Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

438 A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. évi január hó 19-én, pénteken. mot lábra állítani, és a magyar nép arcába az életpirt újra visszavinni. A liberalizmus a történelem folyamán három irányban, bárom formában jelentkezett, még pedig jelentkezett gazdasági, politikai ég filozófiai téren. Gazdasági téren a szabad verseny formájában, amely nekiengedte az erősebbet a gazdaságilag gyengébbnek, a szabad verseny formájában megteremtette a legnagyobb szeretettel a kapitalizmust, a kapitalizmus megteremtette és karjaiban tartja a proletariátust, azonkivül megteremtette a mérhetetlen börzeuralmat, a pénzcsoportoknak szövetségét, a trösztöket, a bankokráciát és felszabadította a kereskedelmet a tisztesség korlátai alól. Ez a gazdasági irány természetesen magára hagyta a gazdaságilag gyengébbet és oda dobta a szabad verseny malomkövei közé. Ebben a féknélküli szabad versenyben, amely fellökött minden morált, minden tisztességérzetet, Magyarországon alul maradt a magyar föld, a magyar kereskedelem, a magyar ipar és minden magyar tevékenység. Mert ha csak röviden végignézünk a magyarság életében azokon, akik dolgoznak, akkor azt a megállapítást tehetjük egész rövidséggel, hogy akik dolgoznak, fáradnak, szemednek, könnyeznek, azok keresztények, akik pedig ennek a munkának örömét, gyümölcseit és hasznát látják, azok nem a magyar fajtából valók. A rendőr, a csendőr, a katona, a bojtár, a zsákoló és mások mind a magyar fajtából és a kereszténységből valók, ebben a gazdasági versenyben azonban az ő munkájuk eredménye másoknak a kezébe jut. Most már az a kérdés, hogy mit tett a liberalizmus politikai téren ? Az első lépése az volt a kiegyezés után, hogy emancipálta a zsidóságot. Nekem az a meggyőződésem, hogy azok, akik az emancipációt keresztülvitték, azzal a meggyőződéssel tették, bogy annak nem az lesz a következménye, mint ami előállott. Azok a nagy szellemek, akik keresztülvitték, azt hitték, hogy a zsidóság asszimilálódni fog, hogy egészen belekapcsolódik a magyar életbe, azt hitték, hogy egybeolvad a magyarsággal. Történtek kivételek, — az igazság elől nem lehet kitérni, — legnagyobb részében azonban ez mégsem történt meg. A második tette pedig ennek a liberális iránynak az volt, hogy kezébe kerítette igen öntudatosan a sajtót, amely sajtó azután teljesen a zsidó faji érdekek szolgálatában állott és a politikai élet küzdterén működő férfiak számára értékmérőül állandóan csak azt tette meg, vájjon az ő liberalizmusát követik-e? Ez a sajtó azután évtizedről- évtizedre szította az egyenetlenséget a felekezetek és osztályok között, aminek a következménye 1918 október 31-ike lett. Ez a sajtó, amelyet nyilván zsidó sajtónak nevezhetünk, kezdettől fogva ellene volt a magyarságnak, ellene volt a magyarság nemzeti törekvéseinek és ellene volt a magyarság céljainak. Ott pedig, ahol egy-egy szegénylegényre talált, akiről azt vette észre, hogy át lehet csúsztatni a liberalizmus vizeire, azt felkarolta, azt a tudomány és belátás apostolává tette meg, felnyalta, felcsókolta, s bogy ezeknek lelkéből ki ne aludjon ez az irányzat, — hát gondoskodott róluk minden tekintetben. Azonban kérdem én azt, hogy az a munka, amit ez a sajtó produkál, hazafias munka-e? Azt hiszem, nincs ember ebben az országban, aki ezt hazafiasnak nevezheti, mert nekem az a meggyőződésem, hogy mindenkor, de különösen ma a sajtónak csak egy kötelessége lehet: ápolni a magyar érdekeket, nevelni a magyar érzéseket, tüzelni a magyar irredentizmust, és minden tekintetben szolgálni a magyar fajt, illetőleg a magyar faj céljait. Ami már most a liberalizmusnak második fajtáját illeti, a gondolkozásbeli, illetőleg a filozófiai liberalizmust, ez a világnézeti liberalizmus a gondolkozásmódra, a lelki világra húzta reá a liberalizmusnak, a szabadságnak bő köpönyegét. Rászabadította erre épen ennek a korlátait. Kiölte az emberekből azt, ami a legfontosabb az államélet és a társadalom terén is, az altruizmust, kiölte a kisebbnek, a szegényebbnek, az elhagyatottabbnak a védelmét, vagyis azt a magas emberi érzést, amely az embernek fényt, a más teremtményekkel szemben pedig dicsfényt ad. ISÍekem azonban az a felfogásom, hogy mint mindennek, ugy ennek is, a szabadságnak is vannak korlátai, isteni és emberi korlátai, és különösen korlátai ennek a mi jelen helyzetünkben a magyar államnak érdekei. Tehát nekünk ez ellen a liberalizmus ellen minden áron küzdenünk kell; át kell éreznünk a velőnkig, hogy az a politika, amely 1918 előtt volt, újra feltámadt, küzd, újra jogokat követel a maga számára; át kell látnunk és át kell éreznünk, hogyha ez győzelemhez jut, akkor az a mélység, amelybe ez az ország lezuhan, olyan nagy lesz, hogy abból soha többé kikerülni nem birunk. Ezért egy gondolattal sem szabad tudatos faji harcunkat és küzdelmünket a zsidóság ellen feladnunk, azért, mert ennek a liberalizmusnak ő a zászlóvivője. Fáradtságot, reménytelenséget ne engedjünk a szivünkbe. Minden tevékenységünket a faji érdekekre kell összesűrítenünk, mert az a meggyőződésem, hogy csak ugy következik el egy jobb jövő a számunkra. Óvni kell a magyar fajt minden idegen elemtől, minden idegen behatástól, mert minden idegen anyag uj anyagot visz bele a testbe, és ugy járunk, mint Róma, mely az idegenek felszívásával nemcsak hatalmát veszítette el, hanem lelkét is. így fog eljönni az igazi keresztény irányzat, amelyet nem lehet elkeresztelni sem politikai, sem kurzus-kereszténységnek, és amelytől majdnem lehet azt várni, hogy legyen enyhe vagy szigorú, bosszúálló vagy feledő. Mert a kereszténység