Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

60 À nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi janwir 9-én, kedden. eredmények állanak elő azok a helyzetek, azok a " gazdasági viszonyok, amelyekben a dolgozó néposztály valósággal fuldoklik. A drágaság tekintetében az igen t. minisàerelnök urtett egy elhatározó nagy lépést még szeptemberben. Volt kegyes kijelenteni, hogy Magyarország a legolcsóbb ország. Sajnos, azóta a viszonyok alaposan rácáfoltak a ministerelnök úrra, s egyetlen tünet sincs, amely a ministerelnök urat igazolta volna. Ha csak nem akarja önmagát ámítani a ministerelnök ur, el kell ismernie, hogy mióta ő azt a nyilatkozatot tette, hogy a legolcsóbb ország Magyarország, azóta a viszonyok alaposan megváltoztak, annyira megváltoztak, hogy Magyarország lett azóta a legdrágább ország ; de nemcsak azóta, hanem azelőtt is az volt, csakhogy a ministerelnök ur számára nemcsak a választási atrocitások, hanem a szörnyű drágaság jelenségei is, ugy látszik, csak optikai csalódás. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) T. Nemzetgyűlés ! A drágaságot nagyon alaposan, egy nagyon erős hullámmal lökte előre a kormánynak az az intézkedése, amellyel a lisztellátást illetőleg megvonta a hatósági támogatást. Erről a kérdésről, a hatósági támogatás megvonásáról és visszaállításáról a minap az egyik bizottsági ülésen, ha jól tudom, a közgazdasági és közigazgatási bizottság ülésén tárgyaltunk egy javaslatot, amely a lisztellátást továbbra is biztosítani kívánja, de csupán a köztisztviselők részére. Azon a bizottsági ülésen meglepetésemre Csontos Imre és sokorópátkai Szabó István képviselő urak a liberalizmusnak olyan heves bajnokaikéná mutatkoztak be, a liberalizmusnak kvint esszenciáját, a manchesteri liberalizmust annyira védelmezték, hogy nekem nem áll el a szemem, szám, mert egészentermészetesnek tartom, hogy, amint a gabonaforgalomról, a gabonaforgalom szabaddátételéről és szabadonhagyásáról van szó, ez a konstruktiv Csontos Imre egyszerre destruktív liberális lesz. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csontos Imre: Ez nem igaz ! Várnai Dániel : Azt mondta, hogy az állam ne avatkozzék bele a termelésbe, ne avatkozzék bele még akkor sem, ha olyan szomorú viszonyok állanak elő, mint a háború alatt és a háború után. Csontos Imre: Újból rekvirálni kellene talán ? Erdélyi Aladár: Nem ezt mondta, hanem azt, hogy ha a gabonát maximálják, maximálják az iparcikkeket is ! Propper Sándor : Talán bízná Csontosra ! Csontos Imre ; Aki hazudik, az szégyen ! Elnök : Csendet kérek ! Várnai Dániel : A kötött gazdálkodástól az államnak vissza kell vonulnia, ámde ez a visszavonulás olyan heves tempót vett épen a túloldal befolyása következtében, amely valósággal katasztrofálissá tette a dolgozók helyzetét. Annyira nehézzé tette a kenyérellátást, hogy a képviselő urnák, ugy látszik, fogalma sincs róla . . . Csontos Imre: Jobban, mint magáak ! Várnai Dániel : . . . mert különben nem kérte volna, nem kardoskodott volna amellett, hogy a szabadforgalom maradjon meg a gabona- és lisztellátás tekintetében. Csakhogy ez az alkalmi liberalizmus nem sokat segít és nem sokat lendít rajtunk. A drágaságot rettenetesen növelte a lisztellátás megvonása ; növelte azért, mert a piac már előre eszkomptálta azt a bekövetkezhető, de nem teljes mértékben bekövetkezett eseményt, hogy a lisztellátás következtében emelkedni fognak a munkabérek. Igaz, emelkedtek a munkabérek, de a drágaság megelőzte a munkabérek emelkedését, megelőzte oly mértékben, hogy a munkabérek még ma is cammogva, mérföldekkel, évtizedekkel mennek a drágaság után. Augusztusban egy öttagú munkáscsaládnak egyheti kenyérellátására 1200 koronára volt szüksége. Akkor nagyon sok betanított munkás és napszámosmunkás dolgozott az iparban és a mezőgazdaságban, aki nem kereste meg hetenként az 1200 koronát sem. Hogy ebből az 1200 koronából mennyi lett ma, azt hiszem, ha 50 vagy 70%-nyi emelkedést csapok hozzá, még nem mondtam sokat, a munkabérek terén ellenben ezek az emelkedések nem láthatók. A munkabérek terület én — amint tegnap egyikt. képviselőtársam kifejtette — egy meglehetősen erőszakos diktatúra uralkodik, amely állandóan gátjául szolgál annak, hogy munka és tőke megértsék egymást ezen a területen, és ha nem is parallel haladjon a munkabér a drágasággal, de legalább ne mérföldekkel a drágaság után. 70—100 %-os emelkedések történtek, — hiszen a drágasági indexszámok ezt csalhatatlanul mutatják — ellenben a munkabérek tekintetében az emelkedés a drágaság emelkedéséhez képest elenyésző csekély. A bizottságban mindezeket előadtam, a t. kormány azonban nem honorálta kérésemet és nem óhajtotta belevenni az ellátandók közé a munkásságot, a kereskedelmi alkalmazottakat, valamint a mezőgazdasági munkásság legnagyobb részét sem. Nem akarta belevenni, mert ugy látszik, nincs szándékában megteremteni a lelkek konszolidációját, amint azt Eőri -Szabó Dezső képviselő ur olyan szépen mondta és amit olyan elsőrangú feltételnek tart az ország lábraáilitása tekintetében. Azt a keserűséget, amely a lisztellátás megvonása óta é] a tömegek szivében, a kormány nem óhajtotta lokalizálni. Gazdasági téren ezek igen szép eredmények, és ha ezeket tárja elő a kormány, akkor idejöhet és azzal a naiv közvetlenséggel, melyet az indemnitási törvényjavaslatban megnyilatkoztat, valóban kérheti az országnak és az egész nemzetgyűlésnek a bizalmát. A kormány azonban épen ellenkezőleg cselekszik, a kormány politikája politikai, társadalmi és gazdasági téren egyformán ennek épen ellenkezője. Csak ezért történhetik az, hogy a kormány egészséges szociálpolitika helyett politikai és közigazgatási téren keresi a társadalmi és gazdasági