Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-86
A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hó 18-án, csütörtökön. 381 elosztó helyeken — különösen a vidéken — a köztisztviselőknek kiosztják a konvenciókat, mondhatnám, valóságos gyűlölség kél a köztisztviselők ellen a szegény néposztály lelkében, (ügy van! a jobboldalon.) amitől pedig a köztisztviselőket meg kellene óvni. (Ugy van ! jobbfélől.) A gazdálkodó társadalomtól várjuk az ország gazdasági helyzetének fellendítését. De valljuk meg őszintén, valami túl sokat még nem tettünk a gazdaérdekekért. Eddig még a lefolyt hat-nyolc esztendőben abban merült ki a tevékenykedés, hogy ármaxiroálásokban és rekvirálásokban részesítették a gazdákat. Nem akarok rekriminálni, de a gazdatársadalom nagyon jól tudja, hogy békében például 34 koronáért ugy tudott egy komplett ekét venni, hogy azt két évi törlesztésre kapta meg. Amikor a háború elején 22 koronára emelkedett a búza ára, 64 koronáért még megkapta az ekét, azonban az iparcikkek ára nem lévén maximálva, amidőn 40 korona lett a búza maximális ára. akkor már az eke ára 1800 koronára ugrott fel. Minthogy a mezőgazdasági gépek a szabad listán maradtak, ezek ára rögtön felugrott a világparitás árszintjére és igy a gazda az ő termeivényével leszorult a világparitás negyedére, ötödére. így rongyolódott le mezőgazdasági felszerelésében, talajművelő eszközeiben a kis- és középgazda. Ilyen lerongyolt kis- és középgazdától pedig többtermelést várni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Több gondot kell tehát forditani a gazdaérdekekre és itt én különösen a mezei utaknak műutakká való fejlesztésére hívom fel az igen t. Nemzetgyűlés és az illetékes minister urak szives IÍgyeimét. Az én választókerületemben pl., amely 68.000 katasztrális holdnyi határterület — nagyobb, mint egy volt kis német fejedelemség — novembertől kezdve hermetikusan el van zárva a gazda a várostól. Lehetetlen, hogy a vendégmarasztó, szurkos fekete földutakon ilyen időkben, amilyenek most vannak, egyáltalában hazajöjjön. A gazda várja is az állam támogatását, de nem összetett kézzel, hanem a maga részéről hajlandó az állam segítségére menni a m.űutak fejlesztésénél és hajlandó áldozatot is hozni. Az én választókerületem gazdatársadalma szives készséggel hajlandó arra. hogy ha az állam műutakat építtet, akkor a műutak jobb- és baloldalát megfelelő zónákba beosztva bizonyos hozzájárulás, holdanként buzavalutá ban fizetve, az állam támogatására megy ugy, hogy önkéntes felajánlással a műút építési költségeinek körülbelül felét az érdekelt gazdatársadalom szives készséggel fedezi. Ha tehát a gazdatársadalom igy felismeri a maga érdekét és hajlandó az állam támogatására menni, viszont kötelessége a kormányzatnak is, hogy a gazdatársadalom érdekeit támogassa. (Ugy van ! jobbfélől.) Szabó Sándor : A fogyasztó érdeke is ! Bugyi Antal : Kereskedelmi körökben általános a panasz a kereskedelemellenes irányzat miatt, Valljuk meg, bizonyos kereskedelemellenes hangulat van is a lelkekben és az államnak az a ténye, hogy egyes úgynevezett altruisztikus kereskedelmi alakulatok részére sok milliós támogatással meglehetős készséggel áll rendelkezésre : ezt a kereskedelemellenes hangulatot igazolni látszik. A nép általában haragszik a végrehajtóra, mert minden bajért őt teszi felelőssé, mert benne nyilvánul meg a sok kellemetlenkedés. Teljesen igy vannak a kereskedők is. A Máv. felemelte a vasúti viteldíjakat soha el nem képzelt magasságra, az állam felemelte a telefon- és táviródíjakat, különféle adókkal, kereseti adóval, forgalmi adókkal sújtja a kereskedőt, illetőleg annak árucikkeit. Mindezek a terhek végső eredményükben a kereskedelemnél érintik a fogyasztóközönséget és igy a fogyasztó aztán — elég helytelenül — a kereskedőt teszi azért felelőssé. De az Árvizsgáló Bizottság és az uzsorabiróság működése is nagyon sok esetben túllő a célon. En, aki figyelemmel kisérem az uzsorabiróság működését, azt tapasztaltam, hogy túlnyomó részben az egészen kicsi, apró exisztenciák kerülnek horogra. Nem kívánok agresszív lenni első felszólalásomban és nem kívánok most rámutatni arra, hogy hol is kellene keresni a nagybani árdrágítókat, a nagybani halmozókat és a korona áresésére spekulálókat. Az meg egyenesen a komikum erejével hatott rám, amikor az Árvizsgáló Bizottság működését azzal kezdte, hogy egyik legfontosabb dolga az volt, hogy a fagylalt árát megmaximálja. Szomjas Gusztáv : Őszibarackot ! Bugyi Antal : Az őszibarackról jut eszembe az a kilengése az uzsorabiróságnak, hogy Budapest egyik legtekintélyesebb, tisztességben, becsületben megőszült nagykereskedőjét, Szimon Istvánt, aki a magyar kereskedelem büszkesége lehet, 14 napi fogságra ítélte el azért, mert selyempapirba göngyölt, selyemforgáccsal díszített őszibarackot kilónként 150 koronáért adott el azoknak a dúsgazdagoknak, akik az ő ragyogó üzletébe mennek ezért a nyalánkságért. Én az uzsorabiróság feladatát nem abban látom, hogy azoknak a milliomosoknak a bugyellárisaira vigyázzon, akik Budapest legfényesebb csemegeüzletében vásárolnak nyalánkságot. És az uzsorabiróság feladatát nem abban látom, hogy egy tisztességgel, becsülettel megfutott kereskedői élet végére börtönnel tegyen pontot. Szomjas Gusztáv: Ne a snepfet maximálja meg ! Bugyi Antai : Én nem magát az Árvizsgáló bizottság intézményét kifogásolom, hanem annak csak fattyuhajtásait szeretném lenyesegetni. Most karácsonykor választókerületemben otthon lévén, az egész várost plakátokkal teleragasztva láttam. Nagy szenzáció volt. Odamentem magamis olvasni, hogy mi van a plakáton. Egy hirdetmény volt kifüggesztve, amelyet a budapesti uzsorabiróság bocsátott Iá. Ebben a hirdetményben az van elmondva, hogy Kelencés Mihály, ilyen korú, ilyen vallású, szentesi sertéskereskedőt Budapesten 1921 januárjában, tehát egy esztendővel ezelőtt, két félsertés árát 80 koronáról 82 koronára felütve — 51*
