Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. Elnök : Kérem, én a képviselő urat egyáltalán nem kívánom szólásszabadságában korlátozni, csak arra figyelmeztetem, hogy mcst az indemnités tárgyalásáról van szó. Ne méltóztassék a saját személyes ügyeivel foglalkozni, mert nem személyes megtámadtatás címén kért szót. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Közigazgatásról van szó !) Csendet kérek, képviselő urak ! Nagy Ernő : Én a legnagyobb fokú bizalmatlansággal vagyok az egész ministerium hánt és indokclni is akarom, hogy miért. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezt a magam esetével tudcm legjobban indokolni és azzal, ha rámutatok arra a rettenetes helyzetre, amelyben a magyar közigazgatás ma van, a kurzus érájában. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez a leveldi Kozma György, aki ezidőszerint vármegyei másedíőjegyző Bereg vármegyében és a gabonagyüjtő kormánybiztosságnak vezetője Nyíregyházán, megtudta, hogy az az ember, aki állítólag közvetítette a 20.000 koronát köztem és •Kutkafalvy Miklós között, nagy szegénységben van. Jelentkezett nála és tudtára adta, hogy menjen le Nyíregyházára, majd ad neki állást. Ezt a szegény szerencsétlen embert rávette arra, hegy oly képen valljon, hogy Nagy Ernő a barakk tárgyaiból többet átadett neki, zsákokat, ponyvákat, stb, mintegy 20.000 korona árát, miket ő azután Kutkafalvynak adott át. (Zaj.) Ebből per lett a sátoraljaújhelyi törvényszéknél, azonban azok, akiknek benne kellett volna maradniok, szépen kibújtak, ellenben Bay Gábor munkácsi veit pclgáimester, aki teljesen ártatlan ebben a dologban, csak hallotta, hogy mit beszélnek és ezt tovább adta, nagyon is megjárta. Kutkafalvy ellene ment. Es a tárgyaláson az az ember, akit leveldi Kozma György ur felbujtatott, beismerte, hegy ő igenis ezt vallotta, ezt vétette a jegyzőkönyvbe, de ezt csak azért tette, mert Kozma György állást ígért neki arra az esetre, ha ilyenformán vall. (Zaj a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv : Szóval hamistanuszerzés ! Nagy Ernő : Igenis, hamis adatokat mondott a jegyzőkönyvbe. Ennek alapján az újhelyi törvényszék Bay Gábort, aki jóhiszeműen ugrott bele ebbe a dologba, nagyon súlyosan megbüntette. Ez az egyik fontos vád abban a határozatban, amelynek alapján a belügyministerium alkalmasnak vélte, hogy engem állásomból elmozdítson, illetőleg nyugdíjazzon. (Zaj.) A harmadik vád az — csak a főbbeket említem meg, — hogy a zánkai fatermelést átjátszottam a zsidók kezére. (Derültség zaj.) Ennek a története pedig az, hogy Bereg vármegye Zánkán gróf Schönborntól egy erdőt vásárolt. (Zaj. Halljuk ! Halljuk/) Mikor én alispán-helyettes lettem, a zsidók tényleg bejöttek és kérték, hogy adjam át ezt az üzemet, mert a vármegye ráfizet arra. En kijelentettem, hogy nem adom át, mert ugy hiszem, hogy a leghelyesebb irányban tudom vezetni évi január hó 19-én, pénteken. 157 az egész üzemet és hasznot tudok szerezni ebből a vármegyének, el tudom látni fával Beregszsász városát és a vármegyeházát. A vörösök átvették ezt a faüzemet, sőt a csehek is átvették. Ebben a fegyelmi határozatban, mégis az van, hogy én átjátszottam azt a zsidók kezére. Ilyen igaz tehát a harmadik állítás is. Az a vád is volt ellenem, hogy én a vöiősöket, amikor ellenforradalmat csináltunk Beregszászban és azok elszöktek, visszahoztam Ujhelyből. Hát itt véletlenül az eredeti okiratokká] tudcm igazolni ennek az egész dolognak történetét. Szabó István (sokorópátkai) : El hisszük ! (Zaj.) Nagy Ernő : Itt van Stépán Ágoston Ruszkakrajna volt kormányzójának igazolványa, amely engem teljesen igazol ebben a dologban. Engem ugyanis a vörösök felhoztak ide Budapestre (Felkiáltások jobbfelől : Ezt is hallottuk már !) és Stepán Ágoston, mint régi ismerősöm, Kutkafalvyval együttesen kiszabadított. Azt is beszélték, hogy én Kor vinKl ein Ottóval voltam összeköttetésben. Nagyon természetes, hogy igen hangzatos volt belehajítani a közvéleménybe ezeket a dolgokat. Ök nem tudták azt, hogy nekem történetesen a kezembe jutottak ezek az eredeti okiratok, amelyeket a vörösök felvettek, mikor visszatértek. Â kezemben van nevezetesen több jegyzőkönyv arról, hogy Perczel Aladár, Gulácsy Istvánnak a sógora huszárszázados, aki Nyíregyházán szolgál, aki ellenem ezeket a feljelentéseket tette, milyen vallomást tett a vörösök előtt. Méltóztassék/csak meghallgatni. Ez a Perczel Aladár feljelentett engem a budapesti ügyészségnél is ezeknek a vádaknak alapján. Perczel Aladárral a vörösök a következő jegyzőkönyvet vették fel Beregszászon, (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) (olvassa) : »Perczel Aladár, 29 éves, a debreceni 39. számú hajdú-bihari vörös hadosztályban teljesített tényleges katonai szolgálatot, ahol április 16-án hét napi szabadságra jöttem Beregszászban lakó feleségemhez. Folyó hó 21-én értesültem arról, hogy nagy zűrzavar van a városban és Nagy Ernő vette át a hatalmat. A nagy zűrzavar láttára én is a vörös őrségre mentem, ahol egy revolvert vettem fel a fegyverek közül és ezzel eltávoztam. Ekkor értesültem, hogy Nagy Ernő vette át a hatalmat s mivel láttam, hogy a vörös hadsereg tagjait, amelynek én is tagja vagyok, letartóztatják« — . . . t. í. hogy én tartóztatom le — »hazamentem feleségemhez a Széchenyi utcába« En ezt at. urat feljelentettem és a hadosztálybíróság azt a határozatot hozta, hogy Perczel ur igen derék ember és mivel nekem ilyen bűneim vannak, ezért nem lehet megbüntetni. Először is ez a tisztelt Perczel ur, hogy engem beáztasson a vörösek előtt, mikor fogva voltam a beregszászi fogházban, azt mondotta, hogy én a vöröseket elfogattam. Pedig ebből egy szó sem volt igaz, mert hiszen a vörösek elszöktek. Leszek bátor felolvasni még egy második ok-