Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

458 A nemzetgyűlés 87. illése 1923. évi január hó 19-én, pénteken. mányt is. Ezt Weisz Menyhérttel vették fel a vörösök, mikor bejöttek (olvassa) : »Weisz Menyhért, 29 éves, beregszászi lakos, tanú figyelmeztetés után előadta : Folyó hó 21-én délután fél négy órakor a direktórium visszahagyott további intézkedés végett. Telefonintézkedés közben »add meg magad» kiáltásra megfordultam és látván Nagy Ernőt, maniichert nekem szegezve, megadásra kényszeritett. Kértem őt, hogy elvtárs, én rokkant vagyok, azt mondta, semmiféle elvtárs, hanem takarodj, és vállam megragadva, kidobott a kint levő Bálintházi Jenőnek és Hasskónak, azt mondta, hogy csukjanak le. Nagy Ernő valamiért visszafordult, amikor Hassko elvtárs azt mondta, hogy lógjak meg, azaz szökjek meg.« Ez a Hasskó, aki most a nyiregyházi pénzügyigazgatóságnál fogalmazó és aki beregmegyei közigazgatási gyakornok volt, — megjegyzem, én hoztam oda Kutkafalvyval — ez a Hassko ellenem vallott, hogy én nagy barátságban voltam a vörösökkel és ő hallotta, mikor beszéltem ; ez a Hasskó azt az illetőt, akit én becsukatni rendeltem, megszöktette és el is szökött. Ezzel szemben hogy állunk a beregi dolgokkal ? (Derültség.) Huszár Károly: Ezt mi is szeretnénk tudni ! Pikler Emil : Mi van Gulácsyval ? Nagy Ernő: Van ott egy Sipos Géza nevű tiszti főügyész, aki Kutkafalvy és én vittem be főügyésznek, aki nagyon hűségesen szclgált és aki mint az itt felvett jegyzőkönyv igazolja, a direktórium elnökének egy előterjesztést tett a gróf Schönbcrn-birtok szocializálására vonatkozólag. Sipos Géza helyettes tiszti főügyész . . . Peidl Gyula : Jó hazafi ! Nagy Ernő: ...jó hazafi, hogyne, kurzusbeli ! Ez a Sip« s Géza Írásban is beadta ezt a memorandumát a direktórium, elnökének, hogy miként kell felosztani a Schönborn-birtokot. A direktórium elnöke nem. tudta lerázni a nagy ajánlkozást, mert reggel, délben, este mindig ott veit, hogy hadd ő menjen ki, mert ügyvédember és roppant át van hatva ezektől az eszméktől, tehát ő legjobban végre tudja hajtani a szocializálást. Ez a t. Sipcs Géza ur most nagyon természetesen a legnagyobb fehér Bereg vármegyében. Ez fogatta le a munkásokat, ez adta'a munkásokat át a románoknak, ez fogatta le a zsidókat, ez csukatta be őket, és ma is ott díszeleg Bereg vármegye közigazgatásában ! Peidl Gyula : Szóval, jó keresztény és jó hazafi ! - Nagy Ernő : A legpompásabb ! (Derültség.) Ez a Sipos Géza ur az, aki a petíciót beadta ellenem. (Egy hang jobbfelől: Akkor nagy huncut lehet! Derültség a jobboldalon.) Bizony nagy bűnt követett el azáltal, mert hazudott. Azt mondja, hogy én a vörösök alatt szolgáltam mint alispán. így fest a beregvármegyei közigazgatás. Leszek még bátor megemlíteni Péchy Szabolcs főszolgabíró urat, aki az internáló rendeletet ellenem meghozta. Ez kászonyi főszolgabíró volt, Péchy László szatmári főispánnak testvéröccse,' nagy családbeli ember. Ez a Péchy ur, mikor a Károlyi-éra bekövetkezett, felkeresett engem, hogy vigyem be a központba főszolgabírónak vagy főjegyzőnek. Rassay Károly: Mert nagyon demokratikus érzésű ember volt ! Nagy Ernő: ...mert csak ugy dagadt a demokratizmustól ! Jött a kommunizmus, akkor a direktóriumi elnöknek, Simon Mózesnek az előszobájában ácsorgott, hogy ő roppant át van hatva a kommunizmus eszméjétől, helyezzék tehát el. Meg is kapta az elhelyezést : behozták Péchy Szabolcs urat szocializálási politikai megbízott helyettesnek Beregszászba. Szuhányi Ferenc : Ez nem lehet igaz ! Ilyen nincs ! Nagy Ernő: Bocsánatot kérek, én becsületszavamra mondom, hogy ez igy van ! Itt az irás róla, ha tetszik, ezt méltóztassék elolvasni. Ez a tisztelt Péchy Szabolcs főszolgabíró azt kérdezte éntőlem, mikor elfogatott, hogy szol galt am- e a kommunizmus alatt. Könnyű volt a feleletem, azt feleltem rá, hogy én nem, a főszolgabíró ur azonban igen. De azért én voltam a vörös és kommunista, és ezek a tisztelt urak, akik hűségesen végigszolgálták a kommunizmust, ártatlanok és a legnagyobb hazafiak. Mikor ezekért én rágalmazási pert indítottam a 8 Örai Újság és egyik-másik újság ellen, akkor Gulácsy István alispán ur egyszerűen megtagadta a hozzájárulást, amit itt a nemzetgyűlésen felhoztam ; a belügyminister ur utólagosan megadta, azonban az egyikkel már elkéstem, a másikban nagyon természetesen eljárunk. Rassay Károly : A köztisztviselőnek felhatalmazásra van szüksége a rágalmazási perben és nem adják meg neki ! Jellemző ! Nagy Ernő: Ha jól emlékszem. Fábián képviselő ur és Pakots József képviselő ur hozták itt fel a Nép című kurzuslapnak cikkeit, amelyet a kormány támogatásával tartanak fenn és amely a t, túloldal Vörös Újságja, a Szózattal együtt. Rassay Károly: A szubvenciót tudjuk, sőt a főszerkesztő fizetését is tudjuk, 50.000 korona havonta. Nagy Ernő: Most nem szólok az összegről, csupán báró Weiss Manfréd esetét hozom fel. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Én ezt a Weiss Manfrédot soha sem láttam ebbemaz életben, soha nem beszéltem vele, csupán azt hallottam róla,; hogy tisztességes, szorgalmas, magát önerejéből felküzdött ember, akinek szive, lelke van. A kommunizmus alatt, amikor itt bujdostam, több munkással találkoztam a csepeli gyárból és ezek azt mondták, hogy Weiss Manfréd a munkást megértő, gyámolitó ember, a munkásoknak igazi apja vojt. Egy tisztviselője is mondta, hogy Weiss Manfréd egészen távol van azoktól a parvenüktől, akik felkapaszkodnak és — mint Rainprecht t. barátom mondta — nem birnak magukkal. Ez a Weiss Manfréd maga volt a megtestesült szerénység, a,munka mintaképe, ez az ember tehát megtette a haza, Isten és embertársai iránti kötelességét. . ~ .r.'-zz