Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

'iSO A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. lisztnél. Ma a malomkoncentráció árjegyzéke szerint a nullásliszt 200, a kenyérliszt 190 koronába kerül kilogrammonként. Oda jutottunk tehát, hogy itt bent, a, belföldön, csaknem olyan magas a kenyérliszt ára, mint a nullásliszté, aminek következtében méregdrága kenyeret eszünk. Ennek az a magyarázata, hogy a nullásliszt nem bírván el a kiviteli illetéket, a malom azt a kenyérlisztre háritja át, a kenyérlisztet terheli meg vele, vagyis, mi belföldi fogyasztók fizetjük meg a drága kiviteli illetéket. Ezért drágább nálunk a kenyér a nullásliszt árával egybevetve, mint bárhol a világon. Ha tehát igy áll a dolog, hogy a magas kiviteli illetékkel a kenyeret, a tömegek legfőbb táplálékát drágítjuk meg: önként merül fel a gondolat, vájjon nem kellene-e a kiviteli illetéket eltörölni ? Kétségtelen, hogyha a kiviteli illetéket az őrleményről levesszük, a nullás lisztet azért ép olyan magas áron fogjuk értékesíthetni továbbra is, mint eddig, tehát a kiviteli illeték eltörlése folytán előálló enyhülés a kenyérlisztnél fog jelentkezni és ez által a kenyérliszt ára lejebb szállván, a kenyér, mint tömegtáplálkozási cikk ára is lejebb száll és igy a megélhetés könynyebb lesz Amikor ilyen fontos szociális kérdésről beszélünk, keresnünk kell lehetőségeket és megoldási módozatokat, hogy mily eszközökkel és mi módon lehetne a nehéz megélhetési viszonyok között a kenyérárakat olcsóbbá tenni. E tekintetben egy célravezető másik eszköz az őrlési forgalom felvétele. Őrlési forgalom, alatt azt értjük, hogy külföldről búzát importálunk, azt itt iparilag feldolgozzuk és az ipari termeivényt külföldre exportáljuk. E kérdés tárgyalásánál bizonyos szempontok mérlegelendők. Első a valutáris szempont. Ha t. i. búzát hozunk be külföldről, azért valutát kell fizetni; ha koronát adunk külföldre, az rontja a koronánk értékét, ez a megoldás tehát bizonyos hátrányt jelentene koronánk értékére. Tudomásom szerint azonban a maiomcsoport, mely ezt a kérdést tárgyalja, külföldi hitellel meg tudja oldani a kérdést, koronát nem ad, ennélfogva valutáris szempontból kifogás nem emelhető ellene. Másodsorban figyelembe veendő az, hogy a nagy malomcentrumok ezernyi munkásukat foglalkoztatni tudják, tehát szociális és ipari szempontból, a malmok foglalkoztatása szempontjából üdvös és célirányos. De mert csak nullás lisztet lehet exportálni az ilyen importbuzából is, — hiszen abból van feleslegünk — az által, hogy az importált búza kenyérlisztje bent marad az országban, bizonyos mértékben kenyérlisztinflációt, kenyérliszttöbbletet idézünk elő. Minthogy pedig a nagyobb kínálat az árak leszállítására vezet, ez a módszer alkalmasnak látszik arra, hogy a kenyérliszt ára és igy a kenyér évi 'január hó 18-án, csütörtökön. ára is leszálljon. Közélelmezési érdekből tehát különösen kivánatosnak tartanám tehát az őrlési forgalom felvételét. Azoknak, akik ezzel az okfejtéssel szemben azt vetnék fel, hogy igen ám, de az állam el fog esni egy igen jelentős kiviteli illetéktől: azoknak azt felelem, hogy az az árenyhülés, mely a kenyérár megolcsóbbodása folytán feltétlenül beáll, indirekte behozza az államnak azt a bevételi hiányt, amit okoz a kiviteli illeték elmaradása, mert hiszen az állam maga a legnagyobb fogyasztó. De ha direkte nem hozná is be, nem téveszthető szem elől az, hogy 4—5 millió polgára ennek az országnak mindenesetre abba a helyzetbe jönne, hogy olcsóbb kenyérhez jutna és igy megélhetését olcsóbbá tehetnők. Amikor igy megélhetésről, közellátásról beszélünk, nekem ugy tűnik fel ez az ország, mint egy nagy konviktus, mint egy nagy tápintézet. A köztisztviselők természetbeni ellátására gondolok, amikor ezt mondom. Csodálom, hogy ezt a lehetetlen állapotot, amelyet a köztisztviselők természetben való ellátása, ez a konvenció-rendszer jelent, a pénzügyi és közélelmezési kormány még mindig fentartja. Nem jó ez az államnak, mert rengeteg költségébe kerül, de nem jó a köztisztviselőnek sem, mert nem elégíti ki jogos igényeit. A köztisztviselő például lisztet kap akkor, amiker pénzre vclna szüksége, hegy szabóját kifizesse. Cipőt vagy vásznat kap akker, amiker valamilyen más cikkre volna szükség. De az még hagyján, ha kap. A baj ott kezdődik, amikor a köztisztvsielő nem kapja meg azt, amire igénye van. A köztisztviselői szeneket például, amelyek még a múlt év őszén esedékesek voltak, a vidék közalkalmazottai még máig sem kapták meg, illetve csak nagyon kis részben. Mi történik tehát künn a perifériákon ? Az a közalkalmazott eladta, elkótyavetyélte a szenéhez való jussát 800—1000— 1500 koronáért, mert kénytelen volt ezen a pénzen tüzelőanyagot venni. Amikor aztán a szén megérkezik, valóságos kereskedelem folyik vele. Bevallom, itt Budapesten magam is köztisztviselői porosz szénnel fütöm a lakásomat, a szállító 2000 koronáért szállitja, he lőtt az államnak 3000 koronájába, vagy többe kerül és a köztisztviselő nem kapott érte a szállitótól többet, mint 1000—1200 keronát, ki sem számitható az a pénz, amit az állam igy kideb. Feltétlenül beszüntetendő ez a konvenció-rendszer, annyival is inkább, mert hiszen a beszüntetésnek semmiféle akadálya nincs, ma is fakultativ az eljárás, azok a köztisztviselők, akik bizonyos vagyonnal rendelkeznek, ma is készkénzben kapják meg természetbeni járandóságaikat. Természetesen nagyon fontos ennél a kérdésnél az, hogy ne a mostani szokás szerint hetekkelhónapokkal később kapja meg a tisztviselő az ő járandóságát, hanem megállapittatván minden hónapban annak beszerzési értéke, az havonta a rendes fizetéssel együtt kifizetendő. Csupán egy dolgot kívánok még itt felemlíteni. Amikor az