Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. 83 volnának, és amely feladatokat ott horderejűkhez méltóan intéznének el. Az anyasági védelmet követeljük és kivánjuk törvényben biztosítani, olyanformán, hogy az a szülőnő az előtt a szülés előtt már legalább olyan időben hagyhassa abba a munkát, hogy meg legyen védve ő maga is meg a magzata is az utolsó hetek­ben a nehéz munka végzésének a következményei­től. Ezeket a kötelességeket nem háríthatjuk át a magánmunkaadókra, ezeket a kötelességeket az államnak kell elvégeznie. Ha pedig az állam ezt magára, veszi — mint ahogy magára is kell vennie — akkor ezt megfelelő törvénnyel kell elintézni. Az a munkásnő nem azért dolgozik a szülés előtti utolsó óráig, mert neki az a munka talán valami nagy mulatság volna olyan állapotban, hanem azért dolgozik, mert neki arra az utolsó krajcárra is szüksége Van, amelyet abban az utolsó órában keres. Meg kell őt kimélni attól, hogy az utolsó heteket munkában töltse, és megfelelő anyasági segélyt kell neki biztositani erre az időre. Ugyan­csak az utána következő időre biztositani kell neki a szoptatási segélyt, mert azt mindenki tudja, — és aki nem tudja, az kérdezzen meg szakértő or­vosokat — bogy mit jelent az, ha az anya maga táplálhatja gyermekét, hogy a gyermek ellenálló­képessége szempontjából mint jelent, hogy ha a gyermeket nem rossz tejen, nem mindenféle mes­terséges táplálékon nevelik, hogy mit jelent tehát annak a gyermeknek a későbbi munkaképessége szempontjából, ha anyatejen nőtt fel, ha az anya maga táplálhatta őt addig, ameddig arra neki szüksége volt. Azután ezeknek a munkásnőknek, akik kény­tel ének a munkát végez ni, kény tel ének dolgozni, — azért, hogy ezt a munkát el is végezhessék nyu­godtan és ugy, ahogy el kell végezniök — szük­ségük van arra is, hogy nyugodtak legyenek afelől, hogy azok a gyermekek, akiket otthonhagyni kénytelenek, az alatt az idő alatt, amíg a szülők távol vannak, jó helyen, jó ellátásban és jó gon­dozás alatt vannak. E célból szükség van olyan intézményekre, amelyeket az államnak, a városok­nak és a községeknek kell felállítaniuk, amelyekben ezek a gyermekek ez alatt az idő alatt minden er­kölcsi és testi veszélytől meg vannak védve. Szük­ség van arra, hogy gyermekotthonokat állítsanak fel mindenütt az iskolásgyermekek részére és azck részére is, akik még nem járnak iskolába. Szükség van arra, hogy az elhagyott gyermekekről az állam az eddiginél nagyobb mértékben gondoskodjék, mert most ugy áll a helyzet, hegy a magyar gyer­mekvédelem, a magyar gyermekmenhely, amely valaha európai hirü volt, (Ugy van!) amellyel valaha büszkén dicsekedhettünk a külföld előtt, az anyagiak hiányában ma már teljesen lerongyo­lódott, lezüllött. Mindenre van pén?, csak ezekre a dolgokra nincs. (Egy hang jobbfelől : Dehogy van mindenre !) És azt látjuk, hogy a magyar gyermekmen­helyről, amely — mint ahogy az előbb mondtam — mintaintézmény volt, ebben az értelemben ma már nem beszélhetünk ; sőt azt a jelentést tettetegnap. előtt a főváros közigazgatási bizottságában a tiszti főorvos, hogy mig idekünn a városban a gyermek­betegségeknek, a vörhenynek és a kanyarónak halálozási arányszáma meglehetősen alacsony, addig benn a gyermekmenhelyen ugyanezeknek a beteg­ségeknek a halálozási arányszáma tiz-huszszorosan nagyobb, mint künn a városban. Farkas István : Hallatlan ! Ez gyermekvéde­lem, faj védelem ! Kéthly Anna." Ez azt jelenti, hogy odabent a gyermekmenhelyen nincsenek meg az anyagi esz­közök ahhoz, hogy ezeket a gyermekeket ugy el­lássák, amint ezek az elhagyott gyermekek arra rá vannak utalva, nincsenek meg azok az eszközök e gyermekmenhelynek rendelkezésére, amelyekkel a maga feladatának eleget tehessen. Egy olyan gyermekmenhelyben, amelyben csak háromszáz gyermekre van férőhely, 1500 gyermek van Össze­zsúfolva. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez az egyet­len szám bizonyíthatja azt, hogy valami nincs rendben. T. Nemzetgyűlés ! Az elébb beszéltem azok­ról a szomorú viszonyokról, amelyek a munkás­lakások körül vannak, beszéltem arról a helyzetről, amelyben a munkáscsaládok odakünn élnek, most újból vissza kell térnem erre a kérdésre. A lakásínség a háború óta mindig erősebb és eiősebb lesz. Hiszen nem kell egyébre rámutat­nom, csak a vagonlakókra, akik ma is még elég szép számmal vannak itt Budapesten, és az ország­ban is, amerre az ember vonaton megy, minde­nütt találkozik velük ; és nem tudjuk megcsinálni, nem tudjuk elintézni azt, hogy ugy ezek lakást kapjanak, mint azok számára is megfelelő laká­sok építtessenek, akik ma a lakásoknak nevezett bűzös, piszkos putrikokban laknak. Tiszta, vilá­gos és egészséges lakásokat követelünk, és ennek eleget kell tenni a jövő nemzedék érdekében, eleget kell tennünk azok érdekében, akikért mi itt valamennyien dolgozunk, akiknek számára meg akarjuk menteni ezt az országot. Mert ha ezeket az állapotokat örökségül hagyjuk reájuk, akkor olyan szomorú és keserves örökséget ha­gyunk nekik hátra, amelyért ők mireánk csak átkot tudnak szórni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az állami lakásépitkezési akciónak végre egy­szer komolyan meg kellene indulnia, és ha annyi minden egyébre van pénz, erre is kell hogy legyen. Hogy mire van, azt nem tudom, mert költség­vetést nem kapunk, nem tudjuk és nem látjuk tehát, hogy hol lehetne okos és észszerű megtaka­rításokat eszközölni, de tudjuk, hogy van pénz, és tudjuk, hogy lehetne megtakarításokat is esz­közölni, és ezeket a megtakarított pénzeket ezekre az intézkedésekre, ezeknek a feladatoknak meg­oldására kellene fordítani és felhasználni. Mert ha ilyen lakásokban fognak élni a mukások, ha gyermekeik megfelelő intézmények, gyermekottho­nok, napközi otthonok hiányában az utcára van­nak kidobva, ha a munkásság nem talál otthoná­ban semmi örömet, mert nem is találhat, akkor 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom