Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-86
A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. . nát kitevő kedvező kölcsön a Pénzintézeti Központtól ma horribilis összeg, amikor 100 koronát is oly nehezen adunk ki. Én nem vetem senkifiek a szemére, hogy adott valamit a kormány forgótőkének, bár a munkásság az ilyen osztogatásnál joggal várhatná, hogy ő is kapjon valamit . . . Urbanics Kálmán : Hiszen vásárlás volt I Szabó Imre : Nem vetem szemére az államnak azt sem, hogy a bortermelőknek adott bizonyos támogatást, mert hiszen valószinüleg nem ingyen kapták ezt; az állam majd vissza fogja kapni. De engedelmet kérek, amikor a hatóságok tekintélyének lejáratásáról van szó, akkor nem tudok emellett elmenni anélkül, hogy ezt itt ismételten szóvá ne tegyem, mert azt tartom, hogy annak a vádnak a forrását, amelyet felénk dobnak, a kormányzópárt egyenesen a saját kebelében keresheti és azoknak a vádaknak forrását, amelyek a tekintély lejáratására vonatkoznak, ott kell keresni, ahonnan azok kiindultak : maguknak a közigazgatási hatóságoknak működésében. Kérek egy kis szünetet, elnök ur ! Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szabó Imre képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Sütő József : A házszabályokhoz kérek szót ! Tisztelettel kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. Perlaki György jegyző (megszámlálja a képviselőket). Elnök : Minthogy 43 képviselő van jelen, a tanácskozóképességet megállapitom. Kérem a szónokot, szíveskedjék beszédét folytatni. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Amint mondottam az előbb, azok az intézkedések, amelyeket közigazgatási hatóságok tesznek, egyáltalán nem szolgálják a tekintély emelését, hanem ellenkezőleg nagyon is elősegítik a tekintély lerombolását. De el akarom hagyni már ezt a terrénumot, hogy gyakorlati problémákra térjek át. Mielőtt azonban egyes szakkérdésekről kívánnék beszélni, szólnom kell még pár szóval a faj védelmi kérdésről. Nem értem ez alatt a zsidókérdést, mert előttem zsidókérdés nincs. A zsidókérdés én szerintem tisztán gazdasági kérdés, annak a kérdése, ki tud jobban elhelyezkedni és ki tud jobban érvényesülni a gazdasági élet terén. Abban a pillanatban, amikor az országban mindenki megtalálja a gazdasági elhelyezkedés lehetőségét, ez a faji kérdés is meg fog szűnni. Ellenben szerintem a fajvédelem nem lehet más, mint embervédelem. De ha igy áll a helyzet, ezt a felfogást alá is kell támasztanom valamivel, olyan anyaggal, amely a, lehetőség szerint megvilágítja ezt az állításomat. NAPLÓ VIII. évi január hó 18-án, csütörtöhön. 395 Ha az embervédelem kérdését nézzük, lehetetlen, hogy egypár statisztikai adatot ne vizsgáljunk meg. Magyarország külkereskedelmének az 1922. év első kilenc hónapjáról szóld adatai alapján nagyon könnyen rájövök arra, mi az oka annak, hogy itt oly hihetetlen nyomorúság van. Ha ugyanis ezeket az adatokat összehasonlítom a szaporodás és elhalálozás adataival, egyszerre tisztán és világosan áll előttem aft egész kérdés. Az 1922. év első kilenc hónapjSban a házasságkötések száma ebben az országban 56.553 volt, — de mielőtt továbbmennék, már itt felvetem azt a kérdést, hogy ezek közül az újonnan egybekeltek közül vájjon hányan találtak már rendes hajlékot, kellő berendezkedést. Ezeknek az embereknek nagy része összezsúfolva külön hajlék nélkül lakik, mert az emberi természetes egyesülésnek lehetőségét akármilyen nyomorúsággal sem lehet visszaszorítani; az emberek házasságot kötnek és élni akarnak együtt, anélkül hogy ennek előfeltételei meg is volnának Ugyanez alatt az idő alatt élve született 183.612, halva született 4708 gyermek; de ha továbbmegyek az adatok kutatásában, látom azt is, hogy elhalt egy éven alul 38.783 gyermek, tehát az összes születetteknek 21°/e-a, hét éven alul 52.207, tehát a születetteknek 28°/o-a, és a hét éven felülieknél 80.694 haláleset volt. Itt most már nemcsak az a fontos, hogy a halálozások és a házasságok számából állapítsuk meg az eredményt, hanem az is fontos, hogy a népesség szaporodását is egyszersmind kihozhatjuk belőle, ami ugyan nagyon, de nagyon alacsony számot mutat. Mi az oka annak, hogy ilyen hihetetlen mértékben pusztulnak el a gyermekek? Erre megfelel az a külkereskedelmi statisztika, amelyre már az előbb hivatkoztam. Az ugyanerre az időre vonatkozó külkereskedelmi statisztikánk azt mutatja, hogy lisztből és gabonából a behozatal 135.026 métermázsa, a kivitel 1,763.959 métermázsa volt, vágó és igás állatokban a behozatal 12.007 darab, a kivitel 187.261 darab, egyéb állatokban a behozatal 621, a kivitel 423.919 darab, gyümölcsből a behozatal 96.472 métermázsa, a kivitel 378 961 métermázsa volt. Ebből az eredményből, ha összevetem az előbb említett statisztikával, csak azt a következtetést vonhatom le, hogy azért kell elpusztulni az uj generációnak és azért kell a népesség szaporodásának stagnálni, úgyhogy nem annyira a népesség szaporodásáról, mint inkább a népesség csökkenéséről lehet beszélni, mert az élelem nagy része egyszerűen kimegy az országból, kiszállítják, elveszik és eladják a magyar anyák a magyar gyermekek elől az élelmet. Ha tehát azt akarjuk, hogy a magyar fajvédelem embervédelem legyen, akkor kezdjük ott meg a faj védelmet, hogy idehaza az emberek, különösen a kisemberek, a munkásemberek I gyermekei, tényleg táplálkozhassanak és felnő58 .
