Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
A nemzetgyűlés 87, ülése 1923, reztek. Eiról hosszasabban nem kívánok beszélni, azonban ezt leszögezni kívántam, A gazdasági részét ugy képzelem el elintézni, hogy nem egy ujat kell teremteni, hanem a létező Hitel- és Kereskedelmi Bankot kell keresztény alapra fektetni. Beck LajOS : Próbálják meg Î (Mozgás.) Mándy Sámuel : Igenis, meg lehet próbálni, az a meggyőződésem, hogy eredménnyel. A zsidó kézen levő birtokok tulajdonosait is serkenteni lehet arra, hogy keresztény alapra helyezkedjenek. Ezzel a metódussal a célt gyorsabban el lehet érni. Ezt azonban nem tör vényhoz ásila g lehet, az én nézetem szerint, elintézni ; ezt nem a kormány végezheti mint olyan, hanem végezheti a kormány minden egyes tagja külön-külön a társadalmi életben, végezheti a keresztény társadalomnak kimagasló bármelyik tényezője, alakulata, meg vagyok róla győződve, hogy a kivánt végcélra vonatkozó eredmény egy-két generáció alatt igenis be fog következni. Ez az én gondolatmenetem, amelyet nem oktrojálok senkire, de az a meggyőződésem, hogy igenis igy a kivánt célt el lehet érni. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok személyes természetű megjegyzést tenni, de egy kritikai megjegyzést tennem kell, mely tárgyi alapon álló. Elnézést kérek Gömbös Gyulát, képviselőtársamtól, aki sajnálatomra nincs jelen e pillanatban, hogy ki kell jelentenem, hogy jobb szerettem volna, ha azt a beszédet, amely — amint Emiltettem — igen jól felépített okos beszéd volt, mégis nem ő, mint e párt vezérszónoka mondta volna el, hanem elmondta volna ezt a beszédet pl. egy szembenülő képviselőtársam, mondjuk Haller István,. . . Szomjas Gusztáv : Drozdy ! (Zaj.) Mándy Samuel : . . . aki a keresztény eszmékért évtizedek óta küzd, — hogy minő eredménynyel, ő jobban tudná megmondani, mint én. Én azt tartom, hogy ha egy gcuvernementális párt vezérszónoka beszél, akkor azzal szolidaritást érez a párt minden tagja, s ennek kifelé igy is kell megnyilvánulnia. Ha tehát az ilyen vezérszónok beszédét helyi vagy vidéki ultraliberális, radikális lapok a maga valójából, abból, amit mondani akart, kiforgatják, rcsszakaratulag állítják be, ez egy egységes pártnak esetleg •— reméljük, hogy nem. — de mégis bizonyos fokig kárára lehet, mert ennek az egységes pártnak az ország minden rendű és rangú nagy tömegeire kell támaszkodnia. Tisztán ebből a tárgyilagos okból voltam bátor megemlíteni, hogy jobb szerettem volna, ha ez a beszéd a túloldalról hangzott volna el. Szomjas Gusztáv : Ha Drozdy mondta volna el! Szilágyi Lajos : Jól van ez igy. Mándy Sámuel : Még csak a magam álláspontjának megerősítésére, amely szerint nem törvényhozásilag, nem zajjal lehet ezt a munkát eredményesen végezni, felolvasok egy passzust Széchenyi István, nagy hazánkfiának egy nagy beszédéből, amely tegnapelőtt akadt a kezembe, s amelyet a 40-es években az Akadémián tartott itt Budapesten NAPLÓ vm. évi január hő 19-én y pénteken. 421 és külön ki lett nyomatva. Ebben ő â magyar fajvédelemről is szólt, s a végkonkluziója ebben a kérdésben ez volt (olvassa) : »Mikből elvégre az világlik ki ; hogy alkalmasint azon kevesek ápolják, dajkálják és növesztik fajtáinkat leginkább, kik, tőlünk nem ismerve, keveset említve és épen nem méltatva, minden pompa, faj, követelés nélkül, szerényen, híven járnak el Isten rendelte mindennapi hangyamunkájukban.« Ez, akár a zsidókra, akár a nemzetiségekre vonatkozik, ugyanaz a konzekvenciája. (Zaj.) - Miután én e tekintetben az egységespárt vezérének, Bethlen István gróf ministerelnök urnák az álláspontján állok, aki ennél a kérdésnél azt a taktikát, mondjuk tempót, követi, hogy erről minél kevesebbet beszéljünk a fórum előtt, minthogy ezt tartom én is ebben az esetben a leghelyesebbnek, (Helyeslés jobbfelöl.) és mert én Bethlen István gróf ministerelnök ur és ministeitársai iránt teljes bizalommal viseltetem, az indemnitást megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Mivel előttem szólott t. képviselőtársamnak rendkívül érdekes és előttem sok tekintetben rokonszenves fejtegetéseire, annak pénzügyi és közgazdasági vonatkozásaiban Strausz István képviselőtársam fog majd reflektálni, más részeire pedig majd beszédem későbbi folyamán magam térek vissza, méltóztassanak nekem megengedni, hogy először néhány megjegyzést tegyek az ország mai súlyos külpolitikai és belpolitikai helyzetére, (Halljuk ! Halljuk! half elől') annak dacára, hogy ugy vélem, hogy a hosszura nyúlt indemnitási vitát illetőleg mindnyájunknak az kellene, hogy legyen a törekvése, hogy azt mielőbb befejezzük és más érdemleges munkára térjünk át. (Helyeslés.) Szólok először arról a törekvésről, amely részint a kormány és a kormánypárt soraiból, de az ellenzék padjairól is már ismételten kifejezésre jutott, s amely azt célozná, hogy az ország mai súlyos helyzetében minden magyar ember fogjon össze. (Helyeslés.) A ministerelnök ur igen ügyesen mindig hangoztatja is ennek az egységnek a szükségét, csodálatoskép azonban azt kell megállapítani, hogy ezen egység létrehozásának részint az ő személye, részint sok esetben az ő magatartása a legnagyobbb akadálya. Meg kell azonban állapitanom azt is, hogy a ministerelnök ur személyén és magatartásán kivül elsősorban maga a beteg parlamenti helyzet okozza azt, hogy összefogni nem tudunk. Sajnálattal kell látnunk, hogy naprólnapra alábbhagy az alkotmányos érzület, (ügy van! a baloldalon.) Ez a szemrehányásom elsősorban a többség tagjaira vonatkozik. Az exlexről alig esik szó, nagy hidegvérrel veszik ezt az állapotot, alig törődnek vele, 57
