Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

 nemzetgyűlés 80. ülése îi nyomorúság ellenszereit. Szerinte legalább igen hathatós ellenszere lesz az úgynevezett nyugtalanságoknak és a nyugtalanságok kitörésének — mint ahogy a belügyminister ur irta egyik minapi hírlapi cikkében — a rendjavaslat. Erről a javaslatról már beszéltek ezen az oldalon, és biztosithatom a ministerelnök urat, még nagyon sokat fognak beszélni. Peidl Gyula : Amig visszavonják ! Várnai Dániel : Arról is biztosit hatom a ministerelnök urat és az egész kormányt, hogy a rendjavaslat ellen minden rendelkezésünkre álló alkotmányos és törvényes eszközzel küzdeni fogunk, mert az a szándékunk, hogy megmentsük tőle az országot és megmentsük az ország hirnevét. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi LajOS : Ebben az egész ellenzék egységes ! Várnai Dániel: A rendjavaslatot —minthogy később úgyis lesz róla szó —nem akarom részletesebben bonekés és kritika alá vonni, de már most el kell róla mondanom, hogy ez a javaslat, ugy amint beterjesztették, és amint javítani akarják, ugy amint fúrni-faragni hajlandóság van rá, a paragrafusokba szedett könnyelműség, az osztálygőg és elbizakodottság, a paragrafusokba szedett rosszhiszeműség és a paragrafusokba szedett lázadás egy olyan nép szabadsága ellen, amely politikai érettsége és az ország érdekében hozott áldozatai következtében már reges régen megérdemelte volna a politikai jogok teljességét. Most itt van a rendjavaslat, mint a legszebb ajándék és legszebb megvalósítása azoknak az Ígéreteknek, amelyekkel az első Bethlen-kormány jött és amelyekkel a nemzetgyűlésen bemutatkozott. A két bemutatkozás között nagyon sok idő telt el, a kormány szép Ígéretei azonban azonosak maradtak. De mennyiben hajtotta végre a kormány ezeké az ígéreteket ? Ha csak a rendjavaslat szempontjából nézzük a dolgot, szociálpolitikát igért és nem azt, hogy minden magyar nőt és férfit sztrájktörésre fog kényszeríteni 18 évtől 50 esztendeig a magyar munkásosztálynak a kenyérért vivott szabadságharca ellen ; munkát igért a kormány, olyan munkát, amelyből mégis lehet élni, és a munkából nem munka lett, hanem közigazgatási dologház. Közszabadságokat igért és nem távirati cenzúrát és sajtóbilincseket. Megígérte, hogy tiszteletben tartja a lelkiismereti szabadságot és ehelyett aggályosnak bélyegez mindenkit, aki él az országban és nem a kormánynak él. A kormánynak és minden egyes támogatójának látnia kell, hogy a rendjavaslat hatása és a rendjavaslat következtében előállott jogos felháborodás nem maradt meg ebben az országban, mert nagyon éles visszhangja támadt a megszállt területek magyarságában is. A megszállt területek magyarsága nagyon jól látja azt, hogy ez a javaslat támadás a magyar nép önérzete és becsülete ellen, olyan támadás, amely mindenre alkalmas, csak épen országépítő munkára nem. Es ezt a felfogását az elszakitott területek magyarsága nem f

2S. évi január 9-én, kedden. 59 I rejtette egy pillanatig sem véka alá. A szociáldemokrata párt karácsonyi kongresszusán Borovszky Géza, a cseh-szlovák nemzetgyűlés egyik szociáldemokratapárti tagja, a cseh-szlovákiai magyar szociáldemokrata párt nevében kijelentette és szinte kétségbeesve kiáltotta felénk, hogy a demokrácia és a kisebbségi jogok védelmében minden erőfeszit és és követelés megtörik a cseh kormánynak azon a kijelentésén, azon az egyre visszatérő válaszán, hogy: Mit akartok tőlünk, nézzetek Magyarországra, mit csinál ott a magyar kormány a magyar néppel. Azonban nemcsak Borovszky képviselő volt az, aki rámutatott a rendjavaslat ilyen hatására, hanem megnyilatkozott ebben a tekintetben Földessy József komáromi képviselő is, szintén a cseh-szlovák nemzetgyűlés tagja, aki egyik hírlapi nyilatkozatában azt mondotta, hogy a rendtörvénynek messze Magyarország határán túlmenő jelentősége van, legelsősorban az utódállamok magyarságára nézve (olvassa) : »Ez a törvény nekünk, a magyar munkásság vezetőinek újra megnehezítené helyzetünket a kisebbségi jogok védelmében . . .« Azt mondja továbbá : »A rendtörvény csak arra alkalmas, hogy a faji összetartás kötelékeit szétvágja és az óhaza iránti természetes szimpátiánkat elsorvassza. Ezt mi innen Bethleneknek oly őszintén mondjuk meg, mint amilyen hamisan állítják be Bethlenek itteni exponensei a munkásság hangulatát. Hogy lehessen szimpátiát kelteni egy olyan rendszer iránt, amely ugy látszik, örök időkre a szabad szó elnyomására, bérmozgalmak letörésére, kényszermunkáltatásra rendezkedik be, amely a gyülekezési és szervezkedési jogot, mint az állampolgári jogok legelemibb szabályait megsemmisíti és a szükséges demokratikus evolúció lehetőségét megakadá] yozz a. Ha azonban volnának a túloldalon olyan elfogulatlan képviselő urak, akik azt mondanák, hogy ezek a nyilatkozatok nem érvényesek, ezek a nyilatkozatok nem lehetnek illetékesek, mert mind a kettőt szociáldeomkrata képviselő tette . .. Kuna P. András: Ugy van! A nemzetköziek hirdetik. Rothenstein Mór: Felébredt ! ? Várnai Dániel : . . . azok számára idézni fogok egy polgári lapot, nem Cseh-Szlovákiából, hanem az ország .más elszakitott területéről, Erdélyből, A Temesvári Hirlap című lap december 14-iki számában igen előkelő helyen, vezércikkben foglalkozik a rendtörvénnyel »Magyarország dolgai« címmel, tehát fontosnak tartja, hogy amit mond. azt mindenütít meg is hallják. Azt mondja a Temesvári Hirlap, tehát polgári megnyilatkozás (olvassa) : »Sem Magyarországon, sem másutt még nem volt példa, ilyen törvényjavaslatra. A törvényjavaslat a polgárok személyes szabadságát egyszerűen állami tulajdonnak akarja tekinteni. A szabadságjog kezelését a kormányközegek diskrecionális hatáskörébe utalja át s kimondja, hogy a levél, a távirat és a telefon cenzúrázható. Kodifikálja, hogy az aggályra okot adó személyek rendőri fel-