Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

92 A ï. emzetgyülés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. félremagyarázott. Azt mondja Eőri-Szabó t. kép­viselőtársam (olvassa) : »Csak röviden akarok rá­mutatni az egykére, ennek a nemzetpusztitó bűn­nek okai közül néhányra, mert már előttem mások bővebben kifejtették és ezért ismétlésekbe bocsát­kozni nem akarok. Emellett azonban kiigazításul Haller István t. képviselőtársamnak egy, ha jól tudom, nem a nemzetgyűlésen, hanem másutt el­mondott nyilatkozatára akarok röviden reflektálni, amely nyilatkozatában, amikor az egykéről beszélt, felhozta azt, ami sajnos tény, hogy ez a baj a refor­mátus vallású polgároknál kezdődött és náluk grasszál a legjobban. Ebből a köztudomású és szo­morú tényből levonta azt a következtetést, hogy az feltétlenül az illető vallás erkölcsi tartalmának kisebb rendu voltára mutat.« Hát, t. Nemzetgyűlés, én a katholikus nagy­gyűlésen azzal a témával foglalkoztam, hogy be­bizonyítsam a katholicizmusnak államfentartó szerepét és kifejtettem azokat a tulajdonságait a katholicizmusnak, amelyekből az állam a maga biztonságára, erkölcsi és gazdasági erejére is igen nagy előnyöket húzhat. En tehát semmi mást nem tettem, mint igyekeztem bebizonyítani, hogy ezen vagy más faji, erkölcsi és hitbeli tulajdonságok mellett a katholicizmus az államra nézve rendkívül nagy érték és a katholicizmusnak a maga elevensé­gében, a maga hatóképességében való megvédése és fentartása egyenesen állami érdek. A bizonyítás során kitértem az egykére is és az egykével szemben azt kívántam bizonyítani, hogy a katholicizmus ezen a téren is óriási szolgálatot tesz a maga erkölcsi erejével és hitrendszerével az egyénnek, a család­nak és a család utján az államnak, amennyiben igyekeztem bebizonyítani azt, ami különben tény is és ezáltal be is bizonyítható, hogy a katolicizmus Magyarországon, Németországon, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországnak azokban a részeiben is, ahol tényleg van katholicizmus, ahol nem anyakönyvi katholicizmus van, hanem eleven és valóságos katholicizmus van, mint pl. Bretagne­ban, ott a katholicizmus, mint hitrendszer, mint erkölcsi rendszer igen nagy akadálya ennek a nem­zeti betegségnek, az egyke terjedésének. Igyekeztem bebizonyítani Petzenhoffer könyve alapján azt, hogy Magyarországon is konstatálták ebben a te­kintetben a katholicizmusnak nagy előnyét minden mással szemben. Miután vallást csak vallással tudok összehasonlítani és miután én azt akarom bizonyítani, hogy a katholicizmusnak van szerepe ebben a kérdésben, és pedig az állam javára igen jó szerepe van, természetes dolog, hogy az össze­hasonlításnál vallásfelekezetekkel kellett össze­hasonlítanom és ennek alapján mutattam ki egy­néhány statisztikai adattal azt, bizonyítani kíván­ván tételemet, hogy a katholicizmus ebben a tekin­tetben egy olyan erkölcsi forrás, amely az államnak a népszaporodás tekintetében igen erősen kama­tozik. Bizonyítottam azt, hogy 1830-tól 1910-ig pl. Baranyában szaporodtak a katholikusokl07.000-rel vagyis 64 %-kal, a reformátusok fogytak 564-gyel vagyis 1*3 %-kal. Somogyban a katholikusok zsa­porodtak 141.000-rel vagyis 107^ %-kal, a refor­mátusok szaporodtak 3000-rel, vagyis 37 %-kal. Veszprémben a katholikusok szaporodtak 40.000-rel vagyis 36 %-kal, a protestánsok együttvéve fogy­tak 1300-zal vagyis 1*9 %-kal. Gömörben a katho­likusok szaporodtak 23.000-rel vagyis 37 %-kal, a protestáns összlakosság fogyott 3] .000-rel vagyis 16 %-kal. Pest megyében a katholikusok szaporod­tak 413.000-rel vagyis 117 %-kal, a reformátusság szaporodott 67 %-kal. A katholikusság javára itt is van 50 %. Fényes Eleknek 1830-ban kelt statiszti­káját véve alapul kimutattam ott azt, hogy a Dunántúlon volt katholikus 1,430.000, 1910-ben pedig 2,386.000, tehát a szaporodás 950.000. Ke­formátus volt a Dunántúlon 1830-ban 317.000, 1910-ben 330.000, szaporodásuk tehát 15.000,vagyis a katholikusok 67 %-ával szemben 4*9 %. Ebből, t. Nemzetgyűlés, én csak egy tényt vontam le, azt az örvendetes tényt, hogy a katholi­kus népességben ez a nemzetrontó betegség, még nem tudott olyan erőre kapni, hogy a természetes népszaporodásnak jelentékeny akadálya és gátja legyen. Nekem jogom van ahhoz, hogy ennek örül­jek és örülök is neki az ország és az állam szem­pontjából. Nincs jogom örülni és egy percig sem örültem és nem is fejeztem ki erre vonatkozólag egy halvány gondolatot sem, hogy ez nincs minden felekezetnél ugyanilyen fokban igy, hanem ellen­kezőleg, ott is és már azelőtt itt a Házban is fel­szólítást intéztem mindazokhoz, — és akkor akadt egynéhány ember, aki cinikusan megmosolygott engem, — akiknek módjuk van arra, hogy a nép er­kölcsére befolyást gyakoroljanak, tehát a papokat, tanítókat felekezet nélkül, hogy szálljon síkra min­den intelligens ember, mindenki, akinek módjában van, szálljon sikra minden család, ez ellen a be­tegség ellen, mert a magyar nemzetnek mai állapo­tában nemcsak erkölcsileg kell erősödnie, hanem nekünk szaporodnunk kell fajunkban is, mert hiába vannak nekünk történelmi jogaink, ha nem lesz senki, aki ezeket érvényesítse. Rassay Károly : Szociális kérdés ! Haller István : T. képviselőtársamnak nincsen igaza és örülök, hogy ezzel a közbeszólással figyel­meztet engem. Ez a probléma nem szociális kérdés, nagy tévedés azt hinni. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, mint­hogy már figyelmeztettem volt, hogy igen eltért a személyes megtámadtatás keretétől, szíveskedjék a személyes megtámadtatás keretén belül meg­maradni és egyéb fejtegetésektől, amelyek e tárgyra vonatkoznak s amelyről a képviselő urnák lesz módjában még szólani, szíveskedjék tartóz­kodni. Az igen t. képviselő ur személyes kérdésben kért szót ; méltóztassék szigorúan ehhez ragasz­kodni ; ha a t. képviselő ur a tárgytól eltérve, a személyes kérdésen túlmenne és nem tartaná ma­gát elnöki figyelmeztetésemhez, — amennyiben ez most már másodszor történnék meg, — kénytelen volnék a szót megvonni. Haller István : Bizonyos megtámadtatás Rassay Károly t. képviselőtársam közbeszólása

Next

/
Oldalképek
Tartalom