Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
'A'nemzetgyűlés 87. ülése 1923. -nem lehet különböző szinü, nem lehet percentes, uem lehet összeragasztója kereszténynek és zsidónak, liberálisnak és nem liberálisnak, ném lehet összeragasztója becsületesnek és becstelennek, tolvajnak és bírónak ! Nem ! Nekem az a felfogásom, hogy a kereszténység csak egy lehet; kizárólagos. Ezért én vagyok a legnagyobb mértékben ellene annak, hogy a keresztény küzdelmet valaki csupán politika kedvéért folytassa, és hogy a keresztény irányzatot, különösen azt, amelyről most az országban beszélünk, politikai kereszténységnek nevezze el. Tisztelt Nemzetgyűlés! A magam részéről nagy élvezettel olvastam el töbször Gömbös Gyula t. barátom beszédét, amelyet a faj védelem érdekében mondott. A hivatalos statisztikai adatoknak az a tömege, amelyet hiteles adatok alapján beszédében felsorakoztatott, reám azt a benyomást tette, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam beszéde egy belekiáltás a magyar politikai életbe és egy mementó figyelmeztetés arra, hogy nézzünk körül és vegyük észre azt a törekvést, amely ebben az országban évtizedeken át történt, és amelynél lassan-lassan, napról-napra most is leőretör. Én meg vagyok arról győződve, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam izig-vérig antiszemita ember; meg vagyok arról is győzdőve, hogy hamarosan megoldaná a zsidókérdést, ha tőle függne és épen ezért sok tekintetben nem értem meg őt. Nagy Ernő: De hogy lehet megoldani? Pikler Emil: Ott van a Duna! Hegedüs György : Azt mondja ugyanis Gömbös Gyula t. képviselőtársam egy helyen a numerus clausussal kapcsolatban, melyért legyen hál a a nemzet részéről Halíer Istvánnak (olvassa): »Minthogy pedig numerus clausus van az iskolában, a zsidókat is védeni kívánom. Első sorban azok a zsidók vétessenek fel, akik a történelmi Magyarországgal közösséget vállaló szülőktől származnak. Olyan zsidók gyermekei, akik már 1848 előtt itt voltak ebben az országban, feltétlenül előnyben részesitendők, mert mi ezekkel a zsidókkal inkább tudunk dolgozni, még ha numerus clausus is van, akiknek történelmi vonatkozásaik vannak ehhez a nemzethez.« Minden kommentár nélkül hozzáolvasom ehhez beszédének egy — ellentmondó — következő részét, amelyben ezt mondja (olvassa) : »Én valahogyan rosszul érzem magamat, hogy all. Lajos cimü darabban csupa zsidó játssza a történelmi alakokat.« Nekem az a meggyőződésem, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam ebben a kérdésben nagy tévedésben van, t. i. ott, ahol azt hiszi, hogy az a zsidóság, amely már régóta itt van ebben az országban,amely — hogy ugy mondjam —• ősökre tekinthet vissza, beleolvad a magyarságba, illetőleg hogy ennek a zsidóságnak hasznát vehetjük a mi küzdelmünkben. Természetesen nem azt akarom mondani ezzel, hogy a bevánévi január hó 19-én, pénteken. 439 dorolt galiciaiak gyermekeit vegyük fel az egyetemre ; nem, én csak azt vonom kétségbe, hogy az a zsidóság, amely már tanult, amely műveltebb és kikultiválódott. jobban hasznára volna a magyarságnak, mint az a zsidóság, amely még nem emelkedett a kultúra magasabb fokára. Ne méltóztassanak megharagudni, de kénytelen vagyok ennek bizonyítására egy sukak előtt talán nem szimpatikus, de olyan iró szavaira hivatkozni, aki az elsők közé tartozott régebben azok között, akik a zsidó veszedelmet Magyarországon meglátták, t. i. Verhovay Gyulának a véleményére, (Halijuh! Halljuk! jobbfelöl.) aki ebben a tekintetben a következőket mondja (olvassa); »A nem nevelt zsidó még ismert néha kegyet, ismert irgalmat, a nevelt zsidó soha. A rosszaságot növelte benne a nevelés, a fajbűnt öregbítette benne a pallérozás Azért a lehető kivételek lehető kivételével fokozottabban fokozottan veszedelmesebb a tanult zsidó a nem tanult zsidónál. Amaz az örvény, ez a pocséta.« Bizonyára sokan vannak itt a nemzetgyűlésen, akik nem szivesén hallgatják Verhovay Gyulának véleményét, és ezért egy másik iróra és politikusra hivatkozom, akinek nevéhez mindannyian tapadunk. Ugy látom, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam olvassa Kossuth Lajos iratait, mert ugyanaz a vélemény, amelyet ő itt a numerus clausus kapcsán elmondott, megtalálható Kossuth Lajos irataiban is, aki a következőket mondja (olvassa) : »Egyhamar nem fogják megóvni a hazát ezen söpredék nép bűneitől, de ennek súlyát nem akarom éreztetni azon műveltebbekkel, kik között és miköztünk más különbséget nem ismerek, minthogy más templomban imádják a Mindenhatót.« En azt kérdem Gömbös Gyula t. képviselőtársamtól, feltétlenül bizik-e ő az 1848 előtt már bejött zsidóság hazafiasságában? Hát nem az a zsidóság, amely emancipálva lett, épitette-e ki Magyarországon a lehető legnagyobb erővel a szabadkőművességet? Bizonyos-e a t. képviselő ur abban, hogy ez a szabadkőművesség — csak szabadkőművességről beszélek — nem áll összeköttetésben a kisententetal? Én nem vagyok bizonyos benne, mert hiteles adatokkal lehet bizonyítani azt, hogy a háború alatt, akkor, amikor még száz- és százezer magyar vérzett künn a fronton, amikor az ágyuk gránátjai péppé gyúrták a magyar testet a földdel, ugyanakkor a magyar szabadkőművesség kereste az összeköttetést a külföldi szabadkőművességgel csak azért, hogy a nemzetet minél előbb megalázó békére kényszerithesse. De van Kossuth Lajosnak még egy másik véleménye is. A tiszaesziári per idején, minthogy az országban a tiszaesziári eset miatt óriási volt a felzúdulás, az akkori függetlenségi pártból többen felkeresték Kossuth Lajost, hogy mondjon véleményt erről az ügyről, illetőleg az 59*
