Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-81
150 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923, készüljön, hogy az ott foglalt korlátozások tulajdonképen bizonyos keretek, amelyeken belül a választási eljárást a politikai szabadság jegyében kell lefolytatni. Itt a zalaszentgróti választási eljárás során azt tapasztaltuk a közigazgatás részéről, hogy a megállapított keret, az azokban foglalt feltételek mind csak egy-egy mód és alkalom arra, hogy a bürokratizmus a maga rabulisztikájával az egyes feltételeket olymódon ragadja ki, hogy az ellenzéki jelöltnek még csak a lehetősége se legyen meg ahhoz, hogy álláspontját egyfelől gyűléseken kifejthesse, másfelől emberei az ajánlásokat összeszedhessék. Olykép működik ez a bürokratizmus, hogy elvész az a minimális politikai szabadság is, amely a választáskor egy parlamentáris államban feltétlenül megkívántatik. (Ugy van! balfelöl.) Ha a t. belügyminister ur meg fogja hallgatni az én beszédemet, akkor hallani fogja, hogy ügyes főszolgabirák voltak ott, s megállapíthatja azt is, hogy ügyes volt maga a belügyminister ur is, (Élénk helyeslés és felkiáltások jobbfelöl : Éljen a belügyminister !) ugy hogy ott mást, mint minister kollegáját megválasztani nem is lehetett volna. Nézzük csak azt a bizonyos választási rendeletet. Kezdjük a választás kitűzésénél. A rendelet 49. §-ának második bekezdése azt mondja, hogy az időközi választás napját a központi választmány ugy tűzi ki, hogy a nemzetgyűlés határozatának vételétől a választás napjáig legalább 15 napi, legfeljebb 25 napi időköz maradjon. Kérdem a t. belügyminister úrtól, h ellenzéki jelölt ajánlása sikerült volna, ha január 13-án választás lett volna és mi ellenzéki képviselők oda szabadon le tudtunk volna menni, mit gondol a "belügyminister ur, mi lett volna ennek a választási küzdelemnek az eredménye? Olyan biztos lett volna a népjóléti minister ur megválasztása? Nagyon ügyes kormánytaktika, ^ogy a választásokat és az ajánlások benyújtását olyan időpontra tűzik ki, amikor a nemzetgyűlés nincsen együtt. Az ellenzék vezérei is tanulhatnak ebből, a jövőben parlamenti szünetekbe előzetesen csak ugy egyezzenek bele, ha biztosítják, hogy azalatt választások nem lesznek. (Zaj.) A jelen esetben a szünet előtti utolsó ülésen, az utolsó pillanatban jelentették be, hogy Tarányi Ferenc képviselő urat, a zalaszentgróti kerület képviselőjét, kinevezték Zala megye és Vas megye főispánjának. Az általam felolvasott második bekezdésből az következik, hogy a belügyminister ur a házelnök értesítésének vétele után intézkedik, hogy a választásokról a központi választmány göndoskodjék. Nem tudom, hogyan történt ennék postázása, de kétségtelen, hogy az ünnepek dacára a központi választmány azonnal működött és olyan ügyesen tudta .megállapítani az aján-. évi január hó 10-én, szerdád. lások határidejét, hogy az már január 5-én lejárt. Ellenben azt már kénytelen vagyok a belügyminister ur figyelmébe ajánlani, hogy míg a központi választmány ilyen serény volt az ajánlási határidő kitűzésében, az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételéről már nem gondoskodott ilyen gyorsan. A kerület legnépesebb községében ugyanis én és Horváth Zoltán képviselőtársam kértük a községházán a választók névjegyzékét január 4-én, de nem tudtuk megkapni, mert a jegyző ur nem tudta, hogy az előző választásokon hol kallódott el. Már pedig, ha az ellenzék nem tud névjegyzéket kapni, nem tudja azt sem ellenőrizni, hogy az ajánlók, kiknek egy része Sümegre való volt, választó-e vagy sem. Ez nemcsak Sümeg községben volt igy, hanem másutt is. Rá kell mutatnom az ajánlások gyűjtésének módjára is. Elismerem, hogy Vass József minister urnák kb. 8400 aláírása volt, amint a helyi lapok és a fővárosiak megírták, 13500 választó közül. Azonban a hivatalos apparátust teljesen igénybe vették, valósággal hivatalos összeírás volt, mint már ez" lenni szokott, és amint ezt — ne vegye rossz néven a belügyminister ur — saját hozzámtartozóimnál tapasztaltam Nyíregyházán is ' Fontosabb ennél, hogy az aláírási iveket hogyan osztották ki. A választási rendelet 60. §-a azt mondja, hogy az ajánlásra kizárólag a belügyminister által rendelkezésre bocsátandó hivatalos ajánlási ivek használhatók, amelyeket az ajánlási idő lejárta előtt a belügyminister által megállapítandó díj lefizetése ellenében az illetékes járásbíróságtól kell átvenni. Ebből következik, hogy a belügyminister ur küldi le az iveket az illetékes járásbírósághoz. E tekintetben már választási tapasztalatok állnak a hátunk mögött. Nem akarok az urak közül a nem hivatalos jelöltekre rámutatni, akikkei megtörtént, hogy a másik hivatalos ellenjelölt megvásárolta az ajánlási iveket, ugy, hogy Budapestre kellett jönniök ujakat szerezni, de annyi tapasztalata már lehetettt volna a belügyminister urnák, hogy egy 51 községből álló kerületbe nem lehet száz ajánlási ivet küldeni. Rakovszky Iván beiiigyminister : Kétszáz ment le ! Horváth Zoltán: Utólag Î Rakovszky Iván belügyminister: Nem! Hegymegi-Kiss Pál: Az .az osztálytanácsos ur, akit megkérdeztem, azt mondotta, hogy száz. Rakovszky Iván belügyminister : Itt van a járásbíróság nyugtája kétszázról! Hegymegi-Kiss Pál: Az ajánlási iveket ugy küldték le, hogy mikor az ellenzéki jelölt embere megérkezett, a járásbiró december 30-án csak nehezen tudott 10 ivet adni az illetőnek. Érdekes, hogy mikor 30 ivet kért, azt mondták neki, hogy az ajánlási ivek két órán belül kilesznék állítva, de a járásbiró ur csak az ivek kiszolgáltatásakor mondotta meg, hogy volta-.
