Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-86
396 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. hessenek, hogy ezek a gyermekek táplálkozással erőt gyüjthessenek a jövő küzdelmeihez az ország njjáépitése érdekében. Azonkívül sűlyosbbitja ennek a munkásságnak és a szegény embereknek helyzetét az a mérhetetlen teher, amit a közvetet adók jelentenek. El kell törölni a közvetett adókat, mert ezek előbb-utóbb megfojtják a szegény népet. Ha már adóztatásról van szó, adóztatni csak ott lehet és elvenni csak onnan lehet, ahol van. Meg kell adóztatni a nagytőkét, tekintet nélkül arra, hogy milyen kézben van az a nagytőke, zsidó, vagy keresztény-e az, mert csak az a fontos, hogy együtt van. És a nagytőke együttlétével, annak birtoklásával nemcsak jogok járnak, hanem kötelességek is. Ezeket a kötelességeket, nem pedig a jogokat kell elsősorban a nagyobb tőke birtokosainak magukra nézve kötelezőknek tekinteni. Az bizonyos, hogy a jogok birtoklása sokkal kényelmesebb és sokkal jövedelmezőbb, de az is bizonyos, hogy ennek a mérhetetlen tehernek a szegény néposztályokra való áthárítása előbbutóbb meg fogja magát bosszulni. Nekünk minden körülmények között arra kell törekednünk, hogy a drágaságot letörjük. Sajnos, ebben az ' irányban a lehető legkevesebbet tapasztalhatjuk. Nem a drágaság letöréséről lehet beszélni, hanem ellenkezőleg, a drágaság fokozásáról, és meg kell állapítani, hogy maga az állam, maga a kormány jár ebben elől a rossz példával és hűségesen követik az államot a városok és a községek. De hagyjuk ezt a kérdést. Térjünk át arra, lehetséges-e valamiképen ezt a borzalmas lakásnyomoruságot megoldani. Én azt mondom, hogy erős akarattal, elszántsággal és céltudatos munkával mindent meg lehet oldani. Nemcsak mi vagyunk leGyőzőtt ország. Ott van Ausztria, ott van Németország, ezek is leGyőzőtt országok, sőt Németországot még ma is oly hihetetlen mértékben fojtogatják, amilyenről nekünk innen a távolból talán még fogalmunk sem lehet. Mégis, amikor a háború ugy, ahogy megszűnt — pedig náluk még kevésbé szűnt meg, mint nálunk, mert óriási nagy terület van katonai megszállás alatt — tudtak gondoskodni arról, hogy a háború következtében előállott lakásínséget, ha másként nem, legalább ideiglenes módon megoldják. Csináltak lakástörvényt. Ez a lakástörvény azonban nemcsak azt jelenti, hogy egy törvénnyel több van a törvénytárban, hanem azt jelenti, hogy ezt a törvényt tényleg igyekeznek a gyakorlati életben is megvalósitani. Hiszen ismerjük a német praktikusságot, a német gyakorlati képességet. Nekünk ezen a téren igazán lehetett volna utánoznunk a németeket valamilyen módon, ha nem is egészben, de legalább részben megkísérelve, hogy utánnuk menjünk. Ha nézzük, hogy a többi államok is hogyan igyekeztek a háború után a lakásínségen segíteni, akkor azt látjuk, évijanuár hó Í8-án, csütörtökön. hogy amilyen anyag és amilyen mód állt a rendelkezésükre, ezekkel igyekeztek ezt a súlyos problémát megoldani. Hollandiában — mert az a mód állt rendelkezésükre — faházakkal oldották meg ezt a kérdést. Angliában, mert más és kedvezőbb megoldás, mint a kanadai akció, nem volt, megoldották a kérdést a kanadai akcióval. Amerikában, ahol szintén érezhető volt a lakásínség, megoldották amerikai módon : öntöttek házakat cementből. Nem mondhatjuk, hogy ezek az anyagok nekünk nem állanak rendelkezésünkre; igenis, rendelkezésünkre állanak, mert van cementünk, van kavicsunk, van kőbányánk; mindezeket nem vitték el, csak emberek kellenek hozzá, akik ezt a cementet, ezt a kavicsot, ezeket a téglákat, köveket házzá gyúrják, és emberek kellenek, akik ezeket a munkálatokat irányítják és céltudatosan keresztülviszik. Halász Móric: De fa nincs! Hegedüs György: Ki keli tenni a bevándorolt gaüciaikat, mindjárt leszűrés lakás! Egy sincs köztük vagonlakó. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) Farkas István : Teszik már három éve, még sincs lakás. Nagy Ernő : Csakhogy azoknak pénzük van, azért nem lehet őket kitenni ! Főtanácsos lesz belőlük. (Derültség a szélsőbaloldalon/. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Ez a szisztéma, ez a terv érvényesül az egész vonalon. Ha valakinek nincs lakása, akkor nem arra törekszik, hogy építsen és nekem mint szocialistának nem az a hivatásom, hogy erre figyelmeztessem a polgári felfogású embereket, (Halljuk! jobbfelöl.) de az a megoldás, hogy egyszerűen kitúrjuk a másik embert a lakásából és helyére bújjunk, ez, engedelmet kérek, nem megoldás. Könnyű azt mondani és talán végre is lehet azt hajtani, hogy ki innen az idegenekkel, de ne tessék elfelejteni, hegy nagyon sek vérünk van künn idegenben, akikkel hasonlóképpen járhatnak el (ügy van ! a szélsőbaloldalon,) és nekünk ezer és egy okunk van arra, hogy ezeket az idegenben élő testvéreinket, magyar embereket ne hozzuk abba a helyzetbe, hogy a saját intézkedésünkkel nyújtsunk példát az idegeneknek, hegy a megszálktt területen hasonlóképen bánjanak el velük, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hegedüs György: Nagy különbség, ha galíciaiakról van S2Ó ! Szabó Imre: Ez tehát nem megoldás. Viszont akármilyen elfogult is lehetek én a tőkével szemben, meg kell állapitanom és bele kell törődnöm,, hegy a tőke nem szerelmes az olyan vállalkozásba, amelyből nem lehet hasznot produkálni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Amikcr lehetővé van téve a banknak, hogy 30—40—50, vagy nem tudom, én, milyen százalékkal hasznosítsa azt a pénzt, amelyet minimális százalékra kap a jegyintézettől, és ezáltal más téren nagy prefitot érhet el, akkor nekünk is be kell látnunk, hogy a
