Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

376 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hó 18-án, csütörtökön. Fábián Béla : Könyvekre ellenben nincs pénzük ! „ Benedek János: Ki adja ezt a kezükbe? Emlékszem gyermekkoromból arra a jó magyar mondásra, hogy a gyermek kezébe kés nem való, mert azzal a késsel leginkább önmagát szokta megsebezni. Azt hiszem, a kártékony fegyverek itt is leginkább épen a magyar fiatalságnak fognak ártani. (Ugy van! Ugy van!) Lelkem egé«z felháborodásával gondolok azokra, akik a magyar fiatalságot ilyen tévútra vezetik; de bizom abban is, hogy a mi nemzetünk jó szelleme meg fogja majd találni a módot és alkalmat, amikor jobb belátásra fogunk jutni és lesz még gyümölcs azon a fán, amelynek virágában ma nem nagyon gyönyörködhetünk. A magyar nemzet élő, terebélyes fája az évszázadok folyamán sokszor termett zamatos és nemes gyümölcsöket, sokszor volt gyönyörű virágzásba borulva, de kétségtelen az is, hogy sokszor voltak ezen a fán vad hajtások. Bölcs kertész az, aki ezeket a vadhajtásokat lenyesegeti, mert ez által ad uj táperőt a zamatos gyümölcsöknek, az illatozó virágoknak. Gonosz kertész az, aki dédelgeti a vad hajtásokat, aki azokat felburjánozni engedi, hogy elpusztuljanak a virágok, elhulljanak, elsorvadjanak a gyümölcsök. Nem tartom jó kertészeknek azokat, akik ma Magyarország politikáját intézik és ezért nem is viseltetem irántuk politikai bizalommal. En is elismerem a tehetséget, én is elismerem a jóakaratot, sőt ha bizonyos tényeket mérlegre vetek, sokszor kell arra a belátásra jutnom, hogy nekik nem is áll módjukban másképen cselekedni. De épen az a baj, hogy nem áll módjukban máskép cselekedni. Magyarországon nem szabad más imperiumnak lenni, csak a magyar nép szabad elhatározásából eredő olyan szabad akaratnak, amely ebben a nemzetgyűlésben nyilvánul meg. (Taps bal felöl.) Magyarországon fegyver csak annak a végrehajtó hatalmi közegnek kezében lehet, akinek kezébe azt kormány vagy törvényhozás adja. (Elénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Másnak kezében fegyver nem lehet. Amig ez máskép van, amig szervezetek és különítmények állnak a kormány rendelkezésére, ám próbáljon velük boldogulni a kormány, de mi azt látjuk, hogy az ország ezekkel nem boldogul és nem megy semmire sem. T. Nemzetgyűlés! Különbséget tesznek mostanában destruktiv és konstruktiv elemek között. Olyan ez, mint volt annak idején az obstrukció. Amikor az obstrukciót kellett megmagyarázni választóinknak, hogy tulajdonképen mi az obstrukció, azt mondták oda lent, ez nem lehet jó dolog, mert amikor valami rossz dolog fordul elő a politikában, annak mindig latin nevet adnak. A koalíciót se szerették, mert nagyon hasonlított az egzekució meg a licitáció kifejezésekhez. (Derültség.) Azután jött az obstrukció, most pedig jött a destruktiv meg a konstruktiv. Konstruktív ember az, aki alkot, aki dolgozik és destruktiv az, aki lerombolja, amit a konstruktiv ember alkotott. Mondom, e tekintetben szavakon nyargalni nem szabad és én azt tapasztalom például a fővárosi politikában, amikor mo-it itt a fővárosban a kurzus van többségben, még eddigelé egyetlenegy alkotást sem tudtam felfedezni, amely az ő alkotásuk lett volna, ellenben látom azt, hogy a legtöbb alkotás, amelyet a destruktívnek nevezett demokrata elemek annak idején létesítettek, bizony pusztulóba megy Amikor a fővárosban a liberális és demokrata elemek voltak túlsúlyban, akkor épültek a népházak, a fürdők (Egy hang jóbbfdöl: Igen, most fizetjük a számlát !), akkor létesültek mindazok a szociális intézkedések, amelyek a főváros lakosságának eme rétegében bizony megnyugvást voltak hivatva kelteni ; akkor vették a részvénytársaságok, trösztök, kartelek kezéből házi kezelésbe a közüzemeket. Ma pedig azt tapasztaljuk, hogy azokat a közüzemeket, amelyeket az az irányzat vett kézbe, a mostani irányzat részvénytársaságok kezére kívánja juttatni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szóval, e tekintetben a fogalmak meglehetősen össze vannak zavarodva s azt látom, hogy sokan nem annyira meggyőződésből s nem azért hirdetik tovább ennek az iránynak a minden üdvösséget igérő voltát, mintha csakugyan át lennének tőle hatva, hanem azért, mert ezt hatalmi kérdésnek tartják és mert ebből hasznot remélnek. (Egy hang a balközépen : A főváros javára!) Nem szoktam gyanúsítani senkit, de azért mondom ezt, mert látom a naponta körülöttem mutatkozó jelenségeket. A kereszténység nagy világeszme ; ki akarná azt megbántani, ki az, aki azt tiszteletben nem tartaná, ki ne ismerné el ebben a Házban, hogy a kereszténység Magyarországon nemzetfen tartó, nemzetmegmentö tényező volt? Ezzel a tisztelettel, ezzel a megbecsüléssel nyúlok én e kérdéshez és emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra a nagy katasztrófa, amely nemcsak Olaszországot, hanem az egész emberiséget érte akkor, — másfél évtizeddel ezelőtt — amikor a mess inai katasztrófa, a tenger alatti tűzhányóhegy pár pillanat alatt egy 200.000 lakossal biró viruló várost romhalmazzá tett és benne 200.000 ember egyszerre elpusztult. Az elemek nagy csapása volt ez, mondom, nemcsak azzal a nemzettel, hanem az egész emberiséggel szemben. Csodálatos módon a messinai hegy tetején épen maradt egy feszület és még a nápolyi püspöknek nem volt alkalma odamenni, azt megáldani, már másnap csodálatos jelenség tűnt fel az épen megmaradt feszület körül. Én magam is méltányolom poétás lélekkel annak a vándorlónak a pietását, aki az előtt az egyszerű feszület előtt vándorutjában megáll és elmondja