Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
428 A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. összes ministereit (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a háborúért, és a háború alatt történt különböző eseményekért; felelősségre kellett volna vonni az Esterházy- és a Wekerle-kormányokat a forradalomért. Károlyi Mihályékat, Jásziékat és Kunfiékat pedig felelősségre kellett volna vonni a területi integritásért s a proletárdiktatúráért. (Helyeslés jobbfelöl.) Ettől a politikai felelősségtől teljesen függetlenül azután az egész korszaknak közönséges gonosztevőit egészen más eljárással szintén felelősségre kellett volna vonni. (TJgy van! a jobboldalon.) A felelősségrevonás azonban elmaradt, annak dacára, hogy azt sokan és sok izben sürgették. En még külön eljárást követeltem azok ellen is, akik a hadsereg felbomlasztásán fáradoztak. (Helyeslés jobb felöl.) Mindhiába, minden ilyen indítvány kárbaveszett, minden ilyen indítvány elutasittatott és a felelősségrevonás elmaradt. Ennek következménye az a betegség, amelyben ez a nemzetgyűlés is szenved, t. i. hogy folytonos szemrehányást és rekriminációt hallunk. A maiak a tegnapiakat, a tegnapiak a tegnapelőttieket vádolják; a reakciósok a forradalmárokat, a forradalmárok a háborús nagyságokat akarják megszámoltatni. így azután a felelősségrevonás egy önmagába visszatérő görbe vonal lett, amely lehetetlenné teszi közöttünk, hogy a nemzeti munkát egységesen vehessük fel az országnak mai nehéz helyzetében. Véleményem szerint, mivel a felelősségrevonás ideje elmúlt anélkül, hogy felelősségre vonattak volna azok, akiket felelősségre kellett volna vonni, ez ma már helyrehozhatatlan. Lehet, hogy nagy kár az országra, de ez ma már helyrehozhatatlan tény. Ma véleményem szerint nem lehet, de nincs is idő arra, hogy rekrimináljunk. Rekriminálni és ugyanakkor összefogni. — ez lehetetlen. Ebből a szempontból kiindulva igenis, dacára annak, hogy a közóputhoz szegeztem le magam, hajlandó vagyok együtt dolgozni olyanokkal is, akik az elmúlt években politikai értelemben vétkeztek. Csak azt követelem tőlük, hogy ismerjék be a vétküket, okuljanak rajta s a jobb irány szolgálatába szegődve dolgozzanak velünk együtt. Amit még követelek tőlük, az legfeljebb az, hogy vezető állásba ne tolakodjanak, mert a bizalmat ugy sem tudják elérni a közönség széles rétegében. Pikler Emil : Azt a közönség fogja eldönteni! Szilágyi Lajos : Ne hárítsa el senki se magáról a felelősséget. En magam is felelősnek és bűnösnek érzem magamat sok tekintetben azért, ami a háború alatt és a háború után történt. Különös súllyal érzem a nyomást például amiatt, hogy jelen voltam a régi képviselőház utolsó ülésén, és — bevallom — gyáva voltam ahhoz, hogy felálljak és tiltakozzam a képviselőház feloszlatása ellen. Ha azonban ezt belátom, ugyanakkor követelem mindazoktól, akik jelen voltak évi január kó 19-én, pénteken. és szintén hallgatagon tűrték az utolsó képviselőház széjjelkergetését, (Ugy van! halfelöl.) hogy ugyanilyen módon fogják fel a helyzetüket és vállalják a reájuk háruló nagy felelősséget. (TJgy van! Taps half elöl.) Amikor a nemzetközi szociáldemokraták (Zaj ! Halljuk ! Halljuk !) először jelentek meg a parlament porondján, meg kell mondanom: tőlük is azt vártam volna, hogy férfiasan, nyíltan, egyenesen és őszintén vállalni fogják a reájuk háruló felelősséget és nem fogják magukat kihúzni alóla. Mivel ezt nem tették, (Felkiáltások a szélsőbal oldalon : Dehogy nem !) innen ered, hogy legelső parlamenti felszólalásomban oly erősen támadtam a szociáldemokrata pártot és igyekeztem bizonyítékokkal rájuk olvasni a felelősséget. Peidl Gyula : Szerencsésen kibírtuk ! Bogya János : Szerencséjük, hogy olyan könnyű lelkiismeretük van ! Patacsi Dénes: Sokat elbir a lelkiismeretük! (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos : Csodálatos, hogy amikor azt látjuk, hogy az egyik főszereplő, aki nem vonatott felelősségre, még ma is ministeri székben ülhet, a másik főszereplő, aki államtitkár volt, az egységes kormányzópártnak elnöke lehet ma ; amikor továbbá azt látjuk, hogy lehet tényleges állományú dandárparancsnok az, aki a nemzetközi szociáldemokrata pártnak beiratkozott szakszervezeti tagja volt . . , (Zaj és felkiáltások balfelöl : Ki as ?) Nem akarok személyeskedni ! Nagy Ernő: De nekünk ez fontos! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos : . . . akkor nincs sem a kormánynak, sem a kormánypártnak, sem másoknak joga arra, hogy itt szelektáljanak, politikai multat kutassanak, hanem inkább örülnie kellene mindenkinek, hogy vannak közöttünk olyan képviselők, akik a Károlyi-pártnak tagjai voltak és most mégis lekötötték magukat a középuthoz vagy a szélsőjobbhoz, — mert ilyen Károlyi-párti képviselő is van közöttünk. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil: Gömbös attaché volt Károlyi alatt ! Szilágyi Lajos: Beszédem előbbi folyamán azt mondottam, hogy bizonyos esetekben a kormány lehet az, aki a legnagyobb szolgálatot teszi a baloldali szélsőségnek. Ilyen szolgálata a kormánynak az a hanyagság, amellyel a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sorsát kezeli, s (Igaz ! Ugy van ! a bal- és aszélsöbáloldalon.) az a sok mulasztás, amelyet e téren elkövetett. Ha a kormány forradalmositani akarna, akkor azt mondanám, hogy ebben a tekintetben eredményes munkát végzett, mert a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák soraiban, mindazokat, akik még nem voltak a baloldal hi vei, az a nemtörődés, az a hanyagság, az a késedelmeskedés, az a sok mulasztás, amelyet e
