Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-86
A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hó 18-án, csütörtökön. 403 De fontos szerintem még az is, hogy ezekben az országokban és mindenütt a külföldön nemcsak azt látjuk, bogy pénzbeli támogatással igyekeznek a rokkantakon segíteni, hanem a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák addig, amig rászorulnak, a pénzbeli segítségen kivül részesülnek egyéb állami kedvezményekben is. Betegség esetén ingyen kapnak orvost, gyógyszert és kórházi ápolást, azonkivül táppénzt. Kapnak még halál esetén temetkezési segélyt, amely minden rokkant után*például Ausztriában a következőkben van megállapítva. Az I. osztályban tartozó rokkant után jár haláleseti segély osztrák koronában 1,242.000 korona. Nem vettem magamnak azt a fáradtságot, hogy ezt átszámítsam, aki kételkedik a számban, az vegye magának ezt a fáradtságot. A II. osztályba tartozó rokkant után jár 1,129.410 korona temetkezési járulék, a III. osztályba tartozó után 1,016.469 korona, a TV. osztályba tartozó után 903,528 korona. Külföldön tehát ugy a győztes, mint a leGyőzőtt országokban igyekeznek gondoskodni a hadirokkantakról. Betegség esetén kórházi ápolás, gyógyszer jár, a gyermekeknek ingyen iskoláztatás és sok minden más kedvezmény van biztosítva. Mindenütt gondoskodtak a rokkantakról, csak egyedül minálunk van olyan nagy elhanyagoltság, amely a rokkantak ügyét ilyen nagy mértékben hátráltatja. (Felkiáltások a jobboldalon : Öt óra óta olvas!) Pedig a legkevesebb az volna, hogy kötelességünket teljesítsük a rokkantakkal szemben. Nem. akarok azonban most már erre sok időt fecsérelni, hiszen van még, amit mondani szeretnék. Szomjas Gusztáv.* Talán még négy órahosszat ! Szabó Imre : Más téren is hátrányban vannak a rokkantak. Hogy többet ne említsek, hány rokkant van olyan, akinek igénye van művégtagra. (Ralijuk! Halljuk! a ssélsÖbáloldalon.) A legtöbb esetben konzervativizmusból vagy elfogultságból nehéz volt ezekkel a rokkantakkal elfogadtatni vagy megszerettetni a művégtagokat. Emlékszem rá, hogy amikor a háború alatt a mi szakmánkat igyekeztek bevonni a tárgyalásokba és a hadirokkantak elhelyezésének kérdésével foglalkoztunk, nagyon sok olyan hadirokkanttal találkoztam a mi szakmánkban, akit alig tudtunk rábeszélni, hogy fogadja el a művégtagot és maradjon meg a szakmában, pedig el tudtuk volna helyezni egyiket is másikat is csekély pótlással. Mindegyiknek fantasztikus ábrándok voltak a fejében. Mikor hosszas rábeszélés után tényleg rábírtuk őket arra, hogy fogadják el a művégtagokat és igyekezzenek használni, akkor akadtak egyesek, akik elfogadták, beletörődtek sorsukba, el is tudtak helyezkedni a szakmában, de később kitűnt, hogy ezek a művégtagok elkopnak, elromlanak. Most a háború utáni harmadik évben már tényleg elkoptak. De mit NAPLÓ VIIL látunk? Az a szerencsétlen rokkant abból a kis keresetből, amelyet a népjóléti minister egyébként is rendelettel maximált és kiköti azt, hogy legfeljebb mennyi keresete lehet, hogy a rokkantsegélyt megkapja, ebből a kis keresetből és a rokkantsegélyből nem tudja pótolni az elhasznált művégtagot és ha elmegy és kéri. hogy ezt hivatalosan pótolják, akkor egész sereg okmányt kell felmutatnia. Azonkivül igen sok vexaturának vannak kitéve a rokkantak máskülönben is. Nem akarok egyébre kitérni, mint arra, hogy ha a hatóságok valamilyen ügyben, mondjuk, a rokkantságnak újra megállapítása ügyében behívják a rokkantat, akkor igen furcsa dolgokra szólítják fel. Itt van a kezemben egy meghívó, amelyet 976. szám alatt bocsátottak ki s amelyik Pathó György részére szól, lakik : Budapest, L, Ballagi Mór-utca 16. szám alatt. A meghívó igy szól (olvassa) : Felhívom Pathó György hadirokkantat, hogy 1923 január 5-ik napján délelőtt 9 órakor I., Szentháromság-utca 2. I. em. 24. szám alatt ellátási igényi ügyében tartandó tárgyalásra alább megjelölt okmányaival jelenjék meg. Ezen meghívót okvetlenül hozza magával.« Dátum. Olvashatatlan aláírás. Nem a meghívó a fontos, hanem az, hogy mit hozzon magával. Az elhozandó okmányok jegyzéke a következő : illetőségi bizonyítvány, optálási igazolvány, helyhatósági bizonyítvány, munkaadói bizonyítvány keresetéről, jövedelméről, valamint arról, hogy gyermekét eltartja-e, házassági anyakönyvi kivonat, gyermekeinek születési anyakönyvi kivonata, katonai nyugdíjszelvénye, leszerelési igazolványa, valamint igazolványi lapja, fizetési meghagyása. Aki katona volt, az tudja, hogy ahol hivatalos dolga van, ott lehetőleg okmánnyal kell megjelennie, mert hiszen katonáék erre ránevelték. De mégis csak lehetetlenség az, hogy amikor rokkantügyben valakit behívnak és tényleg szükség van ezekre az okmányokra, ha körül akarják bástyázni a kiutalást, ítélkezést vagy elbírálást, akkor ezt a rokkantat, akinek arra sincs pénze, hogy éljen, arra kényszerítsék, hogy ha ezek az okmányai esetleg nincsenek meg, megelőzőleg szerezze be azokat. Erre tulajdonképen fizikai idő sincs, mert hiszen, amint mondtam, a meghívó december 30-án kelt és a beidézés január 5-ére szól tehát mindössze 6—7 nap áll rendelkezésre. Nem rokkant ember, de ép, egészséges ember sem tud ennyi okmányt ennyi idő alatt beszerezni, ha történetesen ezekből a felsorolt okmányokból a legnagyobb rész hiányzik. Azt hiszem, hogy ha már áldozunk arra, hogy állami adminisztráció legyen berendezve a rokkantügyek kezelésére, akkor ennek az adminisztrációnak hivatalból kellene kötelességévé tenni, hogy a szükséges okmányokat szerezze be. Ez megvolt a munkásbiztositó pénztárnál is ; igen egészségesen és üdvössen meg tudtuk hono54
