Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. következett be, amely áresés azok részére, akik tárgyilagosan és elfogulatlanul birálják a helyzetet és ismerik a dolgokat, nem volt meglepő. November és december hónapban következett ugyanis a vagyonváltság és földadó lerovása, ami sok milliárdot vett igénybe. A termelőnek, a gazdának piacra kellett dobni a gabonáját, hogy beszerezze a szükséges pénzösszeget, s a nagy kínálat túlhaladván a keresletet, természetszerű volt a buza árának esése. Amikor azonban a gazda vagyonváltságára és földadójára a szükséges összeget igy fedezte, megszűnt a túlnagy kinálat, ekkor ismét a kereslet lépett túlsúlyba és ez a természetes oka és magyarázata annak, hogy januártól kezdve a buza ára ismét emelkedett. Ha már most taglaljuk és fejtegetjük azt, hogy meddig emelkedhet a buza ára, — hiszen ez mindnyájunkat, különösen pedig az ország gazdatömegeit elsősorban érdekli, — erre az én válaszom az, hogy a buza ára felemelkedhet egészen a világparitásig és ezt semmiféle erőszakos eszközzel, semmiféle trükkel megakadályozni nem tudjuk. A világparitási árat a közélelmezési minister ur felfogásával szemben én nem ugy értelmezem, hogyha Rotterdamban a mi pénzünk szerint 13—14 ezer korona a buza, akkor ez a világparitás döntő mireánk vonatkozólag is és eddig emelkedhetik nálunk a buza ára. Én ugy vélem, hogy az igy számított világparitási ár fölé is emelkedhetik a buza ára, mert hiszen a mi búzánk áremelkedését csak azzal a ténnyel tudjuk megállitani, ha importált búzát hozunk be és azt olcsóbban adjuk az itteni búzaárnál. Ebből a szempontból pedig hozzá kell még adnunk a tengerentúli, illetőleg a külföldi búzához a jelentős fuvarköltséget is, amely 2—4000 korona között mozog. Akik a közélelmezéssel foglalkozunk, azoknak tisztán kell hogy lássanak ebben a dologban, nehogy meglepetések érjenek bennünket a továbbiakban. Az én hitem és meggyőződésem tehát az, — és ezzel számolniok kell a közélelmezési faktoroknak — hogy a mi btizánk ára felemelkedhetik a világparitáson felül. Hasonló esetet láttunk, t. Nemzetgyűlés, a mult évben pl. a hagyma árának kifejlődésénél. Az a helyzet állott ugyanis elő a mult év őszén, hogy a túlságos export folytán a nálunk rendkívül megnövekedett keresletet a kinálat nem tudta kielégiteni, ennélfogva a magyar hagyma drágább volt, mint az egyiptomi. Akkor az egyiptomi hagyma importjával tudtuk megfogni a magyar hagyma árának emelkedését, s akkor az egyiptomi hagyma világparitási árához még hozzá kellett adnunk a fuvarköltséget, s az igy kialakult áron szabályozódott és nyugodott meg a belföldi hagyma ára. Hasonló eset történt a zsírnál is. Amikor már indokolatlanul és tűrhetetlenül magasra emelkedet a zsir ára, amerikai zsírt importálévi január hó 18-án, csütörtökön. 379 tunk, és az amerikai zsirnak loco Budapest ára szabta meg és állapította meg itt Budapesten az eladásra kerülő zsir árát. A volt közélelmezési minister : Térffy Béla a buza árát a kiviteli illeték kiszabásával vélte szabályozni. Kiviteli illetékkel a buza árát szabályozni egyáltalában nem lehet. Ennek a megállapításomnak igazolására csak arra mutatok rá, hogy október hónapban, amikor 65 kilogramm volt a kiviteli illeték, 11.000 korona volt a buza ára, november és december hónapban pedig 9000 koronás búzaárak voltak, pedig akkor is 95 kilogramm volt a kiviteli illeték, és ma, amikor 12 500 korona a buza, szintén 65 kilogramm az illeték. Tehát ez a közvetlen közelből vett példa mindennél világosabban mutatja, hogy elhibázott felfogás volt az, hogy kiviteli illetékkel akarták a belföldi buza árát szabályozni. Ha tehát t. Nemzetgyűlés, a kiviteli illeték a buza árát nem nyomja le, ha az a buza árát nem szabályozza, akkor a kiviteli illeték nem alkalmas olcsó liszt termelésére, s igy ezáltal olcsó kenyeret sem biztosithatunk. Vizsgáljuk már most, hogy micsoda közvetlen hatása lett a kiviteli illetéknek. T. Nemzetgyűlés ! En állítom azt, hogy a kiviteli illetéknek ilyen magasan történt megszabásával épen az ellenkezőjét érte el a közélelmezés annak, amit elérni akart, mert megdrágította a kenyérîisztet s ennélfogva magát a kenyeret s a kenyérdrágitással kapcsolatban a megélhetést is az egész vonalon. Be fogom bizonyítani ezt az állításomat. A kormány — nagyon helyesen — csak nullás lisztet enged kivinni. Azt a lisztfajtát nevezetesen, amiből fölöslegünk van. Az export nullás liszt árának kialakulására azonban a belföldi kiviteli illeték abszolút semmi hatást nem gyakorol. Ha ugyanis Csehországban vagy Ausztriában 350 korona érhető el világparitásos áron a nullás lisztért, — mert a mi pénzünk szerint körülbelül ennyi ezekben az államokban az amerikai liszt ára — akkor teljesen mindegy, hogy 10, 50, 60 kilogramm-e a kiviteli illetek, mert a külföldi liszt ára szabja meg a mi nullás lisztünk eladási lehetőségét. A kiviteli illeték nem a nullás lisztet, hanem az őrleményt sújtja, még pedig az őrlemény többi részét és elsősorban a kenyérlisztet. Hogy ez igy van, arról meggyőződést szerezhetünk, ha csak egy tekintetet vetünk a lisztfajták egymásközti árviszonyára. A békében körülbelül 50%-kal olcsóbb volt a kenyérliszt, mint a nullásliszt. De nem is szükséges egészen a békeidőkig visszamennünk, elég, ha csak egy esztendőre megyünk vissza, és akkor is láthatjuk, hogy ma egy éve a nullásliszt 36 korona volt, a kenyórliszt kilogrammja pedig 26 korona. Vagyis egy évvel ezelőtt, amikor a kiviteli illeték még nem volt ilyen arányban kivetve, 40°/o-kal drágább volt a nullásliszt a kenyérNAPLÓ VIII. aj