Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-87

430 À nemzetgyűlés B7. ülése 1923. évi január hó 19-én, pénteken. a törvényhozás már az indemnitási vita kapcsán törvényesen megszavazott. Hasonló szükités az eredeti rendeletnél a kormánynak az az eljárása is, hogy ezt az ötven százalékos töblbetet, plust, amit mi megszavaztunk volt, most a rokkantaknak csak egy szűkebb körére terjesztette ki. Mig ugyanis eredetileg azt mondottuk, hogy 50 százaléknál magasabb ellátási díj jár mindazoknak, akik a polgári életben szakképzettséget igénylő állást töltöttek be, mezőgazdasági, kereskedelmi vagy ipari vállalatot vezettek, addig a kormány most ezt ugy módosította, hogy aki a polgári életben szakképzettséget igénylő foglalkozást gyakorolt vagy pedig önálló mezőgazda, iparos vagy kereskedő volt, az van csak jogositva 50%-ra. Kétségtelen, hogy óriási különbség a szakképzettséggel biró foglalkozás, vagy pedig valamely önálló vállalat vezetése. Szembetűnő még az, hogy a t. kormány megszüntette az Országos Hadigondozó Tanácsnak már megszavazott intézményét. Amikor a kormány megszavaztatta velünk az Or zágos Hadigondozó Tanácsot, ezt azzal indokolta, hogy meg akarja teremteni a kapcsolatot a közhatalmi szervek és a társadalom közt. Később láttuk, hogy a kormány ezt egyszerűen elejtette, amiből az a gyanú keletkezett, hogy a kormány nem akar maga mellett megtűrni egy ilyen intézményt, amely őt közelebbről ellenőrizhetné, vagy befolyásolhatná. Az ujabb módcsitó rendeletben feltűnt nekünk az is, hogy mig az eredeti rendelet, amelyet megszavaztunk, nagyközségekre és körjegyzőségekre állapitctta meg az igénymegállapitás kötelezettségét, addig az ujabb rendelet a főszolgabírói járásokra, a főszolgabirák kezére, illetve az ott működő bizottságra hárította ezt a munkát, amivel a kormány azt idézte elő, hogy az eredetileg tervezett decentralizáció helyett megint visszatér egy centralizáló álláspontra. Feltűnt nekünk az is —és itt a szociáldemokrata párt részéről tegnap Szabó Imre t. képviselőtársamtól már hallottuk, — hogy a kormány megszüntette a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák érdek

: képviseletét is. Tény, hogy mi ezt megszavaztuk és a mi határozatunk alapján a kormánynak nem volt joga arra, hogy kizárja az érdekképviseletet az igénymegállapitásból. Az eredeti rendeletben ugy volt, hogy a rokkantak maguk választják ki közülök azt a rokkantat, akinek szava lesz az igénymegállapitó bizottságban, viszont a módcsitó rendeletben az van, hogy a főszolgabíró jelöli ki azokat a hadirokkantakat, akik beleszólhatnak az igénymegállapitásnál egy vagy más ember sorsába. Az eddig elhangzott beszédek során Szeder Ferenc és Kiss Menyhért képviselőtársaim nyújtottak be határozati javaslatokat a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvákra vonatkozólag. Ugy ezt a két határozati javaslatot, mint az eddig beadott közel 60 határozati javaslatot a pártonkívüli képviselők parlamenti csoportja már áttekintette és határozatot hozott mindazokra, melyeket szavazatával magáévá tesz. Ezt a két határozati javaslatot azonban a többiek között nem fogadhatjuk el ; nem fogadhatjuk el pedig azon okból, mert mig a két határozati javaslatnak egyik mondatával teljesen és tökéletesen egyetértünk, addig azoknak másik felét feltétlenül mellőzni javasoljuk. Ebből kifclyólag a két határozati javaslat helyett egy ujat javasolok. Javaslom, hegy: »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hegy a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantak, valamint az ugyanilyen állománybeli katonák hadiözvegyei és hadiárvái ellátásának ujabb szabályozása végett terjesszen sürgős törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.« Egy másik határozati javaslatot is előterjesztek a vitézségi érem pótdíjakra vonatkozólag, amelyek, sajnos, ma is botrányos nívón vannak, amennyiben a pótdíj az arany vitézségi éremnél 30 koronában, a nagy ezüst vitézségi éremnél 15 koronában és a kis ezüst vitézségi éremnél 7% ke róná ban állapíttatott meg. KiSS Menyhért: Egy skatulya gyufa! Beck Lajos : Azt sem kapják meg Î Szilágyi Lajos: Mi annak idején a vitézségi érem-pótdíjakkal azt terveztük, hogy a vitézek érem-pótdíjaikat tőkésíteni fogják és azt a tőkésítés után föld- vagy házhely vásárlására használhatják fel. Meg kell ezzel szemben állapitanom, hogy nevetségesen csekély összeg jön ki még tőkésítés esetén is ezekből a vitézségi érem-pótdíjakból, ugy, hogy ez az állapot a jövőben fenn nem tartható. Ebből kifolyólag nemcsak a magam nevében, de a pártonkívüli képviselők parlamenti csoportja nevében is azt a határozati javaslatot terjesztem elő, hogy: »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a vitézségi érem-pót dijak felemelése végett sürgős javaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés.) Hogy a rokkantakon segíteni kell, az kétségtelen, de hogy nemcsak pénzösszeggel kell segíteni, az is késégtelen. Pénzösszeggel a rokkantakat Számuelly Tibor is segítette, aki rokkant ügyi népbiztos korában nyomban egy rendeletet adott ki, amelyben horribilis, addig nem is remélt magas Összegben állapította meg a rokkantak ellátását. Ugyanakkor azonban a forradalmi kormányzó tanács elkövette azt a barbár eljárást, hogy a kórházakban és klinikákban használt gipszet felhasználta 1919 május 1-én legkülönfélébb kommunista szobrok gyártására és igy elpazarolta, ugy, hogy amikor tovább folytatták a vörös hadsereggel a háborút, nem volt mivel gipszbe tétetni a megsérült rokkant katonák végtagjait. Ez a segítség tehát olyan volt, hogy. mig egyrészről pénzösszeggel igen szépen ellátták a rokkantakat, addig egyéb intézkedésekkel tönkretették ellátásukat, gyógykezeltetésüket, egészségük helyreállítását. Az ilyen, csak pénzösszeggel való segítés, fél segítés volna, nekünk pedig okvetlenül arra az álláspontra kell helyezkednünk, hegy necsak pénzösszeggel, de egyéb tekintetben is segítsük a rokkantakat. (Helyeslës.) Szünetet kérnék. Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem*