Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

378 Ä nemzetgyűlés 86. ülése 1923. ëvi január hó 18-án, csütörtökön. a politika háborgó és zavaros vizein az én felszólalásom egy kis sziget lenne, ahol a mi sajátos dolgainkról, a bennünket közvetlenül érdeklő dolgokról, indulatoktól mentesen tudnánk beszélni. A drágaság, a kenyérkérdés, a gazdálkodás, a kereskedelem- és ipar teréről vett néhány tétellel kivan ok foglalkozni és ezek között nem azokkal, amelyeket rendben lévőknek, helyesen megoldottaknak tartok — mert hiszen ezekről nincs mit beszélni —, hanem inkább azokkal a felfogásokkal, amelyekkel az én felfogásom ütközik, amely tételeknél az én felfogásom az intéző körök felfogásával nem egyezik, hogy így szerintem bizonyos tévedésekre rámutassak, s igy mód legyen ahhoz, hogy a bajokat eliminálhassuk és megszüntessük. Ami ennek a hazának*minden polgárát mindennapi életének megnyilvánulásában legközvetlenebbül érinti, az a drágaság. A drágaság az a rém, amely mindenfelől felénk vigyorog, felénk mered, amelybe a mindennapi élet minden lépésénél beleütközünk és amelynek terhe alatt roskadoznak és szenvednek a tömegek. Pedig t. Nemzetgyűlés, valutáns szempontból birálva el a kérdést, drágaság voltaképen nincsen. A mi búzánk ára most 12—12 500 korona körül jár. Rotterdamban 12—13 hollandi forint a búza ára, ami körülbelül 13—14.000 magyar koronának felel meg, Cseh-Szlovákiában 175—180 korona a búza ára, ami magyar pénzben 14—15.000 koronát jelent. Ausztriában 1000 magyar koronát fizetnek egy kilogramm élő sertésért, Cseh-Szlovákiában 13 —14 cseh koronát, ami 1100—1200 koronának felel mesr, a nullás liszt ára Csehországban 3 korona 40 fillér cseh pénzben, ez a mi pénzünk szerint 250—260 koronának felel meg. Külföldi vonatkozásban tehát nem mondható, hogy nálunk drágaság van, csak a pénzünk értéke rossz, és hogyha pénzünk nemzetközi értékelése lejebb száll, akkor az a 12—13 hollandi forintos búza, a mi pénzünk szerint felemelkedhet 16—17.000 koronára. Kétségtelen tehát, hogy a drágaság nem egyéb, mint a mi pénzünknek a külföldi fizetési eszközökkel szemben való viszonya, amely, ha rosszabbodik, akkor koronánk értéke csökken, a drágaság nő, mig ha bármily pozitív gazdasági oknál fogva meg tudjuk javítani, rögtön beáll az olcsóság. Ehhez azonban, szerintem, gazdasági megújhodás volna szükséges. Gazdasági megújhodás azonban leamputált életfeltételeitől megfosztott csonka Magyarországon nem jöhet, jelen állapotunkban a mi életünk csak tengődés, vergődés, egy jobb jövő várása, mert gazdasági talpraállásunk, újjáéledésünk csak a régi Magyarország régi határai között lehetséges; Meg kell ezt mondanom mindnyájunknak, mindenkinek, mert bele kell ezt szuggerálnunk minden magyar embernek a lelkébe, szive vérébe, át kell ezt a meglátást ültetni az agyvelő, miniden sejtjébe, hogy lássa, tudja, érezze minden magyar ember azt az irányt, azt ä célt, azt az utat, amely egyedül vezet a boldoguláshoz. De hogyha az életünk csak vergődés és tengődés is, amig uj életünknek lehetőségei megnyílnak, addig sem szabad hagynunk magunkat, hanem ebben az átmeneti időben is minden utatmódot meg kell keresnünk a megélhetés nehézségeinek leküzdésére. Tisztelt Nemzetgyűlés ! En a drágaság kezdetét ott látom, amikor a múlt év őszén az ipari munkásságot a hatóságilag ellátottak kategóriájából töröltük. Hogy jól megértessem magamat, nem csupán abban látom a drágaság lendületes fejlődését és rémmé növekedését, hogy az ipari munkásságot kihagytuk az ellátottak kategóriájából, de ezt is egy koefficiensnek tartom abban az irányban, hogy a drágaság ilyen rohamosan nőtt, és a munkásságnak az ellátatlanok kategóriájából való törlését mint időpontot kívánom megjelölni a drágaság kezdete tekintetében. Akkor a pénzügyminister ur két és fél—három milliárd korona megtakarítást kivánt elérni azzal, hogy az ipari munkásság kedvezményes ellátását megszüntette. Ezt a célt el is érte, sőt a búzának emelkedése folytán sokkal többet is. De azáltal, hogy az ipari munkásság kenyerének árát megdrágítottuk, megdrágultak a munkabérek, megdrágultak a minden néven nevezendő termeivények és megdrágult maga a megélhetés. Már a múlt év őszén rámutattam a drágasági bizottságban folytatott tárgyalás során, hogy annak következtén, hogy a bányamunkások a hatósági ellátottak közül töröltettek, a szén árát szakszerű akkori kiszámitás szerint 30—40 koronával emelte méter mázsánként. Minthogy a Máv-nak 30 millió métermázsa a szükséglete, már ez az egyetlen tétel egymilliárdos veszteséget és leadást mutat abból a két és félmilliárdból, amelyet a munkásoknak az ellátottak kategóriájából való kihagyása eredményezett. Kétségtelen, hogy a kenyér árának a drágulása a legnagyobb hatással van az életnek megdrágulására és nehézségére. Ha tehát- igy van, akkor vizsgáljuk a kenyér árának mikénti alakulását. Ennél a kérdésnél énszerintem elsősorban a búzaárak jönnek tekintetbe. A búzaár alakulásánál én két főtényezőt tartok a legfontosabbnak, amely két főtényező alapján kifejlődnek és alakulnak a búzaárak ; az egyik a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonya, a másik a világparitás. -Tagadhatatlan, hogy e két főtényező mellett ott rejtőzik, ott settenkedik mindig egy harmadik, a spekuláció. De a legfőbb két tényező egyike a kereslet és kínálat viszonya az, amely a búza árát, a legfőbb élelmicikk árát szabályozza. Aratás után, október hónapban a búza ára tört fel a világparitás felé és elért. 10—-11.000 koronát. November és december hónapban egy sokak előtt meglepő áresés