Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
82 A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. Kéthly Anna : Ez körülbelül olyan, mintha a tüzérnek azt mondanák, hogy vegyen egy ágyút és önállósítsa magát, (Elénk derültség jobb- és balfelöl. Taps a baloldalon.) Kuna P. András: Ezt jobban megtehetik a szociáldemokraták ! (Zaj.) Szijj Bálint : Csakhogy azt lehet házilag csinálni, de ágyukat nem ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! ; Kéthly Anna: Meg.kell nézni a textilgyárak vagy a vegyészeti ipar: munkabéreit, általában azokat az üzemeket, ahol nőket vagy esaknem kizárólag nőket foglalkoztatnak és akkor meglátják, mily nagy szükség van arra, hogy a női munkát nemcsak ezen, de más téren is a legmesszebbmenő védelemben részesitse &z állam. Az állami munkaközvetítőnek 1921. évről szóló jelentése azt mondja egy halyen, hogy a munkabérek közléséről helyszűke miatt le kell mondania.. Meg kell itt jegyeznem, hogy valószínűleg nem a helyszűke volt ennek az oka, hanem a munkabéreknek közlése oly izgató téma, az olyan lázítás volna, hogy az állami munkaközvetítő emiatt valószínűleg a rendtörvény rendelkezései alá kerülne. Azt a tömegnyomort, amely ma megvan kétségtelenül és tagadhatatlanul, nemcsak annak az osztálynak szempontjából kell nézni, amely ezt a nyomort és szenvedést tűri, hanem az egész államnak, az egész állami rendnek szempontjából, mert azokat a hatásokat, amiket ez a tömegnyomor előidéz, semmiféle rendtörvénnyel elfojtani nem lehet, (Ugy van ! balfelől és a szélsőbaloldalon.) épugy,m int ahogy a farkas sem jön be az erdőből, ha van neki ott kinn ennivalója, csak az „éhség kergeti be a városba. Szijj Bálint: Mégis ott ül előtte a Farkas! (Derültség.) Kéthly Anna: Minden józan megfontolás amellett szól, hogy meg kell szüntetni ezeket az állapotokat, mert nem lehet arra a nagyon kényelmes álláspontra helyezkedni, amit a múltkor hallottunk valakitől, hogy ez kizárólag a keresletnek és kínálatnak kérdése. Mert ha valaki, az erősebb fél, a maga gazdasági hatalmával egyszer annyira visszaél, hogy másoknak exisztenciáját fenyegeti, •akkor állami érdek és állami jog a közbelépés. Szilágyi Lajos : Állami kötelesség ! Kéthly Anna." Különben is azt a semlegességet, amit ebben a kérdésben oly nagyon hangsúlyoznak, nem látom sehol és senki, aki munkáskérdéssel foglalkozik, nem látja, mert az a semlegesség csak papiroson, csak szóban van meg. A valóságban azt tapasztaljuk, hogy csak az egyik részen mutatnak jóakaratot, mert a másik oldalon minden jóindulatot minden eszközzel ledorongolni igyekeznek. Hiszen nem is kell semmi egyébre rámutatnom, mint az indemnitási vita során sokat kritizált rendtörvényre, amely újból nem akar és nem is fog egyebet csinálni, mint hogy a kezén-lábán megkötözött munkásokat ki fogja szolgáltatni . azoknak, akiknek ez a kézen-lábon való megkötözés nagyon jó alkalom lesz arra, hogy a hetedik bőr j | után a nyolcadikat is lehúzzák róluk. Már pedig valamennyiünknek érdeke, hogy ilyen állapotok ne legyenek. Nemcsak nekünk, nemcsak ennek a kis csoportnak, hanem valamennyiünknek, az egész nemzetnek, az egész országnak érdeke ez, hiszen a jól díjazott munkásság, a jól kereső munkásság mint fogyasztó is sokkal jobban számba jöhet, (Ugy van/ Ügy van!) és mint vásárló is sokkal fogyasztóképesebb lesz. Ha pedig az egyik oldalon a munkásság, főleg pedig a munkásnőknek keresetét annyira leszorítjuk, hogy a falat kenyéren kívül egyébre nem jut nekik, akkor súlyosan vétünk az egész állam érdeke, az állam összességének, összes lakosságának érdekei ellen. A lelkiismeretes szociálpolitikusok különösen a nők munkaerejének kihasználásában látnak sérelmet, merttudják, hogy a jelen anyáinak elpusztulásával elpusztították a jövő nemzedéket is. (Ugy van! Ugy van!) Sápadt, beteg, rosszul táplált nők nem képesek oly generációt a világra hozni és felnevelni, amely életképes legyen, vagy ha felnőnek is gyermekeik, nagyon rövid ideig lesznek munkaképesek, és azután mint rokkantak, mint betegek, mint nyomorultak az állam terhére fognak esni, az állam költségeit fogják szaporítani s kórházakat, betegházakat s általában olyan intézményeket fognak megtölteni, amelyeket az államnak kell eltartani. Ez oly óriási megkárosítása az államnak, amit pénzben még hozzávetőlegesen sem tudunk felbecsülni. Ezért azokat az anya- és csecsemővédelmitörvényeket/amiket e vita folyamán odaát is nagyon erélyesen sürgettek, most már legalább a huszonnegyedik órában valóban meg kellene valósítani. Rassay Károly : Hozzák ide őket ! Kéthly Anna: Ha a munkásnő munkába áll s anya lesz, és gyermekét a világra akarja hozni, hol talál itt elegendő szülőotthont, hol talál itt elegendő helyet arra, hogy ennek a szent kötelességnek eleget tehessen ? Ami van, az olyan túlzsúfolt, hogy még a tizedrészét sem tudj'a befogadni a reászorul óknak. Nem. tudja befogadni azokat, akik erre rászorultak, — már pedig igen sokan vannak, már azért is, mert ma künn orvost, szülésznőt hivatni olyan anyagi megterheltetést jelent, amit egy munkáscsalád nem fog elbírni. Azonfelül gondoljuk meg azt is, hogy azt a tisztaságot, azt az ápolást, amelyet ebben az időben, ebben a kritikus időben minden nő részére megkövetelhetnénk, meg kellene követelnünk, otthon nem tudjuk neki megadni, a munkáscsalád szűkös viszonyai között, a munkáscsalád rossz, egészségtelen hajlékában. Arra a munkásnőrj, aki ebben a helyzetben van, az anyasági védelmet a legmesszebbmenőén ki kellene terjeszteni, és akkor, amikor itt beszélünk a munkásbiztositó autonómiájáról, amikor követeljük azt, hogy a munkásbiztosító intézetet adják vissza rendeltetésének és azoknak, akik azt megteremtették, akkor főleg ezekre a kérdésekre gondolunk, akkor főleg ezekre a fel[ adatokra gondolunk, amelyek ott nagyon jó kézben
