Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

•À nemzetgyűlés- 87. ülése 1928 téren a kormány elkövetett, határozottan balfelé tereli. (Helyeslés balfelöl) A mnlt nemzetgyűlésen ismételten követeltük a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról szóló törvényjavaslatot és annak dacára, hogy ez számtalan felszólalásban követeltük, csak azt értük el, hogy a nemzetgyűlés életének utolsó hónapjában bizottság elé került a javaslat, a bizottság letárgyalta, a bizottság tárgyalásában részt vettünk, a legbehatóbban megbíráltuk, ott, ahol kellett, megjavítottuk a javaslatot, a plénum elé azonban nem került, törvény nem lett belőle. (Az elnöki székei Huszár Károly foglalja el) Kiss Menyhért: Rendeleti utón léptették életbe ! Szilágyi Lajos : Elérkezvén a választások ideje és a választások küzdelme, a kormány hirtelen rendeletileg életbeléptette ezt a törvényjavaslatot. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), amely a bizottsági tárgyalásokon már keresztülment, ellenben kifejezetten csak azon feltétel mellett engedtük, hogy majd a plénumban még jön a népjóléti minister iir üdvös módosításokkal. A ministerelnök ur is nyilatkozott e tekintetben, Emiltette, hogy a plénum előtti tárgyalásokig még sok idő van s addig még megbeszéli a megoldást a szakministerekkel, s jön még módosításokkal. Am egyszerre azt láttuk, hogy a választások alatt hirtelen életbeléptette a kormány ezt a nem egészen kész, nem egészen törvényes javaslatot, mint rendeletet. Az is érdekes volt, hogy a kormány április elsejét jelölte meg mint olyan napot, amelytől az uj ellátási összegek illetékesek és kiflzetendők és akkor azt láttuk, hogy bár április elsejétől illetékesek lettek volna ezek a magasabb pótdíjak, azok kifizetve még decemberben sem lettek legnagyobbrészt, mert hiszen a választás elmúlt, a sürgősség oka elmúlt és a rokkantak ottmaradtak ellátatlanul. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Itt a kormányt a hadirokkantakat illetőleg nemcsak súlyos mulasztásokkai vádolom meg, hanem azonfelül megvádolom a kormányt törvénysértéssel is. Mikor a legelső indemnitási javaslattal jött a kormány, akkor egy paragrafusban, az 1922. évi XVII. tcikk 28. §-ában, törvényerőre emeltette velünk a kormány azt a rendeletet, amellyel ő a hadirokkantak ügyét szabályozta. Ez megtörtónt. De ha egyszer törvényerőre emeltette a kormány, akkor nem volt a kormánynak joga, hogy ezt a törvényerőre emelt kormányrendeletet utóbb egyszerű kormányrendeletekkel módosítsa. A kormány ezt is megtette, és pedig megtette ugy, hogy részben kiterjesztette a rendeletnek lavulo hatásait, több tekintetben azonban határozottan szűkítette azt. Nincs semmi mentsége a kormányak abban á tekintetben, hogy miért nem jött mielénk NAPLÓ vni. évi január hó 19-én, pénteken. 429 javaslattal, miért rendelettel, törvényellenesen szabályozta a rokkantak illetményeit, mert az uj nemzetgyűlés már együtt volt, ellenben a kormány az uj nemzetgyűlést nyári szünidőre elküldötte és ez alatt az idő alatt pedig a rokkantak ügyét rendeletileg szabályozta. A legfőbb kifogásunk a rokkantak ellátása miatt azért volt, hogy Bernolák Nándor akkori népjóléti minister ur abból indult ki, hogy neki 420 millió korona áll erre a célra rendelkezésére s ebből neki ki kell jönnie. Mi ezzel ellentétben azt mondottuk, hogy ezt az ügyet átalányokkal elintézni nem lehet, így fix összeget meghatározni nem lehet, kerül annyiba, amennyibe kerül az állampénztárnak ez az ügy, de ezt elhatárolni egy fix összeggel nem engedjük. Innen eredt, hogy a rendeletben megvonták az illetmények felemelésének a kedvezményét mindazoktól, akiknek 48.000 korona évi jövedelmüknél több jövedelmük volt. T. Nemzetgyűlés S Mikor a behívások voltak a háborúba, senkinek sem kutatták a jövedelmét ; következőkép, mikor a háború sérültj einek ellátásáról volt szó, nincs joga a törvényhozásnak arra, hogy kutassa a jövedelmet és a rokkantsági díjat ahhoz szabj a. De hogy milyen rosszul állapította meg ezt az összeget a kormány, mutatja az, hogy már ezideig négyszer kellett módosítani, ugy, hogy ezidőszerint 72.000 koronánál kezdődik az a határ, amelyen felül a rokkant már nem kap segélyt akkor sem, hogyha nagylétszámu családj a van. Ez telj esen igazságtalan, mert még 72.000 korona évi jövedelem sem az a jövedelem, amely megélhetést biztositana, amely a hadirokkant, hadiözvegy és hadiárva számára biztosítaná azt, hogy felesleges neki az állami támogatás. En tehát ezt kifogásolom és minden ilyen összegnek megállapítása ellen tiltakozom és azt követelem, hogy a mai megélhetési viszonyoknak megfelelően szabalyoztassek minden hadirokkantnak, hadiözvegynek és hadiárvának állami támogatása. (Helyeslés.) A kormánynak az az eljárása, hogy rendeletileg módosított, törvényerőre emelt kormányrendeletet, zűr-zavart okozott az adózás terén is. Mig ugyanis a törvényerőre emelt kormányrendelet értelmében fizetendő összegek adó- és illetékmentesek voltak, addig a már azóta kiadott rendelet alapján kifizetett illetékek nem lehetnek adó- és illetékmentesek, mert erre tételes törvényünk nincsen. Tehát a kormány itt is zűrzavart okozott az eljárásával, de azonfelül vétkezett a kormány abban a tekintetben is, hogy szűkítette a törvényjavaslat nyújtotta 50%-os magasabb illetékre a jogosultságot. Mig az eredeti kormányrendelet szerint az, aki 25 százalék rokkantságnál súlyosabban van sérülve, már jogosítva volt a magasabb illetéket felvenni és 1 élvezni, addig a kormány ezt most megszüntette és csak az 50 százaléknál súlyosabban megsérült rokkantak számára utalja ki a magasabb illetéket. Tehát a kormány önkényileg a 25 és 50 százalék között ingadozó sérülésekkel bíró rokkantakar ütötte azoktól a kedvezményektől, amelyeket nekik 58