Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-86
A nemzetgyűlés 86. ülése 19$3. évi január hé ÍS-án, csütörtökön. 377 a maga imádságát, amely az ő további vándorlásához erőt ad ; nem akarok ennek a szépségéből semmit sem elvonni. De kétségtelen, mondom, hogy még nem volt alkalma a nápolyi püspöknek áldását ráadni az ott megmaradt feszületre, amikor már másnap csodálatos jelenetek zajlottak le az épségben maradt feszület körül. Perecesek, mézeskalácsosok, szentképárusok ütötték fel sátorfájukat, mert észrevették, megérezték, hogy üzlet következik. Már a püspöki áldás régen elhangzott, régen elmentek onnan a hivatalos tényezők, de az üzletesek még mindig ott maradtak. Tisztelet tárgya előttem a vallás, ha az igazi meggyőződésnek, igazi hitnek forrása, ellenben visszataszító a vallással való üzérkedés (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) visszataszító, amikör a legszentebb, legnagyobb világeszméből, az emberiség boldogitására hivatott nagy szellemi tényezőből közönséges üzleti portékát, üzleti cikket csinálnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, mondom, természetes dolog, hogy én ezzel az irányzattal egyet nem érthetek, és pedig épen azért, mert én azt a magyar nemzetem iránti szeretetemből, jövője iránti féltésből nem tartom célravezetőnek és alkalmasnak. A nemzetgyűlésben nagy politikai beszédeket nem igen hallottunk, ellenben fordultak elő beszédek, amelyek itt vagy amott akartak apró, kisebb-nagyobb javítást csinálni, ebben a tekintetben a kormányzat figyelmét felhívni. Hallottunk fajvédelmi politikáról, amelynek nagyon rossz védelmezője volt Gömbös Gyula képviselő ur. Hallottam azonban itt egy jó fajvédelmi politikáról szóló beszédet és ez Alföldy Béla t. képviselőtársamé volt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tényleg irtózatos az a pusztítás, rombolás, amit emberek életében, egészségében véghezvisznek a járványok, kórok, a közegészségügy elhanyagoltsága. Giesswein Sándor t. képviselőtársam mindjárt Alföldy Béla t. képvis lőtársam felszólalása után méltányolta is, az őt megillető elismerésben részesítette azt a beszédet, amely Magyarországon a közegészségügyet sokkal intenzivebbé, hatályosabbá akarja tenni, mert ebben rejlik a fajvédelemtulajdonképeniproblémája. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát bizony, összeszorul a mi lelkünk, ha elmegyünk azok előtt a tömegsírok előtt, amelyekben ott pihennek a hősök, a háború áldozatai. Bizonyos megnyugvást kölcsönöz azonban lelkünknek az a tudat, hogy éltek és ha meghaltak, hazájukért volt alkalmuk meghalni. Halálukat dicsőség övezi és példát mutat a jövőnek, az uj nemzedéknek arra, hogy miképen kell a hazát szeretni és miképen kell azért életünket is, a legdrágábbat is feláldozni. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon és a balközépen.) Ellenben, mondom, összefacsarodik a szivünk akkor, amikor látjuk azokat az apró sirhalmokat a temetőben, amelyekről a költő szinte zokogó szívvel mondja el: »Szomorú szivemmel a temetőt járom, Apró sirhalmokkal tele van, tele. Mennyi remény hamvad ez árkolt határon, Magyarság fájának mennyi levele. Ez a sok apró sziv mind magyarul verne, Mind magyarul szólna e sok hűlt ajak, Bús kétségre jajdul a haza szerelme, Jaj, ha számuk egyszer végkép elapad. Szivemben a kétség imádságban enyhül: A bölcsők lakóit óvd meg, Istenem, Ne tépd le reményünk a szülő kebelről, Hadd, hogy kis koporsó kevesebb legyen ! Tedd erőssé, naggyá az anyai gondot, Hogy felnevelhesse féltett magzatát, Te, ki jóságodat a világra ontod, Tedd erős magyarrá a magyar hazát!« Hát, ez az a helyes fajfentartó vagy fajvédelmi politika, és ebből a szempontból bírálva a fajvédelmet, ezt magam is helyesnek tartom. Mint ahogy helyesnek tartottam Eakovszky t. belügyminister urnák azt a gyönyörű előadását, amelyet a nemzeti kisebbségek védelmére Genfben tartott, ahol rámutatott arra a nemzeti sérelemre, hogy a Felvidéknek, Csehszlovákiának zsidó vallású, de a magyar nemzethez tartozó tagjait zsidó nemzetiségűeknek irják be és tiltakozott ez ellen, mert zsidó nemzetiség egyáltalában nem létezik. Gyönyörködtem beszédének abban a részében is, amelyben felpanaszolta, hogy Csehszlovákiában internáltak tábora van és ott internálják az embereket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na!) En azt kívánom, hogy ezen a nyomon haladva a t. belügyminister ur is és a kormány többi tagjai is teremtsék meg a magyar politikában, a magyar belpolitikában, a közszabadságjogokat, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), hogy legyen a nemzetnek ide benn szabad mozgása, legyen joga, hogy ilyen módon könnyebben biztosabban, a nyugodtság bizonyos érzetével végezhesse a maga kenyérkereső munkáját: akkor lesz ide benn konszolidáció és jogrend, megszűnnek azok a panaszok, amelyektől hangos volt e Ház terme három hét óta és akkor én is abban a helyzetben leszek, hogy a kormány által beterjesztett indemnitási javaslatot elfogadhatom. Ez idő szerint azonban el nem fogadhatom, fElénk helyeslés éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bugyi Antal! Bugyi Antal : T. Nemzetgyűlés ! A mai sivár, nehéz gazdasági helyzetünkben, amikor a tömegeknek az agya nem attól ég, hogy mit eszünk holnap, hanem attól, hogy mit eszünk ma, akkor, amikor a szellemileg és fizikailag dolgozó társadalmi osztályok a legkétségbeejtőbb küzdelmet folytatják a megélhetés nehézségeivel : bizonyos aktuális gazdasági kérdésekkel kívánok foglalkozni. Én nagyon szeretném t. Nemzetgyűlés, ha
