Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

382 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. vi január hó 18-án, csütörtökön. tanult, mesterségre adták. Én másként látom helyesnek és másként fogom fel a dolgot. Ezelőtt hat esztendővel én már egyik unokaöccsémet, aki szinjeles kereskedelmi akadémiai érettségit hozott haza, az iparhatóság előtt beszegődtettem molnárinasnak, két évi inaskodás után felszabadult, molnárlegény lett, ekkor vállalatom kiküldötte külföldre Deppoldiswaldebe, felső malomszakiskola elvégzésére. Onnan Drezdába és Berlinbe küldte vállalatom továbbképzésre s mikor igy megszerezte a legnagyobb kiképzést, amit Európában meg lehet szerezni, akkor jött haza és átvette a malom vezetését. Méltóztassék elképzelni, hogy ha Magyarország nagy vállalatai erre az útra térnének az iparosképzés dolgában, akkor Magyarország iparának 10—15 esztendő múlva micsoda hatalmas katonái lehetnének ! En bízom abban, hogy azokat az észrevételeket, amelyeket felsoroltam, az intéző körök fontolóra fogják venni, bizom abban, hogy a mi kormányunk mindent megtesz a megélhetés nehézségeinek elháritására s ezért az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taj>s a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Mindazt, amit előttem szóló mélyen t. Bugyi Antal t. képviselő ur elmondott, annál inkább hallgattam megértő figyelemmel, mert nemcsak azokban osztom az ő felfogását, amiket elmondott, hanem volt alkalmam — ha mindjárt futólagosan is — látni és tapasztalni, hogy ő nemcsak meglátni tudja a dolgokat, hanem aminek szükségét meglátja, azt érzéssel, hozzáértéssel és tudással életre is tudj a hivni. Volt alkalmam látni, hogy az ő közgazdasági ténykedése nemcsak abban merül ki, hogy meglátván a dolgokat, azokról beszélni vagy irni tud, hanem eszméket életrehiva, a gyakorlati életben tényleg produkálni, alkotni is képes. Ëpen ezért én többet vártam volna Bugyi Antal t. képviselőtársamtól. Vártam volna tanácsokat, útbaigazításokat arra nézve, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyek ezt az országot a mai különösen súlyos gazdasági káoszból kivezethetik. Olyan koncepcióval, amilyennel Bugyi Antal képviselőtársam Szentesen a közgazdasági intézmények egész sorát megalkotta, egészen biztosan sok jó tanácsot tudna adni az ország közgazdasági életének vezetésére nézve is. Mondom tehát, érdekelt, amit Bugyi Antal t. képviselőtársam elmondott. Csak egy sajnálatos szerintem, az, hogy ezeknek a meglátott és elmondott bajoknak és hibáknak végső konzekvenciáját; nem vonta le. Hiszen nem hibáztatom ezt sem, mert végeredményben nem, követelhetem meg mindenkitől, hogy a végső konzekvenciát ugyanúgy vonja le, mint én. Lehet, hegy ő ugy látja a helyzetet, hogy az a helyes konzekvencia, amelyet ő von le, de én a magam részéről azt tartom, hegy ha az általam jónak tartett és meglátott helyes intézkedéseket a kormány nem viszi keresztül, akker én ezt a kornem értem mi ez, de szórói-szóra igy van — megvett s aztán 85 koronáért adta el kilónként, miáltal árdrágítást követett el és ezért Kelencés Mihály szentesi, becsületes, tisztességes, családot fentartó, adófizető polgárt, mert 82 koronáért vett két féldisznót 85 koronáért adott el kilónként, nyolc napi elzárásra Ítélte. Szabó Sándor ; Budapesten is ki volt piakati roz va ! Bugyi Antal : Ne méltóztassanak ezt olyan kicsiny dolognak venni Î Dénes István : Meg kell szüntetni az uzsorabiráskodást ! Bugyi Antal : Ez ott lent egy család elpusztulását, erkölcsi tönkretételét jelenti. Az az ember gyermekeket nevel ennek az országnak, adót fizet, megkeresett talán 300 koronát ezzel a 3 koronás nyereséggel, az ő legális kereskedelmi tevékenységével. Talán megkereste azt a 3 koronát, amelyet menetjegyért odaadott a Máv.-nak, hogy innen Budapestről hazavigye. Ezért ő éltének végére börtönbe kerül s az állam legalább 10—20 ezer koronát rákölt a plakátokra. Dénes István : Az egész uzsoratörvény abszurdum ! Barabás Samu : Ilyen a kabai eset is ! Bugyi Antal: Végezetül csenevész kisiparunkra szeretném felhivni a kereskedelmi kormányzatnak szives figyelmét. Én nem kifogásolom azt, ha egyes kereskedelmi alakulatokat a kereskedelemügyi, illetőleg pénzügyministeri um anyagilag támogat ; nem gravamenként hozom ezt fel, hanem argumentumként ahhoz, hogy ha van pénz bizonyos kereskedelmi alakulatoknak száz milliókkal való támogatására, — amit helyesnek tartok — legyen pénz csenevész kisiparunk támogatására is. (Ugy van ! Ugy van I) A támogatásban arra gondolok, hogy meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a kisiparosok ott kinn a vidéken közös árubeszerző szövetkezeteket alakit hassanak, hogy ne háromnégy kéz után, ne három-négy-ötszörös forgalmi adóval sújtottan drága pénzért vegyék meg nyersanyagukat, hanem szövetkezetük utján láthassák el magukat azzal első kézből. A másik, amire felhívom a kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét, az, hogy még a békeidőből vannak kinn a vidéken kiosztva állami ipari gépek, amelyek azonban tőkehiány folytán nem dolgoznak. Például az én választókerületemben egy nagyon szép asztalosműhely van berendezve modern asztalos gépekkel, de az ipartestület nem birja üzembehelyezni, bármit csinál is, mert az államnak nem jut arra pénze, hogy egy hajtómotort adjon azokhoz a most több millió értéket képviselő ipari gépekhez. Iparoktatásunk fejlesztésével, de főképen intelligens iparosok nevelésévei vélek én alkalmas eszközt találni iparunk fellendítésére. Hogy nekem mi a véleményem pl. az intelligens iparos nevelést illetően, arra nézve legyen szabad elmondanom felfogásomat. Régebben az volt a szokás, hogy ha valaki, valamelyik gyerek az iskolában nem jól