Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

388 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. kormánynak és a kormányzópártnak azt a politikáját, amellyel tudatosan vagy öntudatlanul Kun Bélát igyekszik igazolni. t A legutóbbi időben nem egyszer hangzott már el itt a túlsó oldalról az a felhívás, amelyet legutóbb is Eckhardt Tibor képviselő ur intézett hozzánk, hogy nemzetközi összeköttetéseinket vegyük igénybe és használjuk fel a haza szolgálatára. Ezért ő is, mások is a nemzet háláját helyezték kilátásba. Tartozom annak a kijelentésével — anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznék bele —, hogy mi nem várunk és nem kérünk semmiféle ellenszolgáltatást azért, hogyha bárhol, bármikor az összességnek, a magyar népnek szolgálatában valamit segíthetünk. Mi a hazát nem árultuk, nem áruljuk, sem kicsinyben, sem nagyban, sem kifelé, sem befelé, sem gyakorlatilag, sem elméleti formában, — mi tehát azért, amit tenni tudunk, egyáltalában semmiféle hálára, semmiféle hálával azonos díjazásra, vagy elismerésre nem számítunk. En a magam részéről azt tartom, hogy elég nyomorúság az, különösen nekünk, ipari munkásoknak, hogy nyersanyagforrásaink idegen kézbe, idegen megszállás alá kerültek; a legtöbb ipari szakmának nyersanyagforrásai idegen kézben vannak, . . . Halász Móric : Ez igaz ! Szabó Imre : ... ugyanakkor az ipari feldolgozó üzemekben alkalmazott munkások óriási percentje ideszorult. Nekünk tehát, ha más szempont nem is vezetne bennünket, mint tisztán a saját magunk személyes érdeke, a családunk boldogulása, akkor is kötelességünk volna mindent elkövetni, hogy ennek az országnak nyersanyagforrásait visszaszerezzük. Ha már elfelejtették volna, mik azok az előfeltételek, amelyek mellett mi megtehetjük a kötelességünket, ha elfelejtették volna azt, amit mi már a deklarációnkban leszegeztünk, akkor még lesz alkalmunk ismételten külön, részletesen ezeket a kívánságokat, illetőleg előfeltételeket becses figyelmükbe ajánlani. En ezek részletezésére most nem térek ki, de hangsúlyozom, hogy nem a mi részünkre szükségesek ezek az előfeltételek, hanem ezek az előfeltételek, amelyeket mi már számtalanszor leszegeztünk s a jövőben is le fogunk szegezni, szükségesek a külföld előtt, a külföldi elvtársaink előtt ahhoz, hogy azok is erkölcsi bázist találhassanak arra, hogy megtehessék mindazokat a lépéseket, amelyeket a mi érdekünkben megtehetnek, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Mármost, ha a belső politikai dolgokat vizsgáljuk és számolunk azokkal a szemrehányásokkal, amelyeket mi a túlsó oldalról kapunk, ha különösen számolunk azzal, hogy mirajtunk reklamálják a tekintélytisztelet lejáratását és sok-sok ilyen hasonló hiányt, akkor nekünk ezzel nem lehet elégszer foglalkoznunk; nem lehet elégszer foglalkoznunk különösen azért, mert mi azt látjuk, hogy a tekintélyrombolás évi január hó 18^-án, csütörtökön;* tulajdonképen nem is tőlünk indul ki, hanem kiindul a másik oldalról. Ezt az állításomat pedig alátámasztom azzal, hogy épen a kormányzópártnak, a kormánynak félhivatalos sajtója adja meg elsősorban a tekintély lerombolására a lökést, amit igazolok azzal is, hogy többet ne mondjak, amit pl. a kormány félhivatalos lapja, a 8 Órai Újság december 14-iki számának egyik cikkében a Károlyi-perrel kapcsolatban a magyar biróságról irt, arról a bíróságról, amelyet ugyan mi talán okkal teszünk néha kritika tárgyává, de amelynek mégsem igyekszünk a lejáratására, mert azt tartjuk, hogy a bíróság tekintélyét mindenkinek meg kell őriznie minden körülmények között. Mondom tehát, ugyanezzel az állásponttal szemben magának a kormánynak félhivatalos sajtója azt mondja abban az ügyben (olvassa) : »A birói ítélet, akár felmentő, akár marasztaló lesz, tisztelettel fog találkozni, anélkül, hogy hivatott döntést jelentene.« Hát mi ez, ha nem a birói tekintély lejáratása? Azt mondja továbbá (olvassa) : »Az illetékességeknek ilyen összetévesztéséből lopott tőkét szerezhet magának a cselszövő agitáció« és tovább mondja: ». . . az egész tárgyalás eredménye tehát meddő munka a bíróság részéről, veszedelmes propaganda a védők tribünjén, maga az ítélet pedig már régóta megvan.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, én azt tartom, hogy igy még nekünk sem szabad biróságról beszélni, még kevésbbé szabad annak a sajtónak, amely többókevésbbé a kormány emlőin táplálkozik, Mi azt tartjuk, hogy a biró legyen biró és legyen ugy díjazva, hogy ne szoruljon arra, hogy cipőjét maga foldozza meg. Azt tartjuk, hogy a biró a maga függetlenségében tényleg a törvényre és a létező viszonyokra való hivatkozással hozhassa meg a maga ítéletét, tehát felülről sem, a kormány részéről sem s általában semminő tényező részéről ne kényszerítsenek a biró szájába meg nem lévő indokokat, vagy nem létező alapokat. Hogy többet ne mondjak, a bíróság ítéleteiben még ma is a háborúra hivatkozik. Halász Móric : Hosszabb a helyzet, mint a háborúban ! Szabó Imre : Bocsánatot kérek, ma már nincs háború, a háború effektive megszűnt. Hogy vannak bajok, zavarok, azt senki sem tagadja, de mégis csak lehetetlen állapot, hogy birói ítéletekben a háborúra hivatkozzanak. Akik olvastak, tanultak, azok meg tudják érteni, hogy bajok vannak és e bajokkal szemben védekezést keres minden kormányzás. De az egyszerű nép, amely csak azt látja, hogy a puskaropogás régen megszűnt, több mint három esztendeje s ma még mindig a háborúra való hivatkozással mondanak felette ítéletet, az az egyszerű nép nem érti ezt meg, annak lelkületében senki sem szolgálja ezzel az intézkedéssel a tekintély megóvását.