, még ellenzéki szemmel is, hogy a minister urnák ott bizonyos tekintetben talaja volt. A népnek u. n. legitimista része az után a beszéd után, amelyet a minister ur Zala vár­megye törvényhatósági bizottságában a magyar szentháromságról mondott, amikor az Istent, a hazát és a törvényes királyt éltette, a legiti­mista érzelműek támogatták, mert ez a beszéd ott ezeket a rétegeket megkapta. A mi jelöltünk nem pártjelölt volt. Harminchetén, harminc­nyolcan ellenzéki képviselők közös egyetértés alapján támogattuk dr. Nagy Vincét. (Éljenzés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a középen : Nem nagy dicsőség!) Kabók Lajos: Hát már csak az éljen, akit maguk akarnak? (Derültség.) Rothenstein Mór: Akkor jól néznénk ki! (Felkiáltások jobbfelől: Mórié! Móric!) Nagy Ernő: Szegény Magyarország jól nézne ki! Pikler Emil : Díszére vált volna a nemzet­gyűlésnek! Egész biztos! Hegymegi-Kiss Pál : Patay t. képviselőtársam közbeszólására csak, annyit jegyzek meg,... Patay Tibor : En egy szót se szóltam, csak a kezemmel legyintettem. Hegymegi-Kiss Pál: ... — akkor valaki más mondta — csak annyit jegyzek meg, hogy én dr. Nagy Vincének (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) sem politikai, sem személyi tevékenységében nem látok olyant, amiért őt itt a nemzetgyűlésen, amikor nincs és nem is lehet itt jelen, támadás érhetné. Meg kell jegyeznem azt is, hogy itt van Huszár képviselő ur mentelmi esete, amelyet teg­nap kapcsolatban mentelmi jogának megsértésével hallottunk tőle. Ebből is láthatjuk, hogy a köz­igazgatásnak, ha pártpolitika szolgálatába állít­ják, egyáltalában mindegy az, hogy milyen párti az illető. Ha egyszer ellenzéki, akkor vele szem­ben a közigazgatás, feltéve, hogy pártpolitika szolgálatában áll, egyformán brutális. Berki Gyula: Jól tudja ezt a t. képviselő­társam még főispáni titkár korából. (Derültség jobbfelöl) Hegymegi-Kiss Pál : Főispáni titkár korom­ban én nem foglalkoztam politikával, mert Maros­Torda vármegyébe akkor kerültem, amikor gróf Bethlen Istvánnak és Dósy Zoltánnak Erősdy Sándorral való veszekedése befejezést nyert és gróf Haller Jánost rendet teremteni odavitték. Akkor már politikával nem volt szükséges foglalkozni, legfeljebb csak annyiban, hogy három-négy méltatlanul üldözött fő­szolgabírót az igaztalan büntetés elől megmen­tettünk. (Felkiáltások jobbfelöl; Kállay Tamás beszélhetne erről!) évi január hó 10-én, szerdán. 149 Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Hegymegi-Kiss Pál : Azt sem tehetjük itt a nemzetgyűlésen szóvá, hogy a választási küz­delmet, a szabályok keretén belül, az egyes pár­tok minő eszközökkel vívják meg. Azt, hogy a papság és a tanítók az iskolásgyermekeket ebbe a választási küzdelembe ott a zalaszentgróti kerü­letben belevonták, itt elbírálás tárgyává tenni nem lehet, ebben a tekintetben legfeljebb csak előadhatják kifogásaikat azok, akiknek ez nem tetszik. Azt sem tehetjük sérelem tárgyává, hogy a választási eljárás során az egyes községekben az Ígéretek nagy tömegei hangzottak el. Koppány­ban iskolát ígértek, Grogafának 200.000 koro­nát, Kehidának vasutat, Tekenyének 400.000 koronát, Zalagyömrőnek vásárt, stb. Szóval Ígéretekben ez a választási harc egyáltalán nem szűkölködött. Patay Tibor: És Nagy Vince mit ígért? (Zaj bal felöl.) Nagy Ernő : Mi a hazaszeretetet ígérjük csak ! (Felkiáltások jobbfelöl : Igen, csak Ígérik!) És védjük a hazát! Elnök (csenget).- Csendet kérek. Hegymegi-Kiss Pál : Azt is fájdalmasan kel­lett tapasztalnunk, hogy a gazdasági cselédeket, akiknek választói jogosultsága teljesen egyező azokéval, akik fölöttük rendelkeznek, és ebben a tekintetben szabadságuk számukra teljesen bizto­sított, földesuraik eeyes helyeken a gyűlésekre tün­tetőknek kirendelik, más helyeken pedig akár a mi pártunknak, akár az ellenpártnak szava­zókként beígérik. Arra is rámutathatnék, — elvégre csupán ízlés dolga— hogy a zsidóságot egy főszolgabírónak ilyen kijelentésekkel, hogy : »Nem messze van ide Siófok«, nem illik megfe­nyegetnie. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : S fő­leg közel van Zalaegerszeg ! Zaj jobb fel öl.) Egyéb­ként meg lehetnek nyugodva az urak, hogy a zsidók kivétel nélkül Vass minister urat támogatták. Szabó István (sokorópátkai) : Okos zsidók I Tudták, hova keli állni ! Hegymegi-Kiss Pál : Ki kell még emelnem, hogy én és képviselőtársaim ebbe a zalaszent­gróti kerületbe teljesen ismeretlenül mentünk le. Egyáltalában nem ismertük ott az embereket. A magyar választások történetében feltétlenül a legnagyobb teljesítménynek tartjuk a mi szem­pontunkból, — és jó lesz, ha a túloldalon e fölött gondolkoznak — hogy ennek ellenére egy ilyen kerületben másfél nap alatt az emberek 1600 aláírást hoztak az ellenzéki jelölt részére, akkor, amikor a közigazgatás már a maga szer­vezetével 8400 aláírást előzőleg beszállított a minister urnák. (Felkiáltások a középen: De hétszázat visszautasítottak !) Majd arról is be­szélünk. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Hegymegi-Kiss Pál : A választási rendelet feltétlenül azzal a célzattal kellett volna hogy 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom